Sz. Áron olimpiai aranya emlékezetes marad számomra, ebben biztos vagyok. A kocsma teraszán ültem, amikor Sz. Áron pástra érkezésével csaknem egy időben előbb egy idős asszony és egy magyar származású olasz hölgy, majd pedig egy szupercella közelítette meg a kocsma teraszát. Az idős asszony a hálóingét markolgatta és az utca másik oldalát kémlelve felkiáltott:
- Tomi!
Nem néztem hátra, mert biztos voltam abban, hogy nincs ott se Tomi, se senki, Tomi valahol máshol van és Tomi valaki más, nem az a személy, akit a néni Tomi képében keres vagy elképzel.
- Ki az a Tomi? – kérdeztük.
- A fiam.
- Tetszik tudni, hol lakik?
- Balzac utca 4. – mondta a néni és totyogott tovább.

Az Angyalföld szomszédságában elterülő Újlipótváros lakói évezredek óta figyelik a természet játékait, hóbortjait, ismerik a vidék minden titkát, így aztán arra a döntésre jutottak, meg kell kezdeni a terasz bepakolását.
- Mi bajotok? – kiáltott a magyar-olasz lány. – Olyan jó ez a kis szellő!

József, a kocsma teraszán üldögélő társunk hazavitte a nénit a személygépjárművén, és találkozott a néni fiával, akit természetesen Istvánnak hívtak. A nénit már a rendőrség is kereste.
Eközben a szupercellát kísérő széllökések kitépték az ötméteres fesztávolságú napernyőt a helyéről, ami a terasszal merőleges helyzetbe lendülve nekicsapódott a teraszt árnyékoló fa törzsének, és a bal alsó rúdja az egyik vendég szemébe állt. A személyi sérülés következtében a magyar származású, de Veronában élő hölgy orrnyerge vérezni kezdett.
A magyar napernyő éles kardja felhasította az olasz lány orrnyergét.
Ekkor lépett Sz. Áron a pástra.

MTI / Kollányi Péter

A szeptemberben megjelenő, útleírásokat tartalmazó check-in című, (soron kívül, és ideiglenesen a Vasassal kiegészült) kötetem alapján összeállított éremtáblázatom két nap után a következőképen áll:

1. Egyesült- Államok
2. Japán
3. Vasas
4. Norvégia