A civilizációnál régebbi üvegdarab Tutankhamon ékszerében

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
hvg.hu

Tíz évvel ezelőtt Vincenzo De Michele olasz ásványkutató egy különös, sárgászöld ékkövet fedezett fel Tutankhamon fáraó egyik nyakékében. A különös darabot megvizsgálták, s úgy találták, hogy üvegből készült, azonban idősebb, mint a legkorábbi egyiptomi civilizáció. A legújabb kutatások egy meteorral hozták összefüggésbe a titokzatos üvegdarabot.

A középső sárga skarabeusz
készült a titokzatos üvegből
© BBC
A BBC weboldalán megjelent cikk tanúsága szerint a kutatók, Aly Barakat egyiptomi geológussal együttműködve a Szahara egyik távoli szegletébe jutottak el az ékkő nyomait kutatva, ahol további üvegdarabokat találtak a homokban. A szakemberek értetlenül álltak a felfedezés előtt, ugyanis fogalmuk sem volt, ki készítette az üveget és hogy kerültek a darabok a sivatagba.

A BBC Horizon című műsorában egy új elméletet mutatott be, amely egy meteorral hozza összefüggésbe az üvegdarabokat, így a fáraó ékszerében található csiszolt ékkövet is.

Christian Koeberl asztrokémikus szerint az üveg csak abban az esetben alakulhatott ki a sivatag közepén, ha adott volt az ehhez szükséges igen magas hőmérséklet, ez pedig csak akkor fordulhatott elő, ha egy meteor csapódott be a Szaharába. Ebbe az elméletbe azonban nem illett bele, hogy a szóban forgó területen nem találtak becsapódásra utaló krátereket, még műholdfelvételeken sem.

John Wasson amerikai geofizikus, akit szintén érdekelt az üvegdarabok eredete, egy lehetséges megoldást talált, Szibéria sűrű erdeiben.

„Azon kezdtem gondolkodni, hogy ha nincs becsapódási kráter, akkor a levegőnek kellett felforrósodnia” – nyilatkozta a Horizonnak a szakember. „Ekkor egyből Tunguszka jutott eszembe.”

1908-ban egy óriási robbanás következtében mintegy 80 millió fa vált a tűz martalékává a szibériai Tunguszkában. Bár meteorbecsapódásnak nem volt jele, a tudósok úgy vélik, hogy valamiféle földönkívüli objektum robbanhatott fel a felszínhez közel. Wasson elmélete szerint egy hasonló jelenség játszódhatott le Afrikában is, s a robbanás hője változtatta üveggé a homokot az egyiptomi sivatagban.

Üveg maradt az atombomba után is (Oldaltörés)

Máshol is volt már példa arra efféle üvegképződésre. Az első atombomba felrobbantása után 1945-ben vékony üvegréteget találtak a homokban az Új Mexikó-i Trinity kísérleti területen. Az egyiptomi sivatagban azonban jóval nagyobb kiterjedésű részen fedeztek fel üvegdarabokat, tehát az ottani robbanásnak erősebbnek kellett lennie egy atombombáénál.

Ilyen méretű robbanásról nem volt bizonyíték egészen 1994-ig, amikor a csillagászok szemtanúi voltak, ahogyan a Shoemaker-Levy üstökös összeütközött a Jupiterrel. Mark Boslough, aki számítógépen lemodellezett egy hasonló robbanást a Föld esetében, úgy találta, hogy ez esetben a felszíni hőmérséklet elérhette akár az 1800 Celsius-fokot is, ami már elegendő az üveg képződéséhez.

„Feltétlenül szeretném hangsúlyozni, hogy egy ilyen robbanás jóval nagyobb energia felszabadulásával jár egy atomrobbanásnál” – magyarázta Boslough. „Tízezerszer annyi energiáról beszélünk.”

Wasson szerint minél törékenyebb egy beérkező meteor, annál valószínűbb, hogy már a levegőben felrobban. A szakember délkelet-Ázsiában felfedezett egy területet, ahol egy 800 000 évvel ezelőtti űrbéli szikla robbant szét. Itt több robbanás is történt, s közel 7770 négyzetkilométernyi területen változtatta üveggé a homokot, kráternek persze nyoma sem volt.

Boslough és Wasson szerint az efféle események száz évente megtörténhetnek, s még egy kisebb robbanás is a hirosimai atombomba többszörösével érne fel. A hollywoodi filmekből ismert módszer, amikor rakétákkal szétrobbantják a közeledő meteorokat, valószínűleg csak rontana a helyzeten, ugyanis több kisebb darabra szaggatná a pusztító űrsziklákat.

„Csak idő kérdése, hogy mikor jön a következő” – mondta Boslough. „Ugyanis a kisebb méretű meteorokból és aszteroidokból százszor több kering odakint, mint a nagyokból, amelyeket az űrügynökségek szemmel tartanak.”