A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Alig kezdődött el a meccs, és a hazai közönség örömére máris vezetést szerzett Brazília, ugyanis a spanyol védők, valamint Casillas kapus asszisztálása mellett Fred a földön fekve rúgott gólt. Ezt követően is a brazilok futballoztak veszélyesebben, elsősorban Casillasnak köszönhető, hogy nem nőtt a különbség a két csapat között. A spanyolok előtt szinte egyetlen helyzet sem adódott, mígnem Pedro kiugratását követően elpasszolta a labdát Julio Cesar mellett, de a visszafutó Luis hatalmasat mentve a gólvonal előtt kivágta a labdát. A szünet előtt egy mintaszerű hazai akció végén pedig Neymar megduplázta a brazilok előnyét.
A második félidő úgy kezdődött, ahogy az első véget ért, azaz újabb pazar brazil akció zárult góllal. A spanyolok hamar szépíthettek volna, de Sergio Ramos mellélőtte a megítélt büntetőt. Ezt követően az európai együttes próbálkozott becsülettel, még úgy is, hogy Pique kiállítása miatt emberhátrányba került, de a brazilok könnyedén őrizték magabiztos előnyüket, sőt, az igazi veszélyt gyors ellentámadásaik jelentették, azonban az eredmény már nem változott a lefújásig.
A végeredményt Fred állította be a 47. percben. Brazília 1997, 2005 és 2009 után nyerte meg ismét a konföderációs kupát, amely ezúttal is a jövő évi világbajnokság főpróbája volt.
Eredmény, döntő:
Brazília – Spanyolország 3-0 (2-0)
Rio de Janeiro, v.: Björn Kuipers (holland)
gólszerző: Fred (2., 47.), Neymar (44.)
piros lap: Pique (68.)
sárga lap: Arbeloa (15.), Ramos (28.)
