A két szakember a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) szerdai sajtóbeszélgetésén részletesen számolt be az U20-as válogatottnál elvégzett helyzetelemzés és számítógépes mérések eredményeiről, amelyek elsősorban a játékosok mozgását és élettani funkcióikat érintette.

"A gerinc és környékének izomzata például egyik futballistánál sem volt megfelelő, de ha ez nincs rendben, akkor felesleges is mással foglalkozni, először ezt kell rendbe tenni" – mondta Szalai László, az MLSZ edzőképzésért felelős vezetője.

Ugyanakkor hangsúlyozta, ebben nagy felelőssége van az iskolai testnevelésnek is, de a társadalmi berendezkedés sem ad megfelelő alapot.

"Magyarországon ma már a gyerekek többsége úgy nő fel, hogy szinte alig mozog, leginkább otthon, a számítógép előtt ül, nem pedig fára mászik vagy a parkban szaladgál a többiekkel" – jelentette ki a szövetségi edző, és kitért rá, hogy például Nyugat-Európában és a skandináv országokban egészen másképp nőnek fel a gyerekek, ott ugyanis mindennapos az aktív testmozgás.

A futballszakmai adatokra térve Szalai példának hozta fel a mérkőzésenkénti sprintelések számát, kiemelve, hogy az európai labdarúgásban azt a futást tekintik sprintnek, amely legalább 27 km/órás sebességgel történik. Jelezte, hogy a leggyorsabb sztárjátékosok, mint a holland Arjen Robben, vagy a walesi Gareth Bale 36-38 km/órás sprintekre képesek a meccseken, és 90 perc alatt akár 10-15 ilyet is végrehajtanak.

"Mi egy mérkőzésen mindössze kettő sprintet tudtunk bemérni egy játékosnál, és ez a kettő is épphogy elérte az alsó határértéket, a 27 km/órát" – mondta a szövetségi edző, hozzátéve, hogy a sprint végrehajtásához megfelelő izomzatra van szükség, ahhoz pedig, hogy ebből egy meccsen többet is tudjon egy futballista, az élettani funkcióknak kell megfelelően működniük.

Szalai László a futballakadémiák felelősségét feszegető kérdésre válaszolva azt mondta, kizárólag ezek az intézmények nem hibáztathatóak a kialakult helyzetért, Magyarországon ugyanis jellemző, hogy 16-17 éves játékosokat felhívnak az NB I-es csapatok kereteibe, és egyáltalán nem biztos, hogy ott elvégeztetik velük azt a fejlesztőmunkát, amelyet az akadémián végig megköveteltek tőlük.

Az U20-as csapat mellett dolgozó Klink Zoltán – aki korábban többek között Erdei Zsolt profi ökölvívót, Kammerer Zoltán kajakost, és a női vízilabda-válogatottat is segítette – azt mondta, az elmúlt 30 évben az edzéselmélet "elrohant Magyarország mellett".

"Egész egyszerűen nem jó, amit tanítanak az edzőknek, utána pedig tőlük várják a megváltást, ők viszont azt tudják csak továbbadni, amit megtanítottak nekik" – jelentette ki a szakember, és hozzátette, az U20-as futballistáknál kialakult helyzet például olyan, mintha egy tetőszerkezettel rendelkező, berendezett lakóháznak utólag kellene felhúzni az oldalfalait és megépíteni az alapját.

Szalai László az U20-as válogatott edzőtáborozásáról beszámolva számítógépes grafikonon mutatta be, hogy a játékosok szíve hogyan alkalmazkodott hat nap alatt a megnövekedett terheléshez, és hangsúlyozta, a labdarúgóknak nem a mérkőzésen kell megkapniuk a csúcsterhelést.

"Gondoljunk csak bele, hogy mennyivel könnyebb éles helyzetben jó döntést hozni akkor, ha közben a szervezet mondjuk csak 70 százalékon dolgozik, mert az edzéseken már hozzászokott a nagyobb terheléshez" – mondta a szövetségi edző, és kitért arra is, hogy az említett fizikális lemaradás viszonylag rövid idő alatt, megfelelő edzésmunkával pótolható.

Az U20-as csapat szakvezetője jelezte, minden játékos személyre szabott, külön edzésprogramot kap a válogatott stábjától, hogy amikor visszatér a klubjába, akkor is el tudja végezni a szükséges munkát.