Az oxigénhiányra fel lehet készülni helyben a megfelelő akklimatizációval, de ez alapvetően genetikailag kódolt, vannak olyan emberek, akiknek 3500 méteren elkezd vérezni az orra és semmit nem tudnak csinálni, másokon apátia lesz úrrá - mondta Farkas Péter sportszövetségi elnök. Az oxigénhiány miatt az agy "fura játékokat tud játszani", ezért az expedíciós mászásra csak a mentálisan nagyon erős emberek alkalmasak - mutatott rá a hegymászó, aki szerint ilyen például Erőss Zsolt, az Annapurna-expedíció egyik tagja is.

A saját magunk védelmében hozott legfontosabb szabály, hogy az ember becsülje fel a saját erejét, az előtte álló feladatot, és ennek fényében döntse el, hogy alkalmas-e rá. Mérje föl a körülményeket és ha minden passzol, akkor induljon el. Íratlan szabály az is, hogy a társnak mindig segíteni kell, nyolcezer méter fölött azonban betarthatatlanok a szabályok - hangsúlyozta Farkas Péter, aki szerint a legfelelőtlenebb döntés mindig az, ha az ember nem fordul vissza időben. Vagy a saját erejét becsüli túl, vagy az előtte álló nehézséget becsüli alá, vagy nem hajlandó tudomásul venni a körülményeket.

"Ha az ember visszafordul, jövőre újra megpróbálhatja, de hogyha továbbmegy, lehet, hogy nem lesz jövőre" - fogalmazott a hegymászó, kiemelve: a balesetek nagy része arról szól, hogy vissza kellett volna fordulni. Ezekben az esetekben azonban a becsvágy legyőzi az óvatosságot, az ember hiába tudja, hogy hármas fokozatú lavinaveszély van, sok friss hó esett az előző nap és meleg az idő, mégis elindul. Addig feszíti a húrt, ameddig lehet. Az Annapurna hegy csúcsát elérni pedig azért is nehéz, mert csak az északi oldal mászható, melynek van egy igen lavinaveszélyes szakasza - mutatott rá Farkas Péter.

A szombaton eltűnt, minden bizonnyal egy lavina által elsodort Horváth Tibor egyébként visszafordult: a II. számú alaptáborból tartott lefelé a II. számú táborba, amikor nyoma veszett. A jelzett területeket hétfőn reggelre vizsgálták át, ez alapján egy jéglavina a kötelét is leszakítva Horváth Tibort elsodorhatta, és maga alá temette.

Farkas Péter szerint legalább annyira a lehetőségek kérdése megmászni egy himalájai csúcsot, mint a képességeké: oda tud-e utazni a hegymászó, és lesz-e egyáltalán megfelelő idő a csúcstámadásra. Farkas Péter elmondta, hogy ezekre az expedíciókra nem feltétlenül az megy el, aki a legjobb, hanem az, akinek az ideje és pénztárcája is engedi - egy himalájai expedíció ugyanis fejenként több millió forintba kerül.

Az átlag hegymászók kimennek hétvégén egy jót mászni, évente egyszer-kétszer megmásznak egy alpesi utat, és talán életükben egyszer elmennek egy könnyű kis expedícióra. Maga a mászás egy hihetetlenül jó mozgás, ehhez társulhat az a sikerélmény, ha az ember fölér a csúcsra, a jó a társaság, a levegő és a szép természet.

És bár a hegymászás a veszélyességi sportok között az alsó harmadban van, az expedíciós mászásnál sok az objektív veszély: lavina, kihűlés, megfagyás, eltévedés - mondta Farkas Péter, aki magánemberként arra nem tudott választ adni, hogy miért megy az ember oda, ahol nagyok az objektív veszélyek. Mint megjegyezte, ő csak arra tud gondolni, hogy a dicsőség miatt. Ha valaki kihívást keres, akkor az Alpokban is talál - tette hozzá.