Kétségtelen, csúnya volt az a befejezés, pedig milyen jól épült-szépült.
Zinedine Zidane a 2006-os futballszezon végén búcsúzott a profi futballtól, előbb a Real Madridtól góllal, egy ötcsillagos, 3–3-as bajnokival. Aztán jött a tényleges lezárás: a németországi világbajnokság a francia válogatottal. Itt Zidane káprázatos teljesítményt nyújtott, főleg a brazilok kiejtésekor.
https://youtu.be/lAHHHa84418?si=blUBdoB60SoNbSw-&t=14
A fináléban is ő szerzett vezetést, hogy aztán a végére minden elromoljon. Egy pillanatnyi elborulás hatására mellbe fejelte az őt provokáló Marco Materazzit, ezt kiszúrta a játékvezetői csapat (hogy mi történhetett, arról itt írtunk), így Zidane piros lapot kapott, nem rúghatott tizenegyest, a szétlövést pedig elveszítette Franciaország.
https://www.youtube.com/watch?v=5I351INkIZw
Ez azonban nem változtat azon, hogy Zidane a futballtörténelem egyik legnagyobb középpályása. Mindent megnyert játékosként. Aranylabdás, Világ- és Európa-bajnok, Bajnokok Ligája-győztes, a Leverkusen elleni finálét minden idők egyik legszebb kapásgóljával nyerte meg a Real Madridnak.
https://youtu.be/I-a-uIQhSBU?si=At3YDXumQn1aVQVh
Ehhez a tökéletes életműhöz egy teljes labdarúgó-karrier, több évtized kellett. Ahhoz viszont, hogy klubedzőként mindent megnyerjen, elég volt két esztendő.
Az első számú európai kupát 1992 óta hívják Bajnokok Ligájának (előtte Bajnokcsapatok Európa-kupájaként futott), és ez nem csak névváltozást jelentett, mert az egész sorozatot alaposan megreformálták. A BL legfőbb varázsát sokáig az jelentette, hogy senkinek, még a legnagyobb csapatoknak sem sikerült egymás után kétszer nyerniük, vagyis nem volt címvédés. Egészen addig, amíg 2016 tavaszán Zinedine Zidane le nem ült a Real Madrid kispadjára.
Mivel először irányított élvonalbeli csapatot (a csúcson kezdte…), finoman szólva kockázatosnak tűnt a Real-elnök, Florentino Pérez lépése, ám tökéletesen bejött. Zidane rögvest megnyerte a klub tizenegyedik BEK-/BL-trófeáját, aztán 2017-ben jött a történelmi első BL-címvédés, sőt, 2018-ban is a Zidane-csapat lett Európa legjobbja. Sosem látott mesterhármas.
A korábbi legendás középpályásból két év leforgása alatt legendás edző lett. Háromszor nyerte meg a Bajnokok Ligáját, csak összehasonlításképp: a „Ki minden idők legjobb futballedzője?”-vitában elsőként felvetődő két ember közül Sir Alex Ferguson kétszer, a Pep Guardiola pedig háromszor, de még véletlenül sem ilyen rövid idő alatt.
És itt jött a nagy kérdés: hova tovább? A válasz adta magát: amit játékosként elért a francia válogatottal, azt szövetségi kapitányként kellene megismételnie. Vb-t és/vagy Eb-t kéne nyernie.
Úgy tűnt, nem is kell sokat várnia a lehetőségre. Zidane 2021-ben jött el végleg a Real Madridtól (közben volt egy távozása, majd egy visszatérése), 2022-ben pedig úgy utazott a katari világbajnokságra a francia válogatott, hogy a szövetségi kapitány, Didier Deschamps sorsa meglehetősen bizonytalan volt. A szerződése a vb végéig szólt, és mivel a torna előtt nem hosszabbították meg, a közvélemény szinte biztosra vette, hogy Katar a búcsúját is jelenti. És akkor jöhet Zidane.

Ám a franciák váratlanul nagy menetelést mutattak be, döntőbe jutottak, és ha az Argentína elleni finálé 120+3. percében Randal Kolo Muani belövi a ziccerét, akkor megvan 2018 után az újabb világbajnoki cím. Így végül tizenegyespárbajban Argentína nyert, de az ezüstérem is bőven elég volt ahhoz, hogy Deschamps szerződését meghosszabbítsa a szövetség.
Zidane korábbi csapattársa, Thierry Henry ugyanebben az évben, vagyis 2022-ben mondta ki, hogy miután valaki három egymást követő évben BL-címet nyer a világ legnagyobb klubjával, teljesen értelmetlen lenne más kluboknál felőrlődni a napi munkában. Vagyis hiábavaló klubkispadokra várni Zizout; neki a francia válogatott a következő lépcsőfok.
Erre rímelt az, amit maga az érintett nyilatkozott, szintén 2022-ben, a L’Équipe-nek:
Amikor azt mondom, hogy egy nap szeretném átvenni a válogatott irányítását, komolyan gondolom. Ha eljön a lehetőség, én ott leszek. Ez a legmélyebb vágyam.
És ezt annyira komolyan gondolta, hogy minden megkeresésre nemet mondott. Kikosarazta a Manchester Unitedet, a Chelsea-t (többször is), az Al-Hilalt vagy éppen a PSG-t. Sőt, lehetett volna amerikai kapitány is.
Mivel azonban Deschamps egészen a napokban véget ért világbajnokság végéig betöltötte posztját,
Zidane összességében öt évre csekkolt ki az edzői szakmából.
Ha elmélyülünk a futball történetében, nem találunk ilyen hosszú önkéntes visszavonulást (amely az egyértelmű visszatéréssel kecsegtet), főleg úgy, hogy közben záporoznak az ajánlatok. A mostani vb-n az uruguayi válogatottal leszereplő Marcelo Bielsa 2004 (amikor befejezte a munkát az argentin nemzeti tizenegynél) és 2007 (amikor kinevezték Chile élére) között szüneteltette a pályafutását. Vicente del Bosque a Real Madriddal megnyert címek (például a Zidane kapásgóljával fémjelzett BL-siker) és a Besiktasnál eltöltött, nem épp dicsőséges időszak után (2005 és 2008 között) pihent rá arra, hogy aztán világbajnoki címre vezesse a spanyol válogatottat. Még egy másik egykori Zidane-csapattárs, Laurent Blanc volt a legközelebb az ötéves szünethez, ő 2016-ban távozott a Paris Saint-Germaintől és csak 2020-ban állt munkába a szaúdi Al-Rayyannál.
És hogy mit csinált Zidane az elmúlt öt évben?
„A nyilvánosságtól és a kíváncsi tekintetektől távol élte az életét, idejét a családjával töltötte – fogalmazott a The Athletic. – Kereste azt a bizonyos arany középutat, ahol jut hely a békének és a nyugalomnak, vagy éppen az agyat megtornáztató, céltudatos elfoglaltságoknak. A nyilvános szerepléseit a jótékonysági mérkőzéseken való részvételekre, valamint a vele szövetséges vállalatoknál végzett nagyköveti munkákra korlátozta. A Real Madridnál töltött időszaka óta is folyamatosan Spanyolországban élt. Ma már nemcsak apa, hanem nagypapa is.”
A 2026-os világbajnokság idején már egyértelmű volt, hogy a Deschamps ezúttal a végkimeneteltől függetlenül távozik, és nyílt titoknak számított, hogy Zidane váltja. Zizou természetesen elutazott a vb-re, hiszen a négy, egyaránt profi futballistává avanzsáló fia közül az egyik, Luca az algériai válogatott kapuját védte. Viszont ugyanolyan elegáns volt, mint a pályán (amikor épp nem kapta fel a vizet, mert azért összeszedett jó néhány fölösleges piros lapot, a Materazzi-eset előtt is). Nem adott interjúkat, nem kommentálta a válogatott teljesítményét, nem tett semmilyen lépést, amely Deschamps helyzetét gyengíthette volna.
Most pedig végre szövetségi kapitányként is a játékoskori sikerei után eredhet – a hírek szerint legalábbis már csak idő kérdése, hogy hivatalosan is bejelentsék a kinevezését. A BL-t sikerült focistaként és edzőként is elhódítania – jöhet az Eb és/vagy a vb!
„Minden egyes tanács, amit ad neked olyan, mint a színarany. Zinedine egy bálvány volt, az egyik olyan játékos, akit gyerekként csodáltam. Szerintem minden fiatal játékos csodálta őt, mert a generációja egyik legjobbja volt” – mondta Luka Modric, Zidane egykori Real Madrid-os játékosa, későbbi aranylabdás a FourFourTwo-nak.

„Szerintem, ami Zidane-ban megvan mindenki mással szemben, az az, hogy ő Zidane! Amikor Zidane vagy, az összes játékos, még Mbappé is, hallgatni fog rád. Így járt sikerrel a Real Madridnál, így nyert trófeákat, mert a játékosok hallgattak rá. Szóval szerintem ez egy olyan előny, ami meglesz neki másokkal szemben. Még ha Deschamps sem akárki, és nem állítom, hogy rá nem hallgattak a játékosok.
Viszont amikor Zidane besétál az öltözőbe, akkor odafigyelsz, és szerintem nagyon jó kapcsolata lesz az összes játékossal.
– fejtegette Jérémie Aliadiere, az Arsenal egykori francia utánpótlás-válogatott csatára.
Bár nyilván taktikákat is ki kell dolgoznia, illetve a nem mindennapi játékosfelhozatal sakkozásra is késztetheti (realos edzői korszaka bizonyította, hogy ezen a téren sem elveszett ember), a leginkább sikerrel kecsegtető dolog alighanem menni fog neki:
belépni az öltözőbe – mint Zinedine Zidane.
Nyitókép: Zinedine Zidane egy jótékonysági futsal mérkőzésen 2025-ben Fotó: AFP / Pascal LACHENAUD