A világ hülye, Magyarország a bokréta rajta
Matolcsy György: A tiszta ész kritikája. Ofszet- és Játékkártyanyomda, Budapest, 2013.
Matolcsy György: A tiszta ész kritikája. Ofszet- és Játékkártyanyomda, Budapest, 2013.
Nicsak, kiszól a betyárkörte a lyukból, és megmondja, miért szabad tüntetni!
Csak a látvány, az csap meg, ahogy az ellenzéki összefogás keltetőjéből kidugja hombár fejét Schmuck Andor, és bizakodik. A tény, hogy ott fog ő is hombárkodni a többiekkel, már rég ismert volt.
Azt se tudják, ki Wass meg Nyirő, de az alaptantervbe azért beletaknyolják őket.
Mi is nagyon szeretnénk, ha nem felejtené el senki az elmúlt nyolc évet. Mármint azt sem, hogy miről szövegelt akkoriban a Fidesz.
Használt bugyit szagolgatni talán mégis természetesebb, mint Orbán-nyálat gyűjteni.
Az már rutin, hogy a magyar kormány beszáll a környező országok választási kampányaiba, és ott jó előre megnevezi, ki tetszik neki. Aztán amikor a favorit elbukik, akkor következnek a kínos pillanatok, a pirulás, a kármentés, a magyarázkodás, hogy azért még lehetünk barátok.
Lehet, hogy most éppen nem lehet perbe fogni Simicskát... na de filctoll csak van otthon!
A sajtószabadság mindig azt zavarja, aki rosszban sántikál.
Ha lenne Novák Elődnek, Molnár Balázsnak és Kürk Rolandnak köze a Kurucinfóhoz, akkor most azon mulathatnánk, hogy a komplett Kuruc egy zsidó EP-képviselő asszisztense volt.
Hát, beleállt a földbe a nemzeti ufó is. Kéne talán egy mozgalom: megnézem, mert magyar.