© NASA |
„Az atmoszférába érkező elektronok gerjesztik a légkör atomjait, amelyek azután ismét nyugvó állapotba kerülnek, s a leadott többletenergiát látjuk sarki fény formájában a Hubble és a Cassini kameráin keresztül” – nyilatkozta az ABC-nek Dr. Bill Kurth, a University of Iowa kutatója, aki a Cassini által rögzített „adást” tanulmányzota. „Ugyanezek az elektronok felelősek a rádióhullámokért is. Ezek a rezgések 10 kHz és 1 MHz közötti tartományba esnek, s ennek a frekvenciatartománynak egy része a középhullámú rádióadások spektrumába esik.
Dr. Kurth és kutatócsapata jelenleg a rádióhullámok pontos forrását keresik. Eddigi vizsgálataik szerint kizárható, hogy a Szaturnusz jeges holdjainak, vagy a gyűrűrendszer szikladarabjainak köze lenne a jelenséghez.
Az eredeti felvétel az emberi fül számára nem érzékelhető, azonban a kutatók összetömörítették az „adást”, így egy 73 másodperces hanganyag jött létre, amely 27 percnyi valós idejű felvételnek felel meg.
„Tulajdonképpen lelassítottuk a nagyfrekvenciájú felvételeket, és a hangmagasságon is változtattunk, így hallhatóvá tettük a Szaturnusz „zenéjét””- magyarázta Dr. Kurth. „Meglehetősen kísérteties, az embert kirázza tőle a hideg. Ugyanakkor valami különlegesen vonzó is van benne. Csináltunk már hasonlót, s a tapasztalat azt mutatja, hogy nem tudjuk pontosan, hogy mit várhatunk a hangzástól és általában igen meglepő, hogy milyen furcsa, ugyanakkor milyen csodálatos hallani az ilyesmit.”
A korábbi kísérletek során a kutatók azért alakították át a hallható tartományba a rádióhullámokat, mert különféle adatokat reméltek az érzékszervi vizsgálatoktól.
„Persze emellett nagyon élveztük meghallgatni amit találtunk, s úgy gondoljuk, hogy a laikusokhoz is közelebb kerülhet így ez a tudományág, mintha pusztán csak fizikai adatokról lenne szó” – tette hozzá Dr. Kurth.
A zenei világ is érdeklődik a kutatási anyag iránt. Korábban is volt már erre példa, többek között a Voyager űrjárművek esetében, amelyekre egy speciális antennát szereltek fel, hogy a különféle hangokat rögzítsék, az utazásaik során összegyűjtött anyagból pedig zenei alkotás készült.
Még maga a NASA is készített ilyen zenei alkotást, amelyet 2000-ben adtak ki. A Kronos Quartet nevű vonósnégyes közerműködésével készült, Sun Rings című alkotás egy tíz részes mű, amelyet a vonósok alá kevert, az elmúlt negyven évben a kozmoszból rögzített füttyök és egyéb hangok színesítenek.