A NASA sikeresen tesztelte a „napvitorlát”

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Az amerikai űrügynökség egy szuperkönnyű meghajtórendszert vizsgált, amellyel a tervek szerint gyorsabban lehetne elérni a naprendszer peremét, mint bármely eddigi űrszondával.

Látványterv a napvitorláról
© AP
A 20 méteres átlójú, papírlapnál százszor vékonyabb vitorlára emlékeztető szerkezetet egy vákuumkamrában vizsgálták. A tesztek során a vitorla irányítását is kipróbálták. A kísérleteket a NASA ohiói Glenn Research Center nevű kutatóközpontjában végezték az eszközt kifejlesztő ATK Space Systems munkatársai.

A NASA szerint a tesztek „fontos mérföldkövet” jelentenek egy olyan meghajtási technológia kifejlesztéséhez vezető úton, amelynek eredményeképpen olyan űrszondákat hozhatnak létre, amelyekkel minden eddiginél közelebbről lehetne vizsgálni a napot, és a naprendszer további részeit.

A vitorla úgy használja a Nap energiáját, mint ahogyan a szél meghajt egy vitorlás hajót. A napenergia részecskék nekiütköznek a hatalmas, fényvisszaverő felületnek, ezzel megfelelő hajtóerőt szolgáltatva a vitorlával összekapcsolt űrjárműnek. Egy ilyen szondának ily módon nem lenne szüksége fedélzeti meghajtórendszerre és üzemanyagra – amelyek egyrészt helyet foglalnak, másrészt hatalmas plusz súlytöbbletet jelentenek - s így hatalmas távolságokat tudna megtenni az űrben.

„Az általunk elképzelt, napenergia-meghajtással működő űrjármű képes kibocsátani egy hatalmas, ám igen könnyű fényvisszaverő vitorlát” – nyilatkozta a CNN-nek Les Johnson, a NASA In-Space Propulision Technology Office munkatársa. „Ahogy visszaveri a Napból érkező fényt, a vitorla megmozdul és egy kisebb űreszközt maga után tud húzni. Ez annyit tesz, hogy ameddig a vitorla és a nap között nincsen semmilyen akadály, működhet a meghajtás.”

A fejlesztő ATK cég egyik kutatója, Dave Murphy, a New Scientist magazinnak nyilatkozva elmondta, hogy a mindössze 23 kilogramm tömegű vitorla első tesztje „hibátlanul” sikerült. A tesztsorozat július közepéig folytatódik. Murphy szerint egy működőképes járműnek egy 80-160 méteres fesztávolságú vitorlára lenne szüksége, hogy megfelelő sebességre gyorsulhasson fel. Mivel a gyorsulás akár folyamatos is lehetne, a napvitorlával felszerelt járművek akár több tízezer kilométert is meg tudnának tenni egyetlen óra alatt. Ez elméletben annyit jelent, hogy  lényegesen hamarabb elérhetnék a naprendszer peremét mint a hagyományos meghajtású űreszközök.

A NASA nem az egyetlen kutatóközpont, amely hasonló techonlógiával kísérletezik. Egy japán űrmisszió keretében már két napvitorlát is elhelyeztek a világűrben, míg a Planetary Society nevű amerikai non-profit szervezet az elkövetkezendő hetekben szeretne egy kísérleti napvitorlát fellőni az űrbe egy orosz tengeralattjáróról.