A költözőmadarak segítik a vírus terjedését. © AP |
A szakember szerint különösen a vízimadarak lehetnek hordozói a madárinfluenzának - vadkacsák, vadlibák, hattyúk, gázlómadarak-, amelyek többnyire vírushordozók, de a betegség tüneteitől mentesek lehetnek. Ezeknek a madaraknak főleg a bélcsatornájában szaporodik a vírus, amely az állatok bélsárjával fertőzheti a vizeket és az odajáró - főleg vízibaromfi - fajok egyedeit.
Nagy valószínűséggel főleg a vadon élő és a vándormadarak terjesztik a fertőzést, ezt a feltételezést az is alátámasztja, hogy a szabadban tartott házi baromfifajok (pulyka, kacsa) influenzás megbetegedése sokkal gyakoribb, mint a többnyire zártan (ipari körülmények között) tartott csirkeállományé.
Az influenzavírussal fertőzött madarak ürülékükkel és minden testváladékukkal ürítik a vírusokat, amelyek a természetes vizekben rövid ideig életképesek maradnak. Az állatok fertőződése bekövetkezhet közvetlen egymás közötti érintkezéssel, a vírus belégzésével, testváladékokkal szennyezett takarmány felvételével és ivóvízzel.
A Magyarországra érkező vándormadarak - a fehér gólya, a füstifecske, a böjtiréce és a többi tavasszal érkező madár - elvben megfertőződhetnek a madárinfluenza vírusával, és elkaphatják a betegséget, ahogy a tőlünk távozó hattyúk is továbbvihetik a vírust - mondta Karcza Zsolt.
A vándorlás alapján három nagy típust lehet megkülönböztetni, a hosszú távon vonuló madarak a telet szubtrópusi, trópusi területeken töltik, a vonulásuk időzítése, dinamikája, útvonala évről évre hasonló módon zajlik le. A rövid távú vonuló madárfajok nagy része nem is hagyja el az Európai kontinenst, leggyakrabban a Földközi-tenger partvidékén vészeli át a hideg évszakot, és viszonylag hamar, már a tél enyhülésének a kezdetén visszatér költőterületeire. Ilyen például a kendermagos réce és a fülemülesitke. A kóborló madárfajok, mint például a Magyarországon is költő bütykös hattyú téli mozgását elsősorban az aktuális időjárási helyzet, valamint a táplálék eloszlása szabja meg. Ott gyűlnek össze nagyobb csoportokban a tél folyamán, ahol jégmentes a vízfelület, vagy ahol etetik őket.
A hazai állomány nagy része a téli hónapokban a Kárpát-medence déli részén lévő tavakra, halastavakra vonul, ugyanakkor a Kárpát-medence fontos telelőhelye a tőlünk északra költő bütykös hattyú állomány egy részének. Ezek a madarak november végén érkeznek a magyar vizekre, és február végén indulnak vissza az északabbi költőterületeikre.
A madárinfluenza esetében a lappangási idő rövid, általában 1-3 nap. Ezalatt a madár még nem mutatja a betegség tüneteit, így akár a vonulásban, és a kóborlásban is részt vehet, táplálkozó, vagy pihenő helyet válthat. A lappangási idő utá, a megbetegedett madarak bágyadtak, elesettek, alig mozognak, nem repülnek, esetenként hasmenésük lesz és sokszor még a légzőszervi panaszok megjelenése előtt elhullanak. A betegség ezen stádiumában az elvesztett röpképesség miatt már nem vihetik tovább a fertőzést.
Nehéz megfertőződni © AP |
Az Ázsiában észlelt madárinfluenza vírusa által okozott megbetegedések azok körében jelentkeztek, akik a madarakkal nap mint nap érintkeztek, és a munkavégzés során nem használtak védőmaszkot. Az teljes bizonyossággal kimondható, hogy a madárinfluenza vírusa emberről emberre nem képes átterjedni - állítja a szakember.
Az influenzavírusok ellenálló képessége kicsi. A testváladékok beszáradása, a különböző fertőtlenítőszerek, a 60 fok feletti hőmérséklet az influenzavírusokat hamar elpusztítja. A hazánkban általában alkalmazott konyhatechnológiai műveletek (főzés, párolás, sütés) az influenzavírusok elpusztításához biztosan elegendőek.
Vadászati tilalom a vadmadarakra nincs Magyarországon, a terítékből ősz óta folyamatosan mintát vesznek és eddig egy esetben sem volt pozitív az eredmény.
Karcza Zsolt elmondása szerint különösen figyelni kell a higiénés szabályok betartására, kerülni kell az állati eredetű ürülékkel, vagy az emberi eredetű hulladékkal való érintkezést. Ez függetlenül a madárinfluenzától, minden esetleges fertőzés esélyét nagyban csökkenti.