A dél-afrikai futó négy évvel ezelőtt még úgy gondolta, hogy ha az időjárási körülmények kedvezőtlenül alakulnak, akkor ő képes akár kihagyni is az edzéseket. Mára ez megváltozott: "amikor versenyzel, nem válogathatsz, hogy milyen időben akarsz futni".

A művégtagjainak ugyanis nem kedvez az eső. Ennek megfelelően nem lehet boldog a londoni nyárral, hiszen minden idők legcsapadékosabb júniusát élte meg Nagy-Britannia. Mostanra teljesen átértékelte ezzel kapcsolatos elképzeléseit, nem véletlenül: "egyik legjobb időmet tavaly futottam, a new york-i Gyémánt Liga versenyen. Pedig ott aztán rendesen esett."

Az atléta, akinek mindkét lábát térdtől amputálták, sokat változott a 2008-as pekingi paralimpiai játékok óta. Miután vesztett a súlyából, vékonyabb és gyorsabb lett. És most már az "igazi" olimpián küzdhet meg az ellenfelekkel, első duplán amputált sportolóként a játékok történetében.

A BBC által készített interjúban visszaemlékezett arra is, hogy mit érzett akkor, mikor tudatták vele, hogy bekerült a válogatottba: "Éppen dolgoztunk a konditermeben, mikor az edzőm felesége bejött. Eléggé el volt érzékenyülve, szóval akkor már éreztem, hogy vagy sikerült, vagy valami nincs rendben otthon. Miután elmondta, nagyon felszabadultam, de még most sem tudom elhinni addig, amíg ott nem állok a rajtgépben" - fejtette ki érzéseit a 25 éves sprinter.

Természetesen vannak, akik nem tudnak maradéktalanul örülni a korábbi parasportoló sikereinek. Sokan gondolják, hogy előnyt szerez a protézisekkel, mert úgy hiszik, hogy a kialakítása miatt nagyobb sebességet lehet elérni vele.

"Mindig lesznek olyanok, akik úgyis azt mondják arra ha valami kék, hogy az zöld, ha valami száraz, akkor az pedig vizes. De ezzel csak a saját energiáikat pazarolják, én szeretem azt a pályán felhasználni. Ráadásul számtalan tesztet elvégeztünk, többezer protézissel. Nem volt paralimpikon, aki rajtam kívül 50 másodperc alatt futott volna. Ha mégis ez akkora előny lenne, akkor miért nem fut mindenki ezzel?" - tette fel a kérdést a dél-afrikai, amit meg is válaszolt: "én kaptam ezt a fantasztikus képességet és kegyetlen keményen dolgozom hogy az legyek, aki vagyok."

Az olimpiával kapcsolatban azt mondta, hogy szeretne elődöntőbe jutni, mint a tavalyi világbajnokságon, illetve célja az egyéni legjobbjának a megjavítása. Végül elárulta, hogy talán attól ilyen sikeres művégtagokkal, mert a szülei nem sajnálták, nem kezelték betegként. Ha megütötte magát, ha megsérült, semmi különös nem történt. Ha bátyja a cipőjét vette fel, ő a lábát, nagyjából ennyi volt a különbség.