Irán visszalőtt: Az amerikaiak katari bázisát érte rakétatámadás
Teherán kommunikációjából az olvasható ki, hogy szeretnék az ellenségeskedést ennyiben hagyni.
Garri Klimovics Weinstein néven született Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban, apja orosz zsidó, anyja örmény volt. Hétéves volt, amikor édesapja meghalt, ezután vette fel anyja örmény vezetékneve, a Gaszparjan oroszosított alakját. Kaszparov sokáig ingadozott a zenei pálya és a sakk között, végül az utóbbit választotta hivatásául. Tizenhárom évesen megnyerte a szovjet ifjúsági bajnokságot, két évvel később meghívottként lett első egy rendkívül erős versenyen, s ekkor döntötte el, hogy sakkozó lesz. Tizenöt évesen az addigi legfiatalabbként indulhatott és rögtön diadalmaskodott is a szovjet bajnokságon. Tizenhét esztendősen érdemelte ki a nemzetközi nagymesteri titulust, első nemzetközi szupertornáját 1982-ben nyerte meg és világbajnokjelölt lett.
Páros mérkőzéseit megnyerve 1984-re elnyerte a jogot a szintén szovjet világbajnok, Anatolij Karpov kihívására. Élő-pontszámát tekintve ekkor már világelső volt, erre ilyen fiatalon addig senki sem volt képes, még Bobby Fischer sem. A Karpov elleni 1984-es címmérkőzés mára legenda lett: a tapasztalt és rendkívül jó formában lévő világbajnok az első kilenc játszma után már 4:0-ra vezetett. Mivel a kiírás szerint a győzelemhez hat nyert partira volt szükség, úgy tűnt, mindenki elkönyvelte Karpov sima győzelmét. Kaszparov ekkor "beásta" magát, s 17 döntetlen következett, de a 27. partit megint elvesztette. Ezután megint döntetlenek hosszú sorozata következett, közben Kaszparov a 32. mérkőzésen megszerezte első győzelmét. Az összecsapás ekkorra már minden addigi rekordot megdöntött, korábban a leghosszabb címmérkőzés Capablanca és Aljechin között "csak" 34 mérkőzésből állt. A megpróbáltatásokat Kaszparov bírta jobban, a 47. és a 48. mérkőzésen is megverte a kimerült Karpovot, de ekkor a nemzetközi sakkszövetség, a FIDE félbeszakította a mérkőzést - addig és azóta is ez az egyetlen világbajnoki döntő, amely eredmény nélkül ért véget.
A megismételt döntőre 1985-ben Moszkvában került sor, ekkor már rögzítették, hogy a két sakkozó 24 partit vált egymással. A győzelmet Kaszparov szerezte meg 13:11 arányban, címét 1986-ban, 1987-ben majd 1990-ben is megvédte az általa afféle örök ellenségként kezelt, a szovjet hatalmat megszemélyesítő Karpovval szemben. A két nagymester között kölcsönös volt az ellenszenv, egy asztalhoz csak a versenyen ültek le.
Sajátságos módon aztán, amikor Kaszparovnak 1990-ben Bakuból az örmények elleni atrocitások miatt el kellett menekülnie, Moszkvában telepedett le és az orosz állampolgárságot is felvette.
Kaszparov folyamatos vitában állt a nemzetközi szövetséggel, amellyel 1993-ban szakmai és anyagi okok miatt szakított. Az ő kezdeményezésére jött létre a profi versenyzők egy részét tömörítő szervezet, amely saját, anyagilag nagyságrendekkel jobban dotált világbajnokságot is szervezett. A nem hivatalos világbajnoki címet Kaszparov 2000-ben elveszítette honfitársával, Vlagyimir Kramnyikkal szemben, ettől függetlenül a világ legerősebb játékosa maradt.
Kaszparov - miután a gyűjteményéből addig hiányzó orosz bajnoki címet is megszerezte - 2005 márciusában bejelentette, hogy felhagy a versenyszerű sakkozással, hogy ereje java részét a politikának szentelje. Társadalmi mozgalmat hozott létre az oroszországi demokrácia védelmére, a Kreml politikája ellen tiltakozó tüntetéseket szervezett. 2007-ben megpróbálkozott az indulással az elnökválasztáson, 2012-ben pedig előállították, amikor tiltakozott a Pussy Riot női punkegyüttes tagjainak elítélése ellen. Kaszparov politikai előadásokat tart, szervező munkát folytat, de az igazság az, hogy a sakk területén jóval sikeresebb volt.
Kaszparov egyedülálló rekordként 1985-től 2006-ig folyamatosan vezette a FIDE ranglistáját. Ő volt az, akinek Élő-pontszáma elsőként került 2800 fölé, ezzel megdöntve egy másik sakklegenda, Bobby Fischer rekordját. Kaszparov pontszámát pártfogoltja, a norvég Magnus Carlsen múlta csak felül a közelmúltban.
Sakkolimpián nyolc alkalommal vett részt, négyszer szovjet, négyszer orosz színekben, és minden alkalommal aranyérmet szerzett, a sakk Oscar-díját rekordnak számító, 11 alkalommal ítélték neki. A világ legerősebb sakkozója több alkalommal mérkőzött meg számítógépekkel: 1996-ban legyőzte a Deep Blue elnevezésű masinát, egy évre rá a továbbfejlesztett változattól kikapott, 2003-ban pedig csak nehézségek árán mentette döntetlenre az X3D Fritz fantázianevű gép elleni összecsapást.
Kaszparov 1999-ben szó szerint a világ ellen állt ki és győzött: minden idők valószínűleg legnagyobb, az interneten négy hónapig zajló mérkőzésén 75 ország 50 ezer sakkozója szavazta meg ellene a lépéseket, de a 62 húzásból álló parti végén fel kellett adniuk a küzdelmet.
