Utoljára a 2006-os hazai rendezésű  vb-n kezdtek három győzelemmel a németek. Akkor az ellenfelek sorrendben Costa Rica, Lengyelország és Ecuador voltak. Sem a ’80-as, sem a ’96-os Eb-n (amikor a végén az egészet megnyerték) nem sikerült az all in. hiszen a csehek és az olaszok ellen a harmadik meccsen is csak döntetlenre futotta. Ehhez képest a németek a mostani Eb-n átgyalogoltak az ún. halálcsoporton. 

Az akkor vicckategória, ha azt mondom, hogy nagyon erősek vagyunk, nem?

Márpedig a Nagy Játékból egyelőre csak ezt látni. A csapat szemmel láthatóan azért jött, amije még nincs: a címért. Stílusa, szívet melengető játéka, nemzetközi elismertsége a csapatnak már megvan – így mindez most nem is olyan érdekes. Nyerni jöttünk, bocs.

Vagyis, ami most jön, csak az előbbi figyelembevételével komolyan vehető.

A nyitómeccsen mázlink volt. A portugálok is ugyanúgy győzhettek volna. Noha most nincs királykék kasmir pulcsi Löwön és Paul, a polip is meghalt, a szerencse eztán se tágított.

Gomez a portgálok ellen gólt fejel

A hollandok ellen az eddigi legjobbját nyújtotta a csapat. Igaz, a csoport egyetlen olyan tagjával szemben, amelyből hiányzott az egységesség, és egy ilyen összetételű kvartettből pont nélkül hullott ki. És persze ott volt Mario Gomez újabb két gólja, aminél nem szabad elfelejtkezni arról, hogy az egyik közvéleménykutató szerint még a portugál meccs után is Klose-t akarta látni a csapatban a németek többsége. (És Löw milyen jól döntött!)

Aztán jött a harmadik kör: az eddigi leggyengébb produkció. Egyértelmű, hogy Löw a biztonságra törekedett. Schweinsteiger például rengeteget melózott, de lényegesen hátrébbról indult, mint a korábbi meccseken. Löw lényegében feladta azt is, hogy a két szélt Bender és Lahm folyamatosan bejátssza. Ha előre is kalandoztak, mögöttük mindig volt valaki biztosítani.A hiányukat Podolski és Müller sok elmozgással próbálta pótolni – különösen az utóbbi agilitása volt feltűnő.

Ami azonban leginkább meglátszott a meccsen, az a lassú, nagyon körülményes, tempó nélküli támadásszövés- szövögetés, aminek fő, nem túl szimpatikus célja a labdatartás volt. A dánok a németek szerencséjére erre vevők is voltak. Ez úgy jött át a Sport 1-en, hogy milyen sportszerű meccs volt. Na, de kérem: a dánok is elvben továbbjutásra játszottak! Alig léptek oda, sokszor csak méterekről kísérték a németek körpasszait. És a belőtt német labdáknál, közvetlenül a kapu előtt is olykor olyan előzékenyek voltak, mintha az ellenfél tudatosan altatni akart volna – sikerrel. Pedig csak a labda megbecsüléséről volt szó!

Podolski 100. válogatottságát góllal ünnepli

A Löw-kori újnémet fociban feltűnő, hogy mennyire visszaesett a sztandardszituációk szerepe, amiben a németek hagyományosan jók voltak. Akciógólok, gyors ritmusváltásból születő, néhány húzásból előálló helyzetek dominálnak inkább. A dánok ellen viszont inkább az volt szembeötlő, hogy  mennyire gyengélkedett a védelem az ellen pontrúgásainál. Nemcsak a szögletből esett gól miatt. Alapvetően ezeknél a helyzeteknél kínálkozott mindhárom meccsen lehetőség az ellenfélnek a gólszerzésre.

Biztató, hogy Löw eddig nem cserélte el magát (már a kezdőknél sem), nagyon letisztult, hogy mit és kikkel akar játszatni. A Mertesacker helyére beugró Hummels hibátlan eddig, Gomezt sem kell magyaráznia, és ott van még Lars Bender, aki új pozíciójában sem okozott csalódást (ezen a poszton a klubcsapatában sem játszott még). Plusz eldöntötte a dánok elleni meccset.

Ami még látszik, hogy rengeteg potenciál van a csapatban. A cserepadon csupa minőségi játékos csücsül, akik közül bárkihez hozzányúlhat Löw. Mondjuk, többségük csak a miliőt jött szokni az Eb-re. Talán a következő világverseny már az övéké (is) lesz. Igaz, a konkurencia nem lesz kisebb: a tegnapi meccsen az átlagéletkor épp, hogy meghaladta a 25 és egynegyed évet. Ami azt jelenti, hogy a német a legfiatalabb csapat a tornán.