A csiszolt kőkorszakból, kr.e. 7500 és 9000 közötti időszakból származó őrlőfogakon ugyanis szabályos lyukakat találtak, a szuvas fogakon elvégzett műtéthez kovakőből készült vékony kis szerszámot használtak. A lyukakat több esetben bitumennel tömték be, a fogakat pedig lecsiszolták.
Roberto Macchiarelli, a Poitiers-i Egyetem tanára a Nature című brit tudományos folyóiratban úgy vélekedett, hogy a jelek alapján a beavatkozások minőségi műtétek voltak.
Az Indus mentén a leletek tanúsága szerint igen nagy hagyományai voltak a fogászatnak. „Rendkívüli technológiai tudás volt jelen ebben a régióban, ahol 3000 évvel később a történelem egyik legvirágzóbb civilizációja jött létre”– mondta Jean-Francois Jarrige, a Guimet múzeum igazgatója, az Indus-menti régészeti expedíció vezetője.
Az őskori emberek alighanem azért vetették alá magukat a fájdalmas, még ma is rendkívül kellemetlen műtétnek, mert rettenetesen fájt a foguk.
Újkőkori fogfúrók
Utolsó frissítés:
Egy régészekből és antropológusokból álló nemzetközi kutatócsoport a pakisztáni Mehrgarh mellett kilenc olyan őskori ember maradványára bukkant, akikről biztosan állítható: jártak „fogorvosnál”, s a műtéteket nagy felkészültséggel, pontosan végezték el az őskori szájsebészek.