hvg.hu: Aludva egyet a döntőre, ugye azért már inkább öröm az ezüstérem, mintsem csalódás, hogy nem lett meg az arany? Húsz éve, az 1992-es barcelonai olimpián Hajtós Bertalan is hasonló érzelmi utat járt be.

MTI / Kollányi Péter

Ungvári Miklós: Szerintem nem összehasonlítható az én döntőm Hajtós Bertalanéval. Ő egy megnyert mérkőzést vesztett el, én azt mondom, kikaptam ettől a fiatal grúz sráctól, benne van a pakliban, elestem arra a jukóra, tényleg csak gratulálni tudok neki. Mára teljesen örülök ennek az ezüstéremnek, ha az olimpia előtt azt mondják, hogy ezt szerzek, azonnal aláírom. Egy ideig persze benne van az emberben, hogy egy vesztes mérkőzéssel zárt, sokszor szoktuk mondani, hogy "inkább halott, mint második", de a végelszámolásnál az ezüst mégis csak jobban csillog, mint a bronz.

MTI / Illyés Tibor

hvg.hu: Mi volt az érzésed, amikor Lasa Savdatuasvili már nem akart semmit csinálni, csak kihúzni a végéig, mennyire láttad ezt belül?

Ungvári Miklós: Abszolút éreztem, hogy már fárad, az ereje a végét járta. Azt hittem, el tudom kapni az utolsó fél percben, és ezzel megfordítani a mérkőzést, de nagyon ügyesen, taktikusan kivédekezte, és sajnos az ő nyakába akasztották azt az aranyérmet.

hvg.hu: A cselgáncsban úgy tűnik, beérett egy generáció, hiszen az ezüstérmed mellett Csernoviczki Éva bronzot nyert, Karakas Hedvig pedig az ötödik, pontszerző helyen zárt.

Ungvári Miklós: Igen, beérett egy új generáció, amely rengeteg munkát végzett. Úgy gondolom, a nyolcfős csapat többi tagjában is benne van legalább a pontszerzés, de akár az érem is.

hvg.hu: Ez egyben azt is jelenti, hogy még erősebb lesz a csapat négy év múlva, és te is folytatod?

Ungvári Miklós: Ha én nem is, de egy másik Ungvári biztosan folytatja. Az a nagy dolog, hogy húsz év után újra érmet, sőt érmeket nyertünk, és magyar női dzsúdós először állhatott olimpián dobogóra. Bízunk benne, hogy ennek hatására egy új generáció kap kedvet a cselgáncshoz. De ez a csapat is fiatal, sokan még csak a húszas éveik elején járnak, és előttük áll még legalább egy, de inkább két olimpia is. Nekem is a húsz évvel ezelőtti barcelonai siker, s Hajtós Bertalan adta a lökést. Amikor annak idején beléptem a dzsúdóterembe, azt mondtam magamnak, olimpián fogok részt venni, és ott érmet szeretnék nyerni. Kétszer nem adatott meg, most hálistennek igen. Most tudatosult bennem, hogy amit korábban görcsösen akartam, nem sikerült, ezúttal pedig, amikor lazábbra vettem az egészet, megjött az a bizonyos érem.