Londonból Sydneybe egy óra alatt (videó)

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
hvg.hu

A Virgin Galactic idén szeptemberben bemutatta a SpaceShipTwo nevet viselő, polgári célokra szánt űrrepülőjének a belsejét. Bár a tényleges gépet még legalább egy évig nem láthatja a közönség, Richard Branson cége egy animációt is készített, amelyből megtudhatjuk, mi vár majd ránk, ha megváltjuk a jegyünket egy kozmosztúrára.

Így néz majd ki a SpaceShipTwo
© Virgin Galactic
A Popular Science magazin weboldala szerint a gép kabinja mintegy háromszor akkora, mint az első, a kozmoszt elérő polgári űrjárműnek járó Ansari X díjat elnyerő SpaceShipOne. Mindkét járművet a veterán rakétamérnök, Burt Rutan tervezte, a gépeket az atmoszféra legfelsőbb rétegeibe emelő „anyahajókkal” a White Knighttal (WK) és a WhiteKnightTwo-val (WK2) egyetemben. A Popsci.com szerint azonban a kereskedelmi űrrepülés 2009-es beindítása optimista várakozásnak tűnik, a SpaceShipTwo (SS2) bonyolultabb szerkezete miatt.

A kabint azonban már megtekinthették a sajtó képviselői, egy New Yorkban tartott sajtótájékoztatón. Rutan pedig kifejtette, nagyjából mire számíthatnak az utasok az emelkedés és az ereszkedés során. A SS1 három repülése során a pilóták óriási gravitációs igénybevételről számoltak be, így az SS2 üléseit ennek megfelelően alakították ki. A felszállásnál mintegy 60 fokos szögben áll majd a háttámla, s olyan pózban tartja az utasokat, hogy a testük a lehető legjobban ellenálljon az óriási gyorsulásnak. A légkörbe való visszatéréskor az ülések majdnem fekvő helyzetbe kerülnek, enyhén behajlított lábakkal, hogy könnyebben kibírják a fellépő erőket. Az atmoszférába való visszatérés után a székek újból közel 60 fokos szögbe emelkednek, mielőtt a gép leszállna az űrrepülőtéren.

A teljesen nyomásvédett kabinnak 15 ablaka lesz a padlón és a plafonon is, így az utasok jobban láthatják majd a Földet a súlytalanság állapotában. Abban a magasságban körülbelül 1600 kilométer a látótávolság. Az utasokon könnyű, testhezálló, nyomáskiegyenlítő ruházat és sisak lesz, hogy megkönnyítse a mozgásukat a kabinon belül.

A repülési manőver hasonló lesz az SS1-éhez. Az SS2-t az óriási méretű –a 757-es Boeingnél nagyobb - WK2 anyahajó emeli majd fel, mintegy 16 ezer méterrel a felszín fölé. A WK2 kabinjának kialakítása egyébként hasonlít az SS2-höz, hogy a Virgin Galactic leendő utasainak kiképzését lehetővé tegye. A 16 ezer méteres magasságban az SS2 leválik az anyahajóról, s négy G-s gyorsulással a hangsebesség háromszorosát éri el. Visszatéréskor az SS2 szárnyai felfelé fordulnak, hogy elősegítsék az űrjármű atmoszférába való visszatérését. Ezután, 21 000 méteres magasságban a szárnyak visszatérnek normál helyzetükbe, hogy lehetővé tegyék a landolást.

Branson a sajtótájékoztatón hangsúlyozta a vállalkozás környezettudatosságát, s kiemelte a SpaceShipTwo „zöld” erényeit.

„Hihetetlennek hangzik, hogy egy egy űrjárműre lehet úgy gondolni, mint a „zöld” közlekedés egyik eszközére” – mondta a Virgin-birodalom vezére. „Főleg, mivel egy űrsikló-indítás annyi energiát használ fel, amely egész New Yorkot elláthatná árammal egy hétig. Mi azonban kifejlesztettünk egy speciális üzemanyagot az SS2 számára, amely nyolc embert juttathat fel az űrbe, miközben annyi szén-dioxid terhelést jelent csupán, mint egy New York-London business class repülőút.

Az SS2 VSS Enterprise néven áll majd szolgálatba, s a Virgin Galactic tervei szerint egyike lesz a cég két anyahajóból és öt SS2-űrrepülőből álló flottájának. Ez lehetővé tenné a vállalat számára, hogy az indulás után rövid időn belül kiterjesszék szolgáltatásukat a világ több országára is.

Az első polgári űrrepülőtér az USA Új-Mexikó államában épül majd, a többi pedig olyan országokban, amelyek engedélyezik az űrrepüléseket (Nagy-Britannia lehet az egyik). A Virgin tartja korábbi becslését, mely szerint eleinte a jegyárak 200 000 dollár körül lennének, ám különféle játékok, sőt egy készülőfélben lévő reality show keretein belül több jegyet is kisorsolnának.

Az űrrepülés technológiáját felhasználva a Virgin Galactic tudományos kutatásokat szeretne lehetővé tenni, illetve orbitális repüléseket és úgynevezett „spaceline” szolgáltatást is nyújtana, amelynek segítségével nagyobb távolságokat rövidebb idő alatt tudnának megtenni az utasok, mint a hagyományos repülőgépekkel. A cég becslése szerint így egy London-Sydney út időtartama kevesebb mint egy órára csökkenne.