Éppen kezdtünk hozzászokni a látványhoz, hogy a világbajnokságon van egy olyan játékos a pályán, aki a jó öreg Nemzeti (mások szerint Mennyei) Bajnokságunkban rúgja a labdát, Argentína máris megszerezte a vezetést. Agüero ellen szabálytalankodtak a bosnyák térfél bal oldalán, ahonnan Messi ívelte középre a labdát. A játékszer egy fejen megcsúszott, mielőtt ráesett Kolasinac lábára, és onnan a kapuba pattogott. Szerencsétlen öngóllal került tehát hátrányba Bosznia.

 

Azt gondoltuk, hogy a gyors találat majd megnyugtatja Argentínát, így a csapat képes lesz kreatívan játszani, míg a bosnyákoktól azt vártuk, hogy nagyobb sebességbe kapcsolnak az egyenlítés érdekében. Végül egyik sem történt meg igazán, és bár akadtak kisebb helyzetek mindkét oldalon, de a színvonaltól nem ájultunk le a székről.

A második játékrészre Alejandro Sabella argentin szövetségi kapitány igyekezett is két cserével egy kicsit frissebbé tenni csapatát – nem túl nagy sikerrel. Minden ment tovább a maga medrében, a 64. percben pedig egy nagyon gyenge Messi-szabadrúgás után még egy aprócska ásítás is belefért, majd percről percre tudósításunkban elkövettük azt a hibát, hogy leírtuk: „Messi nem érzi a kaput”.

 

Az argentin labdazsonglőr mintha csak erre várt volna – bár ez kevéssé valószínű – egy remek kényszerítőzést követően 16 méterről, középről, bal lábbal kilőtte a jobb alsó kapufát, ahonnan a hálóba pattant a labda. Ez az a pillanat, amikor érdemes egy kicsit beszélnünk Besicről, vagy ha úgy tetszik a Besic–Messi-párharcról. A Fradi játékosa rengeteget futott a mérkőzésen, sok támadás ment rajta keresztül, a játékostársak keresték a labdákkal, amikor pedig nem, akkor Besic széles gesztusokkal mutogatott maga elé, és kérte a játékszert. Emellett kétszer próbálkozott kapura lövéssel, de egyik kísérlet sem sikerült túl fényesre.

Védekezésben szintén hasznos volt, de Argentína második góljánál, tehát Messi találatánál bizony lemaradt. Hiába loholt az argentin támadó után, esélye sem lett volna utolérni, ráadásul az egyik csapattársa ahelyett, hogy Messit szerelte volna (persze ezt könnyű mondani), inkább Besicet akadályozta és rúgta fel.

Bár valószínűleg nem leszünk népszerűek ezzel a kijelentésünkkel, de összességében bár Besic jól játszott, és hiba lenne az NB1-et egy világbajnoksággal összehasonlítani, de láttunk ennél már sokkal jobb produkciót is tőle a Ferencvárosban. A kezdet persze bíztató volt, kívánjuk, hogy a következő mérkőzéseken ennél is jobban játsszon. A fradisták körében egyre népszerűbb kifejezéssel élve: Hajde Momo!

De kanyarodjunk vissza a meccshez is. Messi gólja után egy rövid időre úgy tűnt, hogy az argentinok válláról lekerült a teher, átszakad a gát és jön a látványos játék, de ez az igyekezet meglehetősen rövid életű volt. Nem szégyelljük kimondani: unalmas volt a végjáték. Aztán hirtelen mégis volt okunk arra, hogy felkapjuk a fejünket, ugyanis egy kiugratás után Ibisevic passzolt Romero lábai között a kapuba. A mérkőzés 84. percében tehát megszületett a világbajnokságok történetének első bosnyák találata.

 

A találkozó végén aztán megint volt néhány helyzetecske, de Argentína nem akart, Bosznia pedig nem tudott újítani, így maradt a 2-1-es végeredmény. Összességében Besic és a bosnyák védők jól semlegesítették Messit, de a Barcelona klasszisa tulajdonképpen a beívelésével kiosztott egy gólpasszt, valamint lőtt egy gólt is, a FIFA hivatalos oldalán pedig meg is választották a mérkőzés emberének. Argentína ettől függetlenül nem lehet büszke erre a produkcióra, a bosnyákok számára viszont jó alapot jelenthet ez a meccs a csoport másik két együttese: Irán és Nigéria ellen.