Naomi Holliday, a southamptoni egyetem munkatársa kollégáival együtt hajózott a Rockall sziget közelében, 250 kilométerre a skót partoktól, éppen mivel az előzetes szimulációk szerint ezen a helyen nagy viharra lehetett számítani. Arra azonban nem számítottak, ami történt: a hullámok magassága számításaik szerint elérte a 29 métert. Korábban az óceánográfusok azt feltételezték, hogy az ilyen hatalmas hullámok csak egyesével képződnek, mert csak ilyen tapasztalatok álltak rendelkezésre.
Holliday és kollégái úgy vélik, hogy az óriáshullámok egy rezonanciahatás nyomán jöttek létre, más szóval a vihar közben a szélsebesség megegyezett a vízmozgások sebességével, és ez igen hatékony energiatovábbítást tett lehetővé.
A kutatók átvészelték a kalandot, és megfigyeléseiket a vihar felépítésének számítógépes szimulációjával együtt publikálták – olvasható a Geophysical Research Letters című geofizikai szakfolyóirat honlapján.
Az óceánokon gyakoriak a 30 méter magas óriáshullámok
Utolsó frissítés:
Az óceánokon valószínűleg sokkal gyakoribbak a 30 méteres hullámok, mint eddig vélték a kutatók: ezt a hajózás története során többször leírták, de ezúttal brit kutatók hajójukon és a saját bőrükön tapasztalták meg az óriáshullámokat, amelyeket vizsgálataik szerint az óceáni mozgások és a széláramlatok közötti rezonancia váltott ki.