"Megpróbálunk alpesi folyót ide varázsolni - fogalmazta meg a célt Simon Ricketts, a központ menedzsere a Reuters hírügynökségnek nyilatkozva. - Versenyzői szemszögből nézve jelenleg valószínűleg ez a legerősebb pálya, amelyen le lehet jönni."
Bár a kajak-kenu szlalom szakága érthető okból - megfelelő folyó híján - Magyarországon nem igazán elterjedt, ebből kifolyólag nem is tartozik a legnézettebb ötkarikás események közé, azért azt a laikus is megállapíthatja, hogy a tevékenység nagyon is látványos. A versenyzőknek 300 métert kell leküzdeniük zúgókon áthaladva úgy, hogy fémhuzalról lelógó póznákat kell megkerülniük vagy azok között áthaladniuk, időnként a menetiránnyal szemben. A rendkívüli fizikális felkészültséget igénylő sportágban az olimpián négy számban - férfi és női kajak egyesben, illetve férfi kenu egyesben és párosban - küzdenek a résztvevők az érmekért.
Rendszerint újat gondolnak ki
A szlalom kajak-kenu először 1972-ben, Münchenben szerepelt az olimpiai programban. Arra az eseményre a nyugatnémetek költséges pályát húztak fel Augsburgban, de a keletnémetek sem akartak lemaradni mögöttük, és hasonló mesterséges létesítményt alakítottak ki Zwickauban, és meg is nyerték mind a négy számot. A sportág ezután egy időre kikerült az ötkarikás műsorból, 1992-től azonban ismét része.
A folyamatosság e tekintetben megvan, a pálya kialakítása azonban sohasem ugyanolyan. A tervezők elemzik a korábbi pályákat - azt, hogy mekkora kihívást jelentenek a versenyzők számára, miként zúdul lefelé a víz, hogyan vannak elhelyezve az akadályok -, és rendszerint valami újat gondolnak ki.
Simon Ricketts, aki maga is űzte ezt a sportot, példaként említette azokat az elemeket, melyeknél az áramló víz felső rétege visszacsapódik az érkező kajakos vagy kenus arcára, mellkasára. Mint mondta, ezek négy éve, a Peking közelében kialakított pályán túlságosan erősek voltak. "Emiatt a versenyzők súlya vált meghatározóvá, a nagy darab, izmos lapátolók sikeresen küzdötték át magukat ezeken a pontokon, míg a kisebbek nehezen boldogultak a feladattal, még akkor is, ha egyébként jó ritmusban vágtak neki a hullámnak. Éppen ezért mi igyekszünk abszolút igazságos feltételeket teremteni e tekintetben is, vagyis úgy kialakítani a "lassítókat", hogy a kisebb, de ügyes versenyzők is képesek legyenek átjutni rajtuk" - ecsetelte.
Komoly ügyességet és erőt igényel
A körülmények tehát várhatóan adottak lesznek a kiegyensúlyozott versenyekhez, amelyeket minden bizonnyal telt ház előtt rendeznek majd meg. Shaun Dawson, a Lee Valley Regional Park Authority igazgatója örömmel újságolta, hogy az összes versenynapra elkelt mind a 12 ezer jegy.
"Egészen közelről lehet követni a gyors versenyt, illetve érzékelni a tomboló zuhatagot. Különleges képességek kellenek ahhoz, hogy a póznák érintése nélkül végigmenjen valaki a pályán úgy, hogy közben az idővel is harcol. Ez nagyon gyors és energikus sportág, komoly ügyességet és erőt igényel, ezért is annyira vonzó" - igyekezett magyarázatot adni a nagy fokú érdeklődésre a központ vezetője.
Dawson szerint azért is lesznek sokan ezeken a versenyeken, mert Nagy-Britanniában roppant népszerű a vadvízi evezés, a kajak-kenu a leggyorsabban fejlődő vizes sportág: a szigetországban 1,2 millióan űzik valamilyen formáját.
Sokan éppen az ilyen mesterséges központokat látogatják, amelyekben minden felszerelés rendelkezésre áll, és képzett instruktorok foglakoznak kezdőkkel, haladókkal. És bár a vadvízi kajakozásnak, kenuzásnak, evezésnek a természetes környezet a legszebb díszlete, a gyakorlatiasság és a használhatóság szempontjából nagy előnye az ilyen centrumoknak, hogy általában könnyen megközelíthetők, és biztonságosabbak is, mint a sziklás, köves folyómedrek, ugyanakkor hasonlóan komoly fizikai igénybevételt jelentenek. Lényeges az időfaktor is: akinek csak egy-két órája van, az is befizethet pár körre, míg a hegyi folyókhoz esetenként sokat kell utazni, főleg a sík vidéken élőknek.
Az egyik legjobban (utó)hasznosuló ötkarikás létesítmény lehet
Shaun Dawson biztosítottnak látja a létesítmény jövőjét, és nem csak azért, mert elsőként az olimpiai helyszínek közül már egy következő eseményre - nevezetesen a 2015-ös világbajnokságra - is készülhet, hanem azért is, mert minden bizonnyal sokan fogják majd látogatni a hétköznapokban is.
Mint ahogy teszik már most is. A Lee Valley White Water Centre építése, a vizet biztosító tározó és maga a pálya kialakítása 2010 végén fejeződött be, 2011 tavasza óta pedig már a nagyközönség is használhatja.
"Az olimpiához kötődő nagy munka, például a lelátók kialakítása áprilisban kezdődik. Akkor adjuk át az ötkarikás szervezőknek a létesítményt bérleti szerződés keretében, és szeptember elején kapjuk majd vissza" - tette hozzá Dawson. Onnantól pedig az egyik legjobban (utó)hasznosuló ötkarikás létesítmény lehet.
