Létezik-e hatékony HIV-vakcina?

Jelenleg ez a leghatékonyabb ellenszer © sxc.hu

Az AIDS kialakulásáért felelős HIV vírus két évtizeddel ezelőtti azonosítása óta soha egyetlen betegség ellenszerének kifejlesztésére nem költöttek annyit, mint korunk pestise esetében. Csak az amerikai National Institutes of Health közel évi 500 millió dollárt öl bele a kutatásba, s eddig több mint 50 kísérleti szérum került klinikai kipróbálásra. Azonban a mai napig csupán álmodni lehet olyan gyógyszerről, amely megakadályozhatná az évi több millió HIV-fertőzést.
Bár a kutatók már szinte atomjaira szedték a halálos vírust, s pontosan feltérképezték hogyan bánik el az emberi immunrendszerrel, még meg kell, hogy találják, milyen immunreakciókkal lehet megakadályozni a fertőzést. Ez, egy AIDS-kutató híres szavai szerint olyan, mint „iránytű nélkül repülni”.

A szkeptikusok szerint nem létezik gyógyír a HIV ellen. Szerintük a vírus olyan gyorsan termeli újra önmagát és olyan gyorsan mutálódik, hogy a különféle vakcinák nem lesznek képesek a létező összes HIV-variánst blokkolni. A vírus emellett kifinomult mechanizmusokkal képes kivédeni az immunreakciót. Fehérjéit cukrokkal borítja be, hogy elrejtse a sebezhető részeit az antitestek elől, s olyan fehérjéket hoz létre, amely blokkolja az immunrendszer „harcosainak” a termelését. A szkeptikusok szerint a kutatóknak korábban is meggyűlt a baja az olyan kórokozókkal, amelyek jeleskednek az immunrendszer kijátszásában. Ilyenek például a malária, a hepatitis C vírus, valamint a tuberkulózist okozó bacilus.

A kutatók azonban bizakodóak, már csak azért is, mert az állatkísérletek ígéretes eredményeket mutatnak. A majmokkal lefolytatott vizsgálatok segítségével olyan vakcinát fejlesztettek ki, amely képes volt megóvni a kísérleti alanyokat a SIV-től, amely a HIV majmoknál ismert változata. Számos tanulmány beszámolt olyan emberekről, akik több alkalommal is érintkezésbe kerültek a HIV vírussal, mégsem fertőződtek meg. Ez azt feltételezi, hogy immunrendszerük valamely részének sikerült megállítania a vírust. Emellett ismertek olyan példák, amikor a HIV-vel fertőzött embernek az infekció ellenére nem lett baja, illetve több eset ismert, amikor fertőzöttek akár egy évtizedig is tünetmentesen hordozták a vírust. A tudósok emellett olyan ritka antitesteket is felfedeztek, amelyek a kísérletek során hatékonyan léptek fel a kórokozó ellen.

Kezdetben a kutatók olyan vakcinákon dolgoztak, amelyektől azt várták, hogy a HIV úgynevezett felszíni fehérjéje elleni antitestek termelését váltják ki. Ígéretesnek bizonyultak a kutatások, ugyanis a vírus ezekkel a felszíni fehérjékkel csatlakozik a fehérvérsejtekhez, hogy kialakítsa a fertőzést. Azonban azok a vakcinák, amelyek kizárólag a HIV proteinjét tartalmazták, sikertelenek voltak az állatkísérletek során, s használhatatlannak bizonyultak a klinikai tesztek esetében is.


Napjainkban a kutatók más megközelítésekkel is próbálkoznak. Miután a HIV-vírus kiiktatta az antitesteket és fertőzést alakított ki, működésbe lép a szervezet másodlagos védelmi vonala, amely a sejtek immunitásáért felelős, s amely beméri és elpusztítja a HIV-vel fertőzött sejteket. Számos, jelenleg is a tesztelési fázisban lévő vakcina arra törekszik, hogy a fertőzött részek elpusztításáért felelős sejtek termelését serkentse. Azonban emellett több olyan tényező is szerepet játszik az immunfolyamatokban, amelyeknek a kutatók eddig még nem szenteltek kellő figyelmet.

Az antitestekre épülő vakcinák is reneszánszukat élik, annak ellenére, hogy ezek fejlesztésekor a kutatóknak visszafelé kell gondolkodnia. A vakcinaszakértők általában az antigénekből – amely jelen esetben a HIV darabjait jelenti – indulnak ki, s feltérképzik az antitesteket, amelyek ellenük küzdenek. Mostanra már több mint egy tucat olyan antitestet találtak különböző emberekben, amelyek a laboratóriumi kísérletek során megakadályozták a HIV-fertőzést. A problémát a megfelelő antigének kiválasztása okozza.

Meglehet, hogy a tökéletes AIDS-vakcinának egyszerre kell stimulálnia az antitestek termelését, s a sejt-szintű immunitást. Sok kutató próbálkozik ezzel a megközelítéssel. De lehetségesnek tartják, hogy olyan nyomon járnak amely nem vezet eredményre, s a sikeres ellenszer teljesen más mechanizmust használ majd. Nem zárható ki, hogy genetikai oldala is van a betegségnek, a tanulmányok szerint ugyanis a génektől függ, hogy valaki mennyire ellenálló a fertőzéssel szemben.

Bármelyik megoldás legyen is a helyes, a kutatások segítséget nyújthatnak más olyan betegségek elleni küzdelemben is, amelyek az immunreakciók kivédésével maradnak életben a betegek szervezetében. A vakcinakutatók számára felbecsülhetetlen értéket jelenthet az immunrendszernek az a „térképe”, amely az AIDS-kutatás során létrejött.

Science