Nagy győzelmek, brutális meccsek, trükkös csalások – itt vannak a legérdekesebb momentumok a focivébék történetéből

1930-ban Uruguayban csak a világbajnokság ötletgazdája, a francia FIFA-elnök, Jules Rimet közbenjárására vettek részt európai csapatok, akik a nagy gazdasági világválság miatt drágállották a részvételt. Belgium, Franciaország, Jugoszlávia és Románia válogatottja hosszú hajóút után érkezett a dél-amerikai országba. A vébétörténelem első gólját a francia Lucient Laurent szerezte a Mexikó elleni, a franciák 4-1-es győzelmével zárult nyitómérkőzésen. Az előző két olimpián is győztes Uruguay végső diadalát odahaza milliós fieszta és nemzeti ünnepnap fogadta, a döntőben vesztes Argentínában viszont törtek-zúztak a csalódott szurkolók.

Jules Rimet (balra), a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnöke átadja a világbajnokság trófeáját az uruguayi futballszövetséget vezető Raul Jude-nak 1930. július 5-én

AFP / OFF / STAFF

1934-ben Olaszországban már selejtező után játszott a 16 csapat, ám Argentína szándékosan gyönge válogatottat küldött, az ellen tiltakozva, hogy Benito Mussolini kezdeményezésére több olasz származású argentin sztárt is honosítottak a házigazdák. A végül győztes rendezők válogatottját a játékvezetők több alkalommal is látványosan segítették, a helyenként brutálisan játszó olaszok közül viszont így is kiemelkedett a torna legnagyobb sztárja, Giuseppe Meazza, akinek a nevét ma a milánói stadion viseli.

Az olasz válogatott a Csehszlovákia elleni, 1934-es vb-döntő előtt. A zászlót Giuseppe Meazza tartja

AFP / STAFF / OFF

1938-ban Franciaországban a tornára a selejtezőkből eljutott, ám a néhány hónappal korábbi Anschluss miatt visszalépett Ausztria több focistája német színekben játszott, míg az olaszok fasiszta karlendítéssel tisztelegtek mérkőzéseik előtt. Az egyetlen dél-amerikai résztvevő, Brazília és Csehszlovákia brutális összecsapásán három játékost kiállítottak, öten megsérültek, közülük ketten végtagtörést szenvedtek. A házigazda és a címvédő először vehetett részt selejtező nélkül a vébén.

A csehszlovák Jan Riha (balra) és a brazil Da Guia Domingos küzd a labdáért a negyeddöntőben. A mérkőzésen a magyar játékvezető, Hertzka Pál három játékost állított ki

AFP

1950-ben Brazíliában a második világháború után nehézkesen indult a vébé, a selejtezőkből továbbjutottak közül többen visszaléptek, India például azért, mert a FIFA nem engedte, hogy mezítláb játsszanak. Ez az egyetlen torna, ahol nem volt igazi finálé: az első helyről körbejátszásos csoport döntött, az utolsó mérkőzésen a házigazdáknak a riói Maracana-stadionban máig rekordnak számító – a hivatalos adatok szerint 174 ezer, nem hivatalos becslés alapján 200 ezer – néző előtt a döntetlen is elég lett volna, ám a felajzott ország döbbenetére kikaptak az ősi rivális uruguayiaktól, akiknek a rendezők elfelejtették átadni a kupát is. A vébék történetében csak 1950-ben és 1958-ban fordult elő, hogy a rendező bejutott a döntőbe, de elveszítette. Ez volt az első alkalom, hogy a világbajnokság sorozatán részt vettek a brit csapatok – az angolok, a walesiek, az északírek és a skótok –, amelyek korábban az amatőr és a profi megkülönböztetés összemosása miatt bojkottálták a tornát. Az angolok ugyanakkor szégyenszemre 1-0-ra kikaptak az Egyesült Államok csapatától, olyannyira, hogy sokáig élt az a városi legenda, miszerint amikor a – londoni szempontból – 0-1-es eredmény megérkezett távírón a Fleet Streetre, a lapok tévedésnek vélték, és kijavították az általuk helyesnek tartott 10-1-re.

1954-ben Svájcban 26 mérkőzésen 140 gól esett, ez mérkőzésenként 5,38 gólos, azóta is megdönthetetlen átlag. A korábban az európai rendezésű tornákra sértődés miatt el nem utazó Uruguay egészen addig nem kapott ki vébémérkőzésen, amíg össze nem akadt az elődöntőben a magyar aranycsapattal. A nemzetközi sportsajtó és a FIFA viszont máig a vébék történetének egyik legnagyobb meglepetéseként tartja számon, hogy a döntőben a korábban világverő Magyarország kikapott a második világháború utáni újjászületésüket ily módon is ünneplő nyugatnémetektől, és úgy értékelik, hogy az 1970-es évek holland válogatottja mellett az aranycsapat a másik kiemelkedően erős gárda, amelynek nem sikerült megnyernie a világbajnokságot.

1958-ban Svédországban fordult elő első alkalommal, hogy egy mérkőzés gól nélküli döntetlennel végződött: a Manchester United nem sokkal korábbi repülőgép-katasztrófája miatt meggyöngült Anglia és a későbbi győztes Brazília nem tudott egymás kapujába találni. A franciák adták a gólkirályt Just Fontaine és a legjobb játékost Raymond Kopa személyében, és ők rúgták a legtöbb gólt, ám az elődöntőben nem bírtak a fiatal Pelét a csatársorukban tudó brazilokkal.

1962-ben Chilében a világ akkori legjobb kapusának tartott szovjet Lev Jasin a Kolumbia elleni meccset kilenc perc alatt három szarvashibával „hozta döntetlenre”; 1994 óta a torna legjobb kapusa Jasinról elnevezett trófeát kap. A mérkőzéseken rengeteg volt a szabálytalanság – kirívóan brutális találkozó volt az olasz–chilei, amely után a FIFA rendkívüli tanácskozáson intette nyugalomra a csapatokat –, ennek vált áldozatává Pelé, így a brazilok nélküle nyerték második aranyukat.

1966-ban Angliában első alkalommal nem bizottság, hanem Alf Ramsey szövetségi kapitány állíthatta össze a hazai válogatottat, amely a döntőben hosszabbítás után – Geoff Hurst máig vitatott góljával előnyt szerezve – győzte le a szívós nyugatnémeteket. A selejtezőktől mind a 16 jelentkező afrikai ország visszalépett, tiltakozásul amiatt, hogy nem kaptak automatikus helyet a tornán, hanem Ázsia vagy Óceánia legjobbjával kellett volna pótselejtezőt vívniuk, négy évvel később azonban már eleget tettek követelésüknek. A meglepetéscsapat Észak-Korea volt, amely megverte az olaszokat – akik a kertek alatt osontak haza, ám a genovai repülőtéren így is rothadt paradicsommal dobálták meg őket a csalódott szurkolók –, és a portugálok ellen is 3-0-ra vezettek, akik azonban Eusébio négy góljának segítségével 5-3-ra fordítottak.

1970-ben Mexikóban a tévéközvetítések igénye miatt a mérkőzések jó részét délben, rekkenő hőségben kezdték. A tornán egyetlen játékost sem állítottak ki, amire előtte és azóta is csak 1950-ben volt példa.

1974-ben az NSZK-ban mutatkozott be az Ajax Amsterdam, illetve a holland válogatott képviselte totális futball, amelyben a mezőnyjátékosok laza posztmegkötéssel focizták végig a mérkőzést. A döntőben a hollandok az első percben a Johann Cruyff buktatásáért megítélt büntetővel szereztek vezetést, ám a nyugatnémetek – akik addig labdába sem értek – végül egy másik tizenegyessel és a lesipuskás Gerd Müller góljával fordítottak. Előtte viszont csapatértekezleten lettek úrrá azon a válságon, amit az okozott, hogy a csoportküzdelmek során kikaptak az NDK-tól, amely eredményt a csapatkapitány Franz Beckenbauer még a televízióban is megpróbált megmagyarázni a meghökkent közvéleménynek. A Szovjetunió visszalépett a selejtezők során, tiltakozásként, hogy azzal a Chilével kellett volna játszania, ahol egy évvel korábban katonai puccsal megdöntötték a szocialista Salvador Allende elnök hatalmát.

1978-ban Argentínában született a vébék történetének ezredik gólja, a holland Rob Rensenbrink szerezte büntetőből Skócia ellen. A FIFA következetlensége miatt a brazilok, illetve az argentinok továbbjutásról döntő mérkőzését különböző időpontban rendezték, és a később kezdő házigazdák már tudták, hogy legalább négyet kell rúgniuk Perunak, amit még kettővel meg is fejeltek, a döntőben pedig hosszabbításban verték a küszöbön ismét – ezúttal már Cruyff nélkül – elbotló hollandokat.

1982-ben Spanyolországban – ahol az addigi 16 helyett 24 válogatott vett részt – az olaszok majdnem kiestek a csoportkörben, aztán Paolo Rossi feltámadásának köszönhetően nemcsak a brazilokat verték meg, de a végső győzelmet is megszerezték az NSZK ellen. A nyugatnémeteket nem kísérte szimpátia, mert Ausztria ellen pontosan olyan eredményt hozó mérkőzést játszottak, hogy azzal mindketten továbbjussanak, Algéria pedig kiessen, a Franciaország elleni elődöntőben pedig kapusuk, Harald Schumacher még sárga lapot sem kapott – sőt, a bíró kirúgást ítélt –, amikor letarolta a kitörő Patrick Battistont, akinek három foga bánta az ütközést. Magyarország 10-1 arányban győzte le El Salvadort, ez máig világbajnoki gólrekord, és Kiss László itt lőtte meg a valaha volt leggyorsabb mesterhármast.

1986-ban Mexikóban fordult elő először, hogy ugyanaz az ország másodszor is vébét rendezhetett; a házigazdák a jogot megkapó, de arról lemondó Kolumbia helyett ugrottak be. A negyeddöntő mérkőzései közül háromnál is a rendes játékidő döntetlenjét követő tizenegyesrúgások határoztak, a negyediken viszont Diego Maradona előbb kézzel, majd látványos cselsorozat végén szerzett gólt Anglia ellen, az argentinok pedig meg sem álltak az első helyig.

1990-ben Olaszországban egy unalmasnak minősített torna végén, kiábrándítónak tartott döntőn az NSZK egy vitatható tizenegyessel győzött Argentína ellen, utóbbi az első válogatott volt, amely nem szerzett gólt a fináléban. A meglepetéscsapat Kamerun volt, a „szelídíthetetlen oroszlánok” a nyitómeccsen rögtön legyőzték a címvédő argentinokat.

1994-ben az USA-ban először végződött gól nélküli döntetlennel a finálé – a magyar Puhl Sándor vezette –, amelyet büntetőkkel a brazilok nyertek, miután a korábban az olaszokat többször is szinte egymaga továbbjuttató Roberto Baggio kihagyta a sorsdöntő tizenegyest. Maradonát doppingbotrány miatt kizárták, az USA ellen öngólt vétő kolumbiai Andrés Escobart pedig nem sokkal hazatérése után agyonlőtte egy elvakult szurkoló.

1998-ban Franciaországban már 32 csapat vett részt a tornán, amelyet a házigazdák úgy nyertek meg, hogy a döntő megkezdése előtt a brazil csapatot lelkileg szétzilálta legnagyobb sztárja, Ronaldo máig megmagyarázatlan rosszulléte. Paraguay ellen megszületett a vébék történetének első – és a szabályok újbóli módosítása miatt egyben utolsó – aranygólja: a Franciaország–Paraguay-mérkőzés azonnal véget ért, amikor a hosszabbításban, a 113. percben Laurent Blanc betalált.

2002-ben Dél-Korea és Japán közösen rendezte az első Ázsiában tartott vébét; a házigazdákat több részrehajló bírói ítélet is segítette mérkőzéseiken. A dél-koreaiak végül a bronzéremért játszhattak, de azt a torna meglepetésének számító Törökország szerezte meg. A trófeát Brazília nyerte, amely nemcsak ötödik diadalát aratta, de abban is egyedüli, hogy minden kontinensen az élen tudott végezni. A címvédő franciák már a csoportkörben, rúgott gól nélkül búcsúztak.

Óriás infografikán a focivébék legérdekesebb számai

Focivébés poszterünk böngészésétől garantáltan mindenki világbajnoki hangulatba kerül.

A 2006-os, Németországban megrendezett vébén – amelyen Csehország, Ukrajna, Szerbia és Montenegró először vett részt független államként, Lionel Messi debütált, a brazil Ronaldo pedig utoljára szerepelt – annak ellenére nyertek az olaszok, hogy hazájuk futballját megrengette a calciopoli néven elhíresült bundabotrány. „Olyan erős, olyan egységes csapatot építettünk, amely minden külső körülményt pozitív energiává tudott alakítani. Ha nem így tettünk volna, elolvadunk, mint a hó a napon” – emlékezett vissza arra az időszakra Marcello Lippi szövetségi kapitány. Marco Materazzi kiállítása miatt a legjobb 16 között, Ausztrália ellen a meccs nagy részében emberhátrányban játszott a csapat, végül csak a 96. percben, Fabio Grosso buktatása után befújt büntetővel tudtak győzni. A tornának ugyanebben a szakaszában a svájciak úgy estek ki, hogy a továbbjutásról döntő tizenegyespárbajban egyetlen gólt sem sikerült szerezniük, és itt zajlott le a „nürnbergi csata” is, a portugál–holland meccs, amelyen az orosz játékvezető, Valentin Ivanov négy piros és 16 sárga lapot osztott ki. (Elképesztő, hogyan tudta mindezt jegyzőkönyvezni, amikor Graham Pollnak a horvát–ausztrálon azt sem sikerült, hogy Josip Simunicnak már adott két sárgát, így csak a harmadik után küldte zuhanyozni.)

Materazzi, akin kis híján elment a nyolcaddöntős továbbjutás, a fináléban főszereplővé lépett elő: előbb miatta kaptak – vitatott – büntetőt a franciák, aztán ő egyenlített a 19. percben, majd a hosszabbítás 110. percében miatta állították ki Zinedine Zidane-t. A francia csapatkapitány annyira felhúzta magát azon, amit a húgáról mondott, hogy mellkason fejelte. A trófea sorsa végül David Trezeguet elhibázott tizenegyesével dőlt el.

A 2010-es dél-afrikai volt az első, s mindmáig az utolsó olyan világbajnokság, amelyet az afrikai kontinensen rendeztek meg. A világ ezen ismerte meg a vuvuzela nevű hangszert, amelynek jellegzetes zümmögése betöltötte a stadionokat és őrületbe kergette a nézők és a játékosok nagy részét. Utóbbiakból nem csak ez váltott ki ilyen érzelmet, hanem az is, amilyen kiszámíthatatlanul a torna hivatalos labdája, az Adidas által gyártott Jabulani viselkedett. Paul, a német jós polip kiszámíthatóságára azonban nem lehetett panasz: tizennégyszer kérték ki a véleményét meccsek végeredményéről, amit tizenkétszer eltalált. A címvédő olaszok már a csoportkörben elvéreztek, ahogy a Raymond Domenech irányította franciák is. A csapaton belüli feszültségek – amelyeket Zidane úgy írt le, hogy a szövetségi kapitány elveszítette az öltözőt – végül oda vezettek, hogy Nicholas Anelkát hazaküldték, mire a társai fellázadtak, edzeni sem voltak hajlandóak, végül egy döntetlen és két vereség után a négyes utolsó helyén zártak. A nyolcaddöntőben az angolok 4-1-re kikaptak a németektől, pedig a meccs alakulhatott volna máshogy is, ha 2-1-nél megadják Frank Lampard gólját, amely a felső lécről egyértelműen a gólvonalon belülre pattant. Az uruguayi játékvezető, Jorge Larrionda baklövése után mind többen kezdték sürgetni a gólvonal-technológia bevezetését. Diego Maradona szövetségi kapitányként tért vissza vébére, de az argentinok a negyeddöntőben kiestek. Ugyanitt Uruguay Ghánát búcsúztatta botrányos körülmények között: az afrikai csapat büntetőhöz jutott, amikor Luiz Suárez a 120. percben kézzel védett a gólvonalon, de kihagyták. A tizenegyespárbajt végül 4-2-re nyerte Uruguay.

Ez volt az első vébé, amelynek döntőjében sem Brazília, sem Olaszország, sem Németország, sem pedig Argentína nem játszhatott, miután Spanyolország és Hollandia jutott be. A brutális meccsen 14 sárga és egy piros lapot szórt ki a játékvezető. Utóbbit nem a Xabi Alonsót kungfuharcosokat megszégyenítő módon mellkason rúgó Nigel De Jong, hanem John Heitinga kapta. A trófea sorsát végül Andrés Iniesta 116. percben lőtt gólja döntötte el a spanyolok javára.

2014-ben a brazilok látták vendégül a futballvilágot, náluk fújtak először eltűnő spray-t a gyepre a játékvezetők a szabadrúgások előtt, és ott alkalmazták először a gólvonal-technológiát. A címvédő ezúttal sem jutott túl a csoportkörön. A spanyolok előbb a hollandoktól kaptak ki 5-1-re – ezen a meccsen született a torna legszebb gólja, a holland Robin van Persie fizikát meghazudtoló fejese –, aztán a chileiek is megverték őket, Ausztrália legyőzése már csak szépségtapasz volt.

A vb legbotrányosabb jelenete is a csoportkörben esett meg, amikor Luis Suárez nemes egyszerűséggel vállon harapta az olaszok védőjét, Giorgio Chiellinit. A legnagyobb taktikai húzás a hollandok szövetségi kapitányának nevéhez fűződött: a Costa Rica elleni negyeddöntőn Louis van Gaal a 120. percben cserélte le a kapuban Jasper Cillessent Tim Krulra, aki a tizenegyespárbajban két lövést is megfogott. A brazilok a nyolc között Kolumbia ellen elvesztették Neymart, csigolyatörést szenvedett, amikor Camilo Zuniga hátba térdelte. A házigazdákat aztán újabb csapás érte: az elődöntőben megalázó, 7-1-es vereséget szenvedtek a németektől. Akik végül a 88. percben becserélt, addig az egész tornán csupán 32 percet játszó, 11 jó passzig jutó Mario Götze góljával elhódították a trófeát.

A 2018-as, oroszországi vb-n használták először a videóbíró-rendszert (VAR), s az első gól, amelyet ennek segítségével adtak meg, Diego Costa találata volt Portugália ellen. Részben a VAR miatt rekordszámú, 28 büntetőt ítéltek meg a játékvezetők, de 12-vel csúcsot döntött az öngólok száma is. Mindössze egyetlen mérkőzés ért véget 0-0-s döntetlennel. Folytatódott a címvédők sikertelenségi sorozata, a németek egyetlen győzelemmel a csoport utolsó helyén zártak.

A tornát francia–horvát döntő zárta; a kockás mezesek Mario Mandzukic öngólja miatt már a 18. percben hátrányba kerültek, végül 4-2-re kikaptak. Franciaország húsz év után győzött újra. A finálé arról is emlékezetes marad, hogy a Pussy Riot orosz punkzenekar három tagja és egy férfi rendőrnek öltözve rohant be a pályára a második félidő elején, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök rendszere ellen tiltakozzon.

A 2022-es katari volt az első közel-keleti és az első téli világbajnokság, ez utóbbi miatt alaposan át kellett alakítani a koronavírus-járvány nyomán amúgy is összezavart versenynaptárat. A torna előtti években számos kritikai érte a vendéglátót a stadionok építéséhez az országba hívott, majd ott gyakorlatilag fogságba ejtett és embertelen, halálos balesetek sorát okozó körülmények között dolgoztatott vendégmunkások jogainak sorozatos megsértése miatt.

A tornán – amelyen a nézők a házigazda vallási előírásai miatt nem fogyaszthattak alkoholt – 64 meccsen 172 gól esett, a legtöbb valaha. Marokkó révén most először jutott afrikai ország az elődöntőig, és megszakadt a vb-győzteseket sújtó rossz sorozat, Franciaország válogatottja egészen a fináléig menetelt, ahol aztán 3-3-as eredmény után tizenegyesekkel kikapott Argentinától. A 35 éves Lionel Messi 36 év után vezette sikerre hazája csapatát.

Nyitókép: A francia csapat ünnepel miután megnyerték a labdarúgó-világbajnokságot 2018-ban. Fotó: AFP / Jewel Samad