Jól kezdte a magyar válogatott a harmadik világbajnoki selejtezőjét. Előbb Dzsudzsák távoli lövése pattant meg a kapus előtt, aki csak belepaskolni tudott a labdába, a védők kivágták. A negyedik percben megvolt a félidő legnagyobb helyzete: egy baloldali beadást Koltai az ötösön belülről ordító helyzetben keresztbe fejelt a kapu előtt. A labda a jobb kapufa mellett pattant mellé.

Azt lehetett hinni, hogy hamar meglesz a vezetés. De ehelyett több eladott labda után észt helyzetecskék következtek. Először Ojamaa lőtt Mészáros mellől fölé, Bogdánnak nem kellett közbeavatkoznia. Majd Kink kavargatott a baloldalon és emelt a kapu mögé.

Ezután kétszer is próbára tettük az észt kapust. Előbb egy jobboldali szabadrúgás után Dzsudzsák beadását öklözte ki Pareiko a 24. percben. Majd Koltai lőtt a 16-oson belülről élesen, de a kapus jó ütemben leért a jobb alsó sarokra. A szöglet már nem volt veszélyes.

Ahogy teltek a percek, egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy aligha lesz gólfesztivál, és örülhetünk, ha összekaparjuk a vezetést. A csapatból az ötvenedszer válogatott Hajnal és a győri Koltai játszott az átlag fölött. Előbbi egy harmincméteres lövéssel vétette észre magát a harmincadik percben, utóbbi elől pedig épphogy menteni tudtak az észtek. A félidő utolsó helyzete Ojamaaé volt, de lövése fölé szállt.

A második félidő még jobban indult, mint az első: már a második percben megszereztük a vezetést egy csodálatos Hajnal Tamás csavarással. A középpályás mesteri módon lőtt középről Pareiko mellett a hosszú felsőbe.

Innentől kezdve a kérdés az volt, hogy sikerül-e kontrákból növelni az előnyünket vagy kibekkeljük a hátralévő időt.

Az 51. percben Puri futott el a jobbösszekötő helyén, de amikor visszavette a labdát a jobb lábáról a balra, Korcsmár utolérte. Az esetnél a védő megsérült, később a helyére jött Elek Ákos.

A 63. percben Hajnal a félpályáról ugratta ki Szalait, aki kissé kisodródva próbálta ellőni a labdát Pareiko mellett. Nem volt elég határozott, a kapus védeni tudott. Hatalmas ziccer volt, és akkor még nem lehetett tudni, hogy lesz ennél egy még nagyobb lehetősége is.

5 perccel később szerencséje volt a magyar csapatnak: Mészáros esett be a 16-oson belülre Purival közösen: ezt bizony befújhatták volna észt 11-esnek! Míg a gólunk után az észtek nagyjából 10 percre kiestek a ritmusból, ezt követően mi vettünk vissza. Átengedtük a középpályát, ami még működhetett is volna, ha a kontráink bejönnek. De előbb Dzsudzsák lőtt fölé, majd a 78. percben Gera lövésébe léptek bele.

A 83. percben Koltai két védővel a nyakán keveredett be a 16-oson belülre. Ballábas lövése azonban lecsúszott. De azért dicséretes, hogy a legkevesebb rutinnal rendelkező játékos alakította ki a legtöbb helyzetet magának.

A 86. percben elképesztően nagy helyzetet hagytak ki az észtek: Puri beadását Oper kétszer is bepofozhatta volna a magyar kapuba, de Bogdán óriási bravúrral mentett, amihez kellett az észt totojázása is.

Nem állt a helyzet magaslatán Szalai sem. A rendes játékidő utolsó percében egyedül vezethette a labdát Pareiko kapujára, de ő is határozatlan volt. A hosszabbítást már sikerült kibekkelni. Így tovább élnek a remények. de legalábbis egy csúnya zakó után sikerült a válogatottnak egy tisztességes meccset lehoznia. És bár nem játszottunk jól,az eredmény most mindennél fontosabb.

A védelem változatlanul nem tűnik túl acélosnak. Kádár a balhátvéd posztján nem igazán jött be, többször is átjátszották. A védekező középpálya sem szűrt a meccs egy-egy szakaszában igazán hatékonyan. Megint voltak veszélyes helyzetben eladott labdák, szerencsénk volt, hogy nem voltunk igazán próbára téve.

Bizató volt, hogy elől – Gera helyett – Hajnal Tamás karmester tudott lenni. Elegánsan játszott, lőtt egy csodálatos gólt és adott 2-3 olyan labdát, amit más, máskor értékesített volna. Koltai és Szalai is megjátszható volt: elől tehát jobban állunk. De kedden a törökök ellen még fegyelmezettebb játékra lesz szükség.