A cél előtt az öngyilkos űrszonda

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
MTI
Tetszett a cikk?

Hétfőn érkezik meg úti céljához, a jelenleg a Földtől 132 millió kilométerre lévő Tempel 1 üstököshöz a Deep Impact (Mély Becsapódás) nevű amerikai űrszonda, hogy a tudomány oltárán feláldozva magát behatoljon a kométa magjába, és hatalmas krátert vájjon a felszínbe.

A kivágódó anyagtörmeléket árgus szemekkel figyelik majd a tudósok, ugyanis a Deep Impact közreműködésével a csillagászok annak akarnak a végére járni, hogy vajon mi rejtőzhet egy üstökös magjának a belsejében. Ennek kiderítése azért lenne fontos a tudomány szempontjából, mert a szakembereknek arról már van tudomásuk, hogy miként fest egy üstökös felszíne, illetve környezete, de arról még nincs, hogy odalent mi van.

Az üstökösök a legelfogadottabb elmélet szerint gyakorlatilag konzerválták, mintegy mélyhűtötték azokat az anyagokat, amelyek még a Naprendszer kialakulásának az idejéből maradtak vissza. Ezek megismerése felbecsülhetetlen értékű adatokat szolgáltatna arra vonatkozólag, hogy miként született meg szűkebb kozmikus környezetünk.

A Deep Impact lényegében két egységből áll. A Becsapódó (Impactor) nevű szerkezet bevágódik az üstös magjának a felszínébe, miközben az Elrepülő (Flyby) fényképezi a folyamatot, főként az ütközés kiváltotta anyagkicsapódást, és a karambol vájta krátert, amely az üstökös belsejének anyagi összetevőit mutathatja meg.

A Becsapódó ezzel befejezi küldetését, az Elrepülő pedig folytatja űrutazását, és ha jó erőben marad, elképzelhető, hogy meghosszabbítják programját, és újabb üstökösökkel találkozik.

A becsapódást egyébként földi és a bolygónk körül keringő több űrteleszkóppal, köztük a Hubble-lel, a Spitzerrel, vagy a röntgentartományban vizsgálódó Chandrával is nyomon követik, hogy minél több értesülést tudjanak kicsiholni a kamikaze-akcióra ítélt szonda élete utolsó szakaszának és kimúlásának következményeiről. A remények szerint a Deep Impact egy stadionnyi krátert váj, következésképpen igen nagy mennyiségű anyag vágódik majd ki a világűrbe.

Jelenleg az amerikai űrkutatási hivatal két üstökösvadász szondája száguld a kozmoszban. A Stardust (Csillagpor) már túl van a nehezén. Tavaly január 2-án süvített át a Wild 2 kométa légkörén, azaz kómáján, miközben a légyfogó papír elven működő kollektorai mintát gyűjtöttek az égitestről kiáramló gázokból és porokból. Értékes rakományával a tervek szerint jövőre érkezik vissza a Földre.

Az Európai Űrügynökség (ESA) sem tétlenkedik: Rosetta üstököskutatója tavaly március 2-án indult el a Csurjumov-Geraszimenko kométa felé. Ebben a nagyszabású nemzetközi vállalkozásban jelentős magyar részvétel is van. A Rosetta leszállóegysége, a Philae épségben próbálja majd elérni a Csurjumov-Geraszimenko magjának a felszínét, azaz szaknyelven szólva puha leszállást hajt végre - de erre még 2014-ig kell várni.