Az oroszországi klubok támogatása általában nagy cégektől jön, és nem csak reklámmegfontolásokból - írta a HVG tavaly decemberben. A táplálékkiegészítőket gyártó amerikai Herbalife például kétéves, 10 millió dollárosra becsült szponzori szerződést kötött a legnépszerűbb orosz egyesülettel, a Szpartak Moszkvával. A Hyundai dél-koreai autógyárnak is jól jön, hogy emblémája ott van a szintén fővárosi CSZKA játékosainak mezén. A szentpétervári Zenit fő támogatója, a Gazprom viszont nemcsak hirdetőként, hanem részvényesként is kötődik a klubhoz. Az orosz állami vasúttársaság egy távközlési leányvállalatával tulajdonosa a fővárosi Lokomotivnak, az állami többségű pénzintézet, a VTB pedig tavaly adósságok fejében jutott hozzá a Dinamo Moszkva és a klubot működtető cég papírjainak háromnegyedéhez. Arra is akad példa, hogy nagyvállalatok hatalmi szóra álltak be a foci támogatói közé. 2009 nyarán Putyin utasításba adta, hogy a szibériai Tomszk csapatát, a Tomot a térség nyersanyagkészleteiből hasznot hajtó társaságok húzzák ki a bajból; és hasonlóképp oldották meg a szamarai Krilja Szovjetov gondjait is.

Vidéken többnyire a helyi kormányzathoz kötődnek az első ligás fociklubok, amelyeknek néhol politikai jelentőségük is van. A Rubin például már-már Tatárföld saját projektjének számít: a klub élén a tatár államtanács alelnöke áll, a kuratórium első embere pedig maga a köztársasági elnök, Rusztam Minnihanov. A grozniji Tyerek hivatalosan a 2004-ben meggyilkolt csecsen elnök, Ahmad Kadirov nevét is viseli, költségvetésének fő forrása a politikus emlékére létrehozott alapítvány. A Dzsudzsákkal összefüggésbe hozott mahacskalai Anzsi alapító elnöke a dagesztáni törvényhozás első embere, a csapat támogatói közé pedig beállt a köztársaságot az orosz parlamenti felsőházban képviselő milliárdos, Szulejman Kerimov is.

A nemzetközi gazdasági válság azonban megtépázta az orosz fociüzletet is. Jó néhány csapatnál jelentősen csökkent a költségvetés, de a bajnokság élvonalában nem sokat változott a helyzet. Mint a Finansz pénzügyi magazin összesítéséből kiderül, a 2010-es szezonban hat klub is ötvenmillió dollár fölötti összegből gazdálkodott. Igaz, egyik sem tudta megközelíteni a magyar Huszti Szabolcsot is soraiban tudó Zenit Szankt-Petyerburgot, amelyet csaknem százmillió dolláros éves költségvetése az európai elit második vonalával, a spanyol Atletico Madriddal és a Valenciával, a portugál Benficával vagy a német Werder Bremennel egy kategóriába emelt.

Az orosz klubokban egyre több olyan focista szerepel, aki Európa legjobb bajnokságaiban is megállná a helyét - merthogy az orosz első ligában rendkívül csábító fizetéseket kínálnak. A volt zenites Andrej Arsavin például átigazolása előtt azért alkudozott olyan sokáig az Arsenallal, mert a londoni klub vonakodott megadni neki azt az évi négymillió eurót, amit Szentpéterváron kapott. A volt német válogatott Kevin Kuranyi a hírek szerint évi 4-6 millió eurós fizetésért szerződött a moszkvai Dinamóhoz, miközben korábbi klubja, a gelsenkircheni Schalke 04 kétmilliót fizetett neki; négymilliós bérével pedig a Zenit olasz mestere, az AS Roma éléről érkezett Luciano Spaletti is a világ legjobban fizetett edzői közé tartozik.

Sok szakember bírálja is a mostani állapotokat, mondván: a nagy pénz elkényeztette a játékosokat, akik a válogatottban nem mindig hozzák a formájukat, a kontinens elitjébe pedig még egyetlen klub sem tudott betörni. A 10-14 ezres átlagos nézőszám mellett a jegyárbevételek meg sem közelítik a nagy nyugati egyesületekét, az ajándéktárgybiznisz pedig csak a Zenitnél megy igazán jól.