A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Az első ügyességi döntő a hölgyek magasugrása volt, ahol az „anyukák” versengését várták a szakértők, és erre utaltak a korábbi eredmények is. A tavalyi világbajnok Anna Chicherova tavalyelőtt adott életet kislányának, a címvédő Tia Hellebaut-nak kétezerkilencben és tavaly születtek gyermekei (mindkettő kislány). Az amerikai Chaunte Lowe is két kislány anyukája már. Végül a korábbi többpróbázó címvédő idei legjobbja után már nem jutott át a két méteren.
Anna Chicherova
AP / Matt Dunham
Végül 203 cm-en maradtak hárman, Chicherova és rajta kívül egyéni csúccsal, az elvileg gyengébb amerikai Brigetta Barrett és a másik orosz, Svetlana Shkolina. Rontott kísérleteik miatt Barrett volt jobb pozícióban. Miután egyikük sem ugrotta át az újabb egyéni csúcsot jelentő 205 cm-t csak Chicherova, így amerikai ezüst és orosz arany és bronz született.
A másik döntő a férfi gerelyhajítás volt, ahol aztán minden várakozást alul vagy inkább felülmúló (nyilván nézőpont kérdése) eredmény született. A világranglistát épp a selejtezőbeli egyetlen dobásával (bár előtte is övé volt az idei legnagyobb) vezető cseh Vitezslav Vesely alig került be a legjobb nyolcba, és sem a harmadik olimpiáját megnyerni szándékozó norvég Thorkildsen, sem örök ellenfele, a kétezerhétben félrsikerült dobásáról elhíresült korábbi világbajnok, Tero Pitkamaki nem brillírozott. A finn akkor Rómában szektor mellé dobta a gerelyt, ahol épp a férfi távolugrást rendezték és a francia ugró, Salim Sdiri hátába állt bele a föld helyett. Látványra sokkal borzasztóbb volt a történet mint végül kiderült: az ugrót nem érte életveszélyes sérülés, létfontosságú szervben nem tett kárt a gerely, de a látvány horror volt.
Keshorn Walcott
AP / Matt Slocum
Aki viszont meglepte a mezőnyt, az az 1993-as születésű trinidadi junior világbajnok, Keshorn Walcott, aki rögtön második kísérletére 84.58 m-es nemzeti csúccsal az élre dobta magát és mindenki óriási meghökkenésére senki nem tudta behozni előnyét. Igaz, az ukrán Oleksandr Pyatnytsáról sem gondolta volna senki, hogy végül ezüstérmes lesz, ráadásul mindössze 9 cm-el maradt el az aranytól. A harmadik a finn Antti Ruuskanen lett 84.12 m-el. A „nagyágyúk” csak utánuk jöttek: Vesely a 4.,Pitkamaki 5.,Thorkildsen6. helyen zárta a döntőt, amelynek külön érdekessége a kenyai induló, Julius Yego volt. Úgy tűnik, lassan hozzá kell szoknunk, hogy Kenyából nem csak a futópályán találkozunk remek atlétákkal, hanem már a dobókörben is- ahogy történt ez a junior világbajnokságon a férfi diszkoszvetésben is, csak épp ott jamaikai bajnokon (és hórihorgas, meglepően vékony testalkatán) hüledeztünk.
Sanya Richards-Ross, Francena McCorory, Allyson Felix és Deedee Trotter
AP / Martin Meissner
A női 4x400 méteres döntőben nagy meglepetés nem született, sem világcsúcs. Az amerikaiak váltójában ott volt Sanya Richards-Ross, az egyéni bajnok 400 m-en, a 200 m-en első Allyson Felix és DeeDee Trotter is bronzérmet szerzett Richards-Ross mögött. Itt ráadásul nem is igazán számított a váltás és innentől kezdve ha nem sérül le valaki a 4 futó közül, nagyjából előre ki lehetett volna nekik osztani az aranyat. Rajt-cél győzelem volt az övék, a csata az érmekért ment. Végül mindössze hetvenkét századmásodperccel az oroszok megelőzték a jamaikaiakat és idei legjobbjukkal bejöttek a második helyre, majd a nigériai váltót kizárták így csak heten fejezték be a döntőt.
