"Fantasztikus érzés, még csak keresem a szavakat – mondta a rá váró újságíróknak hatalmas mosollyal az arcán Szilágyi Áron a vegyes zónában azután, hogy átvette a olimpiai aranyérmét. A másodikat. – Nagyon boldog vagyok. Most érzem át, hogy mennyi munka áll mögöttem, amiért nagyon hálás vagyok a csapatomnak is. Végig úgy éreztem, hogy ez a munka megérdemel még egy aranyérmet."

A londoni döntőben Szilágyi hét egymást követő tussal sokkolta ellenfelét, Diego Occhiuzzit, az olasz csak akkortól tudott bekapcsolódni a küzdelembe. A címvédő ezúttal "csak" három válasz nélküli találatot vitt be az amerikai Daryl Homernek, aki csupán egyszer került közel hozzá, 3-2-nél. A győzelem könnyűnek tűnt, Áron azonban korántsem érezte annak. "Ez egy nagyon nehezen megnyert olimpiai arany volt, mind fizikálisan, mind mentálisan rettenetesen elfáradtam, kiadtam magamból a maximumot az asszóban, nehéz pillanatokat kellett megoldanom. Örülök annak, hogy bár talán most nem voltam olyan állapotban, mint Londonban, a küzdeni tudással, a tudatos koncentráció erősítésével és jó taktikaválasztással sikerült megoldanom az asszókat. Olyan stratégiát kellett választanom, amellyel az ellenfél roppant dinamikus és agresszív vívását már a pást közepén, rögtön a rajt után meg tudom törni, bele tudok bontani, hogy ne tudjon tud lenyomni, kialakítani a helyzeteit. Ez összejött. Szerencsére nem tudott váltani, adott szép tusokat, de az asszó képe végig ez maradt" – magyarázta újságírói kérdésre az immár kétszeres olimpiai bajnok.

Szilágyi azt is elárulta, hogy ezt a döntőt nem abban az ihletett állapotban vívta, amelybe Londonban került. "Lehet, hogy olyan nem is lesz még egyszer" – mondta. Ezúttal sokkal tudatosabbnak kellett lennie, több energiáját vitte el az, hogy ne figyeljen a közönségre, csak a következő találaton járjanak a gondolatai. "Jó volt, hogy Decsi András ott volt mögöttem, és amikor kinéztem rá, mindig megnyugtatott, felhívta a figyelmem arra, hogy csak a következő tus számít, nem érdekes, hogy mi történt. Ez mindig jól jött, visszarántott az asszókba."

Szilágyi közel egy éve váltott edzőt, azóta irányítja a felkészülését Decsi András. A döntésről szólva elmondta, jól megértik egymást Decsivel, harmonikusan tudnak együtt dolgozni, jól egymásra tudtak hangolódni. "Fantasztikus, hogy ez aranyéremmel is párosult. Persze az előző edzőimnek, Somlai Bélának és Gerevich Györgynek is hálával tartozom" – fűzte hozzá.

Azzal, hogy Szilágyinak sikerült a címvédés, megtörte a magyar olimpiai csapat zászlóvivőit az 1948-as játékok óta sújtó átkot. (Akkor Németh Imre kalapácsvető nyakába akasztották az aranyat.) "Nem nagyon foglalkoztam ezzel, mert nem lett volna értelme" – mondta a kardozó, hozzátéve: nagyon fog szurkolni a jövő zászlóvivőinek, hogy a most általa megkezdett jó széria megmaradjon.