A kísérlet során minden résztvevő harminc szem csokoládét kapott. Az édességek egy részét átlátszó üvegben, más részét fémdobozban helyezték el, az íróasztalon, vagy attól két méternyire. Esténként a tudósok megszámolták, hogy a nap folyamán ki hány szem csokoládét fogyasztott el, majd pótolták a készletet.
Mint kiderült, a szebbik nem képviselői kétszer annyi édességet fogyasztottak, ha a csokoládé az íróasztalon lévő átlátszó üvegben incselkedett velük, szemben azzal, ha fel kellett állniuk, hogy a kétméternyire lévő fémdobozból csemegézzenek.
Az asztalon lévő üvegből naponta átlagosan 7,7 szem csokoládé tűnt el, míg ha valaki mellett egy fémdoboz állt, csak 4,6. Az asztaltól távolabb elhelyezett üvegből 5,6 szem, a fémdobozból pedig 3,1 szem tűnt el, ráadásul azok, akiknek a nassoláshoz fel kellett állni, rendszerint úgy érezték, hogy sokkal több csokoládét ettek meg, mint azok, akik csak úgy mellesleg, munka közben kaptak be egy-egy szem édességet.
A kutatók tanácsa – rejtsük el a csokoládét minét messzebb, az asztalra pedig zöldséget és gyümölcsöt készítsünk, hogy a kalóriaszegény finomságok segítségével győzzük le az édesség jelentette kísértést.