A franciák trónfosztott császára 1821. május 5-én hunyt el Szent Ilona szigetén, s akkori kezelő orvosa, aki a boncolást is elvégezte, rosszindulatú gyomordaganatban jelölte meg a halál okát. A gyomorrák diagnózisát első ízben 1961-ben vonták kétségbe, mivel Napóleon hajában arzén nyomaira bukkantak, s mérgezésre gyanakodtak. A mérgezési elmélet támogatói azt is felhozták érvként, hogy halálakor Napóleon túlsúlyos volt ahhoz képest, amilyen a gyomorrák következtében lett volna.
Alessandro Lugli, a bázeli egyetemi klinika patológiai intézetének munkatársa két kollégájával most tisztázta a súly kérdését: kiderítették, hogy a 1,67 magas Napóleon halálakor mintegy 76 kilogrammot nyomott. Lugli a tanulmány keddi bemutatásakor azt hangsúlyozta: a túlsúly ö nmagában nem zárja ki a gyomorrákot, hanem a testsúly alakulása a fontos mutató. A tudósok tanulmányozták, hogy milyen az átlagosa arány a férfiaknál a derékbőség és a testtömeg-index között, s ezen ismeretek birtokában megmérték Napóleon fennmaradt nadrágjait. A rekonstrukció arra derített fényt, hogy az egykori uralkodó 1804 és 1820 között 67,8 kilogrammról 90,7 kilogrammra hízott, ám életének utolsó hónapjaiban 14 kilogrammot fogyott.
Lugli szerint a mérgezés elmélete ellen szól az is, hogy az egykori császár hajában már évekkel halála előtt is találtak arzént, s ennek az lehet az oka, hogy akkoriban a boroshordókat arzénnal tisztogatták, Napóleon pedig nagy borkedvelő volt.
A Napóleon megmérgezéséről szóló elmélet egyik lelkes híve Ben Weider kanadai milliárdos, aki pénzt is költött a vonatkozó kutatásokra. Szerinte a gyilkos Montholon grófja volt (1783-1853), aki vagy a britek megbízásából tört Napóleon életére, vagy azért, hogy bosszút álljon a volt császáron a Montholon feleségével folytatott viszonya miatt.