Az első negyed úgy indult, mint egy vízilabda meccs, Madaras két góljával, továbbá Biros és Varga Dénes találataival vezettünk négy-egyre. Jobbak voltunk, nem is tudtak kapura lőni, mert védekeztünk, pont úgy, ahogy szoktunk. A kapunkban Nagy Viktor pedig bravúrképes volt, egyébként ő egész meccsen jól játszott.

MTI - Illyés Tibor

Nem úgy a többiek, akik kollektív eltompulásba kezdtek a második nyolc percben, úgyhogy sikerült eladni a három gólnyi előnyt, egészen a döntetlenig romboltuk a renoménkat. Az ausztrál csapat meg megérezte a vérszagot, és elkezdték hinni, hogy győzhetnek is. Kívűlről kezdtek lövöldözni, és be is találtak. Ugyanakkor keményen, sőt, sokszor durván védekeztek ellenünk, s mi is elkezdtünk verekedni, ahelyett, hogy a vízben gyilkoltunk volna.

A harmadik negyed a mélypont volt, ha vízilabdát kellene népszerűsíteni, akkor ennek a nyolc percnek a felvételét örökre törölni kell, nem csak a tároló egységekről, de a kollektív tudatból is. Kedvetlenül és szomorúan játszott a magyar csapat, nem volt fazonja, nem volt ember, aki hátára vette volna a csapatot, motiválatlanok és tompák voltunk ekkor. Bunyó is volt a vízben, kettős kiállításba torkollt, véglegesbe.

MTI

A negyedik negyed sem volt jobb, csak annyival, hogy a vége pozitív kicsengést kapott, mivel győztünk. Előtte azonban az a szégyen is megesett, hogy vezetett az ausztrál csapat, de aztán az önbecsülés nem engedte, hogy örülni hagyjuk őket. Szívesen írnám, hogy megráztuk magunkat, és megnyertük a meccset végül, mert megnyertük, de nem azért, mert bármi extrát is tettünk volna, egyszerűen az ausztrálok betojtak a lehetőségtől, valamint Nagy Viktor olyan jó kapus, hogy megfogta azt is, amit más nem szokott.

Végül nyertünk, de ettől senki sem lett vidám, az ausztrálok pedig kifejezetten idegesek voltak, érezték, ha valamikor, most megfoghattak volna minket.

Azért az már sok lett volna. Nyertünk 10-9 -re, de felejtsük is el.