Nem biztos, hogy Sergio Ramos vagy Cristiano Ronaldo tisztában van vele, mit jelent a „genius loci”, de nem is kell latinul tudniuk, elég, hogy érzik a lényegét, ahogy a Real Madrid egész csapata. A hely szelleme a Bernabeu bevehetetlenségét hirdeti minden arra tévedő ellenfélnek (kivéve a Barcelona), egyben azt is jelenti: sokkal többet ad ki önmagából a Real Madrid hazai pályán, mint amiben vendégeik reménykedhetnek.

realmadrid.com

Márpedig a CSZKA Moszkva ellen hazai pályán játssza a visszavágót a Madrid. Itt nincs szüksége piros mezre a győzelemhez (a szokatlan idegenbeli szerelés sokaknak nem tetszik, de eddig bejött, minden meccsét megnyerte benne Mourinho csapata), itt a kabalák nem számítanak. Elképesztően hasít ebben a szezonban a Real, gyakorlatilag annyi a különbség a hazai és idegenbeli meccseik között, hogy otthon kitűnő, idegenben olykor gyenge játékkal nyernek – de nyernek. A bajnokságban lassan 90 gólnál járnak és még 12 forduló hátra van, a hármas átlagot még akkor is hozzák, ha a játék nem ezt sugallja, mint legutóbb a Betis ellen.

Demonstrálni kellene

Két utolsó bajnokijukon nem játszott Benzema, a bombaformában lévő, de Moszkvában megsérülő csatár – így lőttek a kettőn nyolcat. Higuaín labilisabb alkat a franciánál, de labilisan is termel, és persze ott van Cristiano Ronaldo, aki hét végén akár századik bajnoki gólját is meglőheti a Realban – nyolcvanöt meccs alatt.

Innen nézve a moszkvaiak kifejezetten acélos önbizalommal vérteződhettek fel, amiért nem kaptak ki az első meccsen, ha csak a hosszabbításban is tudtak egyenlíteni – a Real Madrid a moszkvai műfüvön idegenbeli formáját hozta, de így is dominált. Csakhogy kihagyta a helyzeteit. Ezt ma nem teheti meg, amíg nincs megnyugtató előnyben: bármilyen jó Ramos és Casillas, valahogy hajlamos a védelem összeszedni egy gólt a legtöbb meccsen. Ráadásul a Realnak „demonstrálni” is illene: a legutóbbi bajnoki után sokan aggódtak a hívek közül, hogy a Betis elleni forma minden, csak nem a BL-győzelem ígérete.

Közben az addig kissé lesajnált ellenfelek közül a Bayern nehézlovasságként taposta el a Baselt, a Milan az első meccsén az Arsenal ellen tartott erődemonstrációt, a Barca meg – tudjuk. Szóval a Real Madridnak ma nem csak a CSZKA-t kell legyőznie (lehetőleg simán), hanem a játékával üzennie is a mezőnynek. Di Maria és Benzema állítólag kész a visszatérésre, ami sokat jelenthet, Xabi Alonso és persze Ronaldo mellett ők Mourinho játékában a kulcsfigurák.

AP

A portugál tréner körül már-már gyanúsan idilli a hangulat, szinte szárba szökken a szeretet, mint a Magyar népmesék elején a furulyaszóra tekergő virágindák: nyilatkozott, hogy marad Madridban, Ronaldo nyilatkozott, hogy örül neki, mindenki boldog – a szezon eddig a negyedik országban bajnoki címe felé haladó Special One diadalmenete. Mintha csak meg lenne írva valami nagy könyvben, hogy ez az év róluk szól. Kérdés, Moszkva hisz-e a könyveknek.

Jó csatár, rossz csatár

A legizgalmasabb párharc ebben a körben kétségtelenül a Chelsea és a Napoli versenye. Nem mintha a pillanatnyi forma alapján ne lenne egyértelmű, melyik a jobb: a nápolyiak az első meccsen többel is győzhettek volna, a Chelsea-nél azóta csak fokozódott a helyzet. Villas-Boas edző kirúgása után beugróval próbál kiugrani a londoni klub és Di Matteo megbízott tréner a történelmi párhuzamokban bízhat. 2008-ban a szintén menet közben kitett Mourinho utódja, Avram Grant a döntőig (és ha nem csúszik a moszkvai 11-es pont Terry lába alatt, alighanem végső győzelemig) vezette a Chelsea-t. Ha Villas-Boas Mopurinho utódjának lett kikiáltva (állítólag megy is az Interhez az előd nyomdokain), Di Matteo is lehet Grant kapitányé, nem?

AP / Franco Castann

Ehhez mondjuk kellenének a csatárok. Hiába biztatja Torrest a sajtóban dicsérő nyilatkozatokkal Di Matteo, azért játszatni nem játszatta eddigi két meccsén. Márpedig a két kék-fehér csapat között a legnagyobb különbség az idén, hogy a Napolinál a szezon a csatárok remekléséről, a Chelsea-nél meg a csatárok pocsék formájáról szól.

A Cavani-Lavezzi párost nagyon sok európai élklub „így, ebben a formában” most azonnal einstandolná, a Stamford Bridge-en meg azzal biztatják magukat a népek, hogy Drogba amúgy jó csatár… A spanyol Mata jó igazolás volt, de egyedül kevés – a nápolyi első meccs szimbolizálta a különbséget: itt Mata, ott meg többen. Ráadásul a hűvösnek cseppet sem mondható dél-olasz temperamentum egy felfutásban lévő csapatnál annyi pluszt jelent, amennyire lehúzza a hűvös angol közeg a problémáktól sújtott, öltözői durcásságokkal megkavart nemzetközi vegyes brigádot.

Mit menthet meg a Chelsea?

Apropó: ha van iróniája a Chelsea helyzetének, hát az az úgynevezett „küldetés” az angol futball becsületének megmentésére. Valóban ciki lenne, ha a világ legerősebb bajnokságának tartott Premier League egyetlen csapata sem lenne ott a BL-ben a nyolc között (miközben a ciprusi APOEL meg igen) – de ez legfeljebb a Premier League szégyene, semmiképpen az – ilyen formában már rég nem létező, vagy alacsonyabb osztályokban létező – „angol klubfutballé”. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy attól a csapattól várják a „megmentést”, amely a multikulturális futball első megtestesítője volt, és éveken át az angol hagyományok sárba tiprójaként állt az ortodoxok támadásainak kereszttüzében.

AP / Lapresse / Francesco Pecoraro

Ha a Chelsea megmenthet bármit is, az Abramovics klubtulajdonos korlátok nélküli pénzszórásra épülő csapatépítő koncepciója – ehhez nem ártana, ha Fernando Torres, az 50 milliós csatár gólt lőne fontos meccsen: egy év alatt minden érte kiadott 10 milliomodik fontra jutott egy gólja.

Bajnokok Ligája, nyolcaddöntő, visszavágók:

Real Madrid – CSZKA Moszkva (az első meccsen : 1-1), TV: Digi Sport, 20.15

Chelsea – Napoli (1-3), TV: Digi Sport Plusz 20.40