A méhek térképről tájékozódnak

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
Panoráma
Tetszett a cikk?

Az állatok lényegesen többet tudnak annál, mint amennyit valaha is várt tőlük az ember – állítja Randolf Menzel, a berlini Freie Universität kutatója, aki az amerikai Tudományos Akadémia kiadványában arról számolt be, hogy például a méhek térképeket rögzítenek tudatukban, hogy azután tájékozódni tudjanak a környezetükben.

A Proceedings of the National Academy of Sciences című kiadványban megjelent értekezésében Menzel rámutatott: „Fejükben olyan, a térre vonatkozó emlékező struktúra van, amelyet térképnek nevezhetnénk". A tudósok eddig azt feltételezték, hogy a méhek főleg a repülési irány és a távolság alapján kiszámított irányjelzők (vektorok) segítségével tájékozódnak.

A Menzel és társai által elvégzett kísérlet során befogtak és azután más helyen szabadon engedtek méheket. A kutatók radaros méréssel rögzítették a repülési mintákat. A kísérlet során méhek három különböző csoportjának magatartását hasonlították össze egymással. Az egyik csoport olyan méhekből állott, amelyek pontosan ismerték egy 200 méterre levő automata etető helyét, és megszabott vektorok szerint repültek. A második csoportnak nem voltak ismeretei az etető helyéről, mivel azt egy tíz méter sugarú körön belül ismételten változtatták. Végül a harmadik csoportnak az etető helyére vonatkozó ismeretei „másodkézből” származtak, mert más méheknek „táplálkozási táncán” alapultak.

Függetlenül attól, hogy korábban vektorok útmutatása, repülés közbeni tájékozódás vagy más méhektől átvett ismeretek szerint repültek-e, szabadon engedésük után mindhárom csoport tagjai folytatták a befogásuk előtti utat. Rövid idő múlva azonban csökkent a repülési sebességük és gyakrabban változtattak irányt, hogy tájékozódjanak. Végül ismét gyorsan kezdtek repülni egyenesen vagy a kaptárukhoz, vagy előbb az automata etetőhöz, és csak azután a kaptárhoz. Ez azt mutatja, hogy a méhek gyorsan felismerték: más terepen vannak és tereppontokat – fákat, házakat vagy utakat – kerestek maguknak – állapította meg Menzel. Ha találtak ilyeneket, akkor a támpontok térképét összekapcsolták a vektorok által nyújtott információkkal és így kiszámították a célhoz vezető egyenes utat. Eközben pedig legkevesebb két cél között volt módjuk választani.

Más állatokról – így mókusokról és madarakról – is tudott, hogy absztrakt geometriai térképeket rögzítenek magukban, amelyekben vonatkozásba hozták egymással a markáns tereppontokat.