Szivárványt ül
Eget zúz
Jön Viharhozó
Halál húz
Fuss tovább vágtató
Jön Viharhozó
Tőle nincs mit kérned
Kiontja a véred
Deep Purple: Stormbringer
Az Iván hurrikán. A Yucatán félszigettől Jamaicáig ért © NOAA |
Az időjárás befolyásolására már emberemlékezet óta vannak kísérletek. Eleink többnyire az esőért imádkoztak, s ritkábban szerették volna elűzni a pusztító viharokat. Például – mint a floridai indiánok – inkább kitértek a természeti csapáspások útjából, s távolabb telepedtek le a rendszeresen viharok sújtotta partoktól. Később aztán, ahogy a vízhiány a fejlettebb öntözési technológiáknak köszönhetően egyre kevesebb gondot okozott, s a szaporodó népesség miatt addig lakatlan és viharveszélyes területekre is behatoltak az emberek, a hurrikánok, tornádók, tájfunok távoltartása is egyre égetőbb kívánság lett.
Magyarországon is vannak hagyományai az időjárás befolyásolásának. A dél-magyarországi, elsősorban tolnai és baranyai területek jégesőktől való megvédésére évtizedek óta folyik egyfajta gyakorlat. Korábban rakétákat lőttek a jégesővel fenyegető felhőkbe, amelyek ezüstjodid kristályokat permeteztek szét, amelyek segítették a pára kicsapódását, s a felhők csapadéktartalmának elvesztését. Jelenleg – feledve a költséges rakétákat – párologtatásos eljárással juttatnak ezüstjodidot a levegőbe, amelyet a felfelé szálló meleg áramlatok visznek a jégesőfelhőkig. Az eljárásnak megvan a maga kockázata, hiszen, ha nem megfelelő időben találkozik az esőztető anyag a felhőkkel, annak az lesz a következménye, hogy a természetesnél sokkal nagyobb jégeső alakul ki, s esetleg éppen ott, ahol a legkevésbé szerették volna. Így nem hogy mérsékelnék a károkat, hanem fokozzák. A magyar megoldáshoz hasonlóval Kínában is kísérleteznek. A két eljárás között egy dolgoban biztosan van azonosság. Az eljárás hatásosságát, illetve gazdasági hatékonyságát nem sikerült egyértelműen igazolni.
Az Elena hurrikán. Halálos szépség © NOAA |
1. Katrina | 2005 augustus | 35,0 |
2. Andrew | 1992 augusztus | 20,9 |
3. Charley | 2004 augusztus | 7,5 |
4. Ivan | 2004 szeptember | 7,1 |
5. Hugo | 1989 szeptember | 6,4 |
6. Frances | 2004 szeptember | 4,6 |
7. Jeanne | 2004 szeptember | 3,7 |
8. Georges | 1998 szeptember | 3,4 |
9. Opal | 1995 október | 2,6 |
10. Floyd | 1999 szeptember | 2,2 |
Forrás: MSNBC
Az egyik javaslat – miként arról a Popular Science tudományos magazin beszámolt – Hugh Willoughby óceánszakértőtől származik. Szerinte létre kell hozni egy olajos jellegű síkos felületet a hurrikán útjában. A Miami Hurrikánkutató Központ professzora szerint az a fontos, hogy elgyengítsék a vihart, amihez meg kell akadályozni, hogy a szél az óceán felszínét elporlassza. Ez a víz-levegő elegy az alapja annak az örvénylő masszának, ami hurrikánok törzsét adja, s amely a felerősödésükhöz szükséges.
Egy másik elismert tudományos műhely Massachusetts Institute of Technology (MIT) atmoszférakutatója Kerry Emanuel elvégezte a laboratóriumi teszteket az olajos koncepció ellenőrzésére 2002-ben, de a viharos tenger szimulációja során kiderült, hogy a hatóanyag túlságosan gyorsan elkeveredik a tengervízzel, s nem képes hatást gyakorolni a viharra. „Amikor a szél 100 csomós (kábé óránként 180 kilométeres) sebességgel fúj valójában nem létezik egyértelmű felület. A víz megtelik buborékokkal, vagy a levegő telik meg apró vízcseppekkel, s fokozatos az átmenet a kettő között” – magyarázta el Willoughby. Meg kell találni azt az anyagot – s ez a trükk –, amely megakadályozza ennek az állapotnak a kialakulását. Ha megvan, akkor a professzor egy 100 ezer tonnás tankerből permetezné szét a viharzónában.
Itt járt az Iván hurrikán. Alapos átrendezés © AP |
A Dyn-O-Gel-nek a hurrikánok esetén kettős hatása volna. Először is a felhőket kiszárítaná, ami önmagában is elsorvaszthatná a vihart. De a mélyhűtött anyagszemcsék belehullanának az óceánba, s segítenék lehűteni a vizet, ami a viharok energia utánpótlását adja.
A Mindula és a Tingting tájfun Kína partjainál. Óceáni veszélyek © NOAA |
A legtöbb tudós azonban szkeptikus a viharok megfékezését illetően. Egy másik neves szakértő Chris Landsea úgy véli, hogy a hurrikánok egyszerűen túl nagyok és túl erősek ahhoz, hogy emberi léptékű beavatkozások befolyásolhatnák őket. „Egy villámokkal teleszórt vihar aktivitása önmagában kétszázszor akkora, mint a globális villanyáram-termelés. Fizikailag képtelenség ilyen dimenziók mellett hatást elérni.”