Hatalmas vitát váltott ki a Sport plusz sporthetilap véleményrovatában megjelent cikk: egy Molnár Ferenc nevű olvasó (egyébként rutinos levelező, kommentelő) a Magyarországon megrendezendő olimpia ürügyén közölt pár gondolatot a paralimpiával kapcsolatban. „Ez az a púp a hátunkon, amely eddig mindenhol teljes érdektelenségbe fulladt”, írja, majd hozzáteszi, Juvenalist követve az ép testben ép lélek elvet vallja, „minden egyéb mozgás egészségügyi, gyógypedagógiai történés, aminek nem lenne szabad, hogy köze legyen az olimpiához”.

Vannak, akik nem így gondolták, például Coubertin báró, az olimpiai mozgalom elindítója, aki az olimpiai eskü szövegében így fogalmaz: „A legfontosabb dolog az olimpiai játékokban nem a győzelem, hanem a részvétel, hasonlóan az élethez: nem a diadal, az igyekezet a fontosabb. A legalapvetőbb dolog nem az, hogy legyőzd társaid, hanem, hogy küzdj jól.”

A vélemény a lap Amit a nyomdafesték elbír rovatában jelent meg, nyilván nem tükrözi a szerkesztőség véleményét, de annak felelőssége a vélemény közzétételében persze megkerülhetetlen. (A Sport plusz Facebook-oldalán semmi nyoma az esetnek, cikkünk megjelenéséig a lap nem reagált az ügyben, ahogy Molnár Ferenc sem válaszolt megkeresésünkre.)

Biacsi Bernadett (zászlóval) és Biacsi Ilona (balra) a 2012-es londoni paralimpiai játékok nyitóünnepségén

MTI / Beliczay László

Vádak, ellenérzések

A cikket a Cink és Lantos Gábor sportújságíró is online olvashatóvá tette, amire felrobbant az internet, összecsaptak a kommentelők. Lantos eközben Facebook-posztjában jelezte, többet nem kíván egy ilyen kirekesztő véleménynek hangot adó médium hasábjain szerepelni. Korábban ugyanis a Sport plusz-ban is jelentek meg írásai. Az Origónak reagált a lap főszerkesztője, Bocsák Miklós is, aki úgy fogalmazott: "A rovat már 26 éve működik, hatalmas baromságok is megjelennek benne, nem lehet értékes minden olvasói vélemény". Egyben jelezte: nem ért egyet a levél tartalmával, és következő számukban elnézést kérnek az olvasó nevében is.

Ami viszont a Facebook-vitát illeti (amibe bekapcsolódott Pásztory Dóra volt paralimpikon úszónő, kétszeres bajnok is), itt akadt olyan is, aki egyetértett Molnárral. Majd odaáig jutottak, hogy van sporttal foglalkozó ember, aki úgy egyenesen azt írja le: „egyeseknek jobban megéri parasportolónak lenni, mint épnek”.

A valóság azért más

„Nem éri el azt a szintet, amire reagálni kellene” - kezdte Gömöri Zsolt, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke, amikor a Sport plusz olvasói leveléről kérdeztük. Molnár Ferencnek szíve-joga azt gondolni, amit akar, bár az esetében úgy tűnik, az „ép testben nem ép lélek” jelenségével állunk szemben. A cikk szerinte minden szakmaiságot nélkülöz, és nem is mond igazat, nem mellesleg megsért érzelmében jó egymillió magyart, hisz nagyjából ennyi sérült honfitársunk van.

A Paralimpiai játékok ma a világ egyik legnagyobb sporteseményeinek számítanak, 160 ország 4200 sportolója vesz rajtuk részt. A londoni eseményről a BBC4 napi 16 órában közvetített, 4 milliárd ember nézte világszerte a játékokat, míg Pekingben ez a szám 4,2 milliárd volt. A londoni játékokra két héttel az esemény előtt már egy darab jegy sem volt – ennyit a Molnár által emlegetett „teljes érdektelenség”-ről.

A sportteljesítményekről szólva Gömöri annyit mond, bárki mérettesse meg magát bármelyik paralimpiai sportágban, majd meglátja, milyen nehéz vagy könnyű jó eredményeket elérni. Tény, ami tény: Sors Tamás kétszeres paralimpiai bajnok úszónk gyorsabb, mint a 70-es évek úszófenoménja, Mark Spitz, aki 1972-ben Münchenben hét aranyérmet nyert.

Sors Tamás aranyérmet nyert a londoni paralimpián

MTI / Beliczay László

Mennyi az annyi?

Gömöri a díjazásról is beszélt: való igaz, hogy a paralimpián már többedik érmét nyerő sportoló több pénzjutalmat kap, mint egy ép olimpiai bajnok. De a kép úgy teljes, ha hozzávesszük a következőket is: a felkészülésben, a sporthoz való hozzáférésben lehetőségekben nagyságrendekkel jobb helyzetben vannak az épek, mint a parasportolók.

Nagyon nehéz ma egy parasportolónak magas szintű edzői munkát igénybe vennie, eljutni az edzések helyszínére, kijutni a paralimpiára. A Gerevich-ösztöndíjak odaítélésében sem ugyanaz a mérce (500 sportolót és közel 400 edzőt támogat az állam, hogy felkészülésük olimpiára, világversenyekre zavartalan legyen. A több mint kétmilliárdos keretösszegből 30 millió körüli összeg jutott 2015-ben a parasportolókra).

Az ép területre nagyjából tízszer annyi pénz jut, mint két evvel ezelőtt,  a  fogyatékkal elők sportjára  fele annak, mint 15 éve. Peking előtt négy év felkészülésre 240 millió forint jutott, a paralimpiai jutalmazásra pedig 524 millió ment el, világít rá a kontrasztra Gömöri, aki szerint sok parasportoló mindennapi táplálkozása a párizsis zsömle szintjére tud kiterjedni, így kell készülniük. Ezt nem lehet egy egyszeri pénzjutalommal egyensúlyozni, kiegyenlíteni, erre is gondolnia kéne annak, aki a jutalmak mértékét kritizálja.

A paralimpia ellen ezért sem kéne hecckampányt folytatni – Gömöri szerint nemcsak a sérült emberek járnának jól például egy budapesti rendezéssel, hisz az akadálymentesítés nagy lökést kapna, aminek jelentőségével bárki, aki életében egyszer próbált már meg A-ból B-be eljutni a fővárosban babakocsival, tömegközlekedéssel, tisztában van.

Van miben fejlődni

Pásztory Dóra már tudja, ez mit jelent: jelenleg Nagy-Britanniában él, és szembetűnő, hogy a hétköznapok mennyivel élhetőbbek ott, babakocsit toló anyukaként, ami Magyarországon teljes mértékű mozgáskorlátozottságot jelent. Nincs autójuk, de nem is hiányzik, teljesen szabadnak érzi magát, mert bármely tömegközlekedési eszközre fel tud szállni a babakocsival, bárhova be tud menni segítség nélkül. Itthon ez nem ment. Nagy-Britanniában viszont sokkal több kerekesszéket, látássérültet lát az utcán, mint Magyarországon.

Pásztory úgy érzi, még sokat kell fejlődnie Magyarországnak a másság elfogadásában, a toleranciában, és sajnos a közbeszéd, a politika, az oktatás nem segíti ezt a fejlődést. Ellenben elég sok civil mozgalom, alapítvány jött létre a témában, mint a Suhanj! Alapítvány vagy a Hősök tere mozgalom, amelyek munkáját Pásztory maga is segítette, és amelyek fontos munkát végeznek. Előmozdítják, hogy a parasportolók, sérült emberek terén a társadalom attitűdje változzon.

Ő is úgy véli, nem baj, ha megjelennek ilyen provokatív vélemények is, mert elősegítik a párbeszédet, az eszmecserét. A volt paralimpikon arra is kitért, helyes, ha az állam pénzjutalmakkal is motiválja a sérülteket a sportolásban való részvételre, ezzel pedig kapjanak egy esélyt, egy új perspektívát az életükben. Az aktívabb állami szerepvállalásnak köszönhető az is, hogy olyan edzők, szakemberek is elkezdtek a parasportban dolgozni, akik korábban nem vállaltak parasportolót.

A MOB nemrég kiállt amellett, hogy a kormány pályázza meg Budapest nevében a 2024-es nyári olimpiai játékok rendezését, a MOB ezen túlmenően intenzív kampányba fog a budapesti rendezésért, hogy bizonyítsa, érdemes és megéri Magyarországon olimpiát rendezni.