Szerző:
Magyarországon kívül is kevesen engedik meg maguknak, vagy tartják szükségesnek, hogy 500 vagy akár "csak" egy 100 ezer forintos fej- vagy fülhallgatóval hangolódjanak kedvenc zenéjükre. A valóban vájt fülűekre szabott piacon is óriási a kínálat, egyre-másra jelennek meg kis szériás, speciális anyagokat használó prémium kategóriás fülhallgatók és fülmonitorok. Az ez alatti, tömegek számára megfizethető árkategóriákban pedig már lehetetlen bármiféle objektív rangsort, de még egyértelmű preferenciát is kijelölni. Az sem véletlen, hogy a nagy telefongyártók őrült magas árakon felvásárolt audiotechnikai cégekkel nyomatékosította, mekkora piaci potenciált is látnak e kiegészítőkben.
Még egy egyszerű fej-, és/vagy fülhallgató vásárlása előtt is érdemes részletekbe menően paraméterezni, és egyáltalán nem elsietni, hogy milyet is akarunk a magunkénak tudni. Minél pontosabb a preferenciasor, annál könnyebb lesz a döntést meghozni. A tudományos, akusztikai és formatervi elvárások maxmialistáinak érdemes a Muzixon , a Mobilzenén, a ráérősebbeknek az AV-Online-on , a toplistákban hívőknek pedig például a H95-ön kezdenie potenciális jelöltek körének szűkítését. Az elméleti, akár tanácsadásra is alkalmas leírások azt is jelzik, hogy a nagy kereskedő komolyan veszi az edukációt: nem csupán eladni, de akár kimerítő körültekintéssel mindent megmagyarázni is hajlandó. Akár azt is, hogy van-e értelme 20 Hz alatt és 20 ezer Hz fölött produkáló eszközbe plusz pénzt ölni, vagy hogy mi a különbség az Earbud, IEM, Clip-On között. Ezzel együtt is: koncertipari hangtechnikából általános fogyasztói termék jogát nyert fülmonitor, az aktív, passzív vagy akár zajszűrés nélküli, vezetékes, vagy anélküli, zárt (vagy akár nyitott) fejhallgatók otthoni és/vagy utcai használata azonban általános felhasználóként valójában csak ízlés kérdése. A lényeg, hogy a zene akadályok és zavaró tényezők nélkül jusson el a fülbe. Azt pedig, hogy kinek-kinek milyen zene a jó, és hogy az milyen hangosan jó, döntse el maga. Legtöbben valahogy így gondolkodnak és választanak a kínálatból.
Nem tekinthető akadálymentes helyzetnek, ha a használót zavarja a kábel, ha megfájdul a füle, a feje a fülébe gyömöszölt szilikondugótól vagy a wireless/bluetooth adatátviteltől, esetleg kicsi/nagy a fejhallgató pántja. Ezek a vásárlást megelőzően egyszerűen kizárható, kiszűrhető negatív paraméterek. Mivel a felhasználók általában egyetlen fej-, vagy fülhallgatót tartanak készleten, két dolgot mégis érdemes volna elfogadni és a vásárlás után is észben tartani: nincs olyan, hogy „örök darab”, és olyan sem, hogy „olcsó és kiváló”. Nincs.
Ha a magyar kiskereskedőkről általában el is mondható, hogy hajlamosak túlárazni a picit is a konfekcióból kilógó termékeiket (plusz itt van még a 27 százalékos ÁFA esete is, amiért eleve érdemes a tetszető-tesztelt portéka árcéduláját máshol is leellenőrizni), el kell fogadni, hogy a gyártók maguk is jól tudják, hogy hangzó szettjeik mennyit érnek. És annyit is kérnek érte. Óriási a kínálati piac, és ez meghatározza az árszinteket éppúgy, mint a darabszámokat.
Az ma már nem egyértelmű, hogy a fejhallgatós zenehallgatás valóban jobb minőséget produkál-e mint a fülhallgatós. Ennek is köszönhető, hogy megdőlt "a nagyobb jobb" elve, és évek óta a hallójárati (in-ear) fülhallgatók piaca fejlődik legjobban.
Mikor süketít?
Ami nem változott, az a hangkárosodási hajlandóság, amiért nem csak maguk a zenelejátszók, sőt: sokkal inkább a fülre tett - fülbe dugott "végpontok" okolhatók. A hazai orvosi szakirodalom e téren alapművének Révész Péter és Gerlinger Imre tanulmányát tekinti. A borzasztóan hangzó cím: "A fiatalság és az mp3 lejátszók" (megjelent a Fül-Orr-Gégegyógyászat 57. évfolyam 4. számában, 2011-ben) mögött csupa tényszerű megállapítás található. És bár a felmérés közel egy évtizedes de "a zajártalom kialakulását elősegítő rizikófaktorok" azóta sem változtak.
A mintegy 200 fős, zömmel középiskolás zenehallgatási szokásait feltérképező kutatás azt mutatta, hogy az egészségtelen hangnyomásnak kitett hallójáratok azért is sérülnek, mert a zenehallgatók többsége nem tart szünetet zenehallgatás közben, és úgy általában nem is tesz semmit a halláskárosodás elkerülése érdekében. Ez utóbbiba beleértendő az is, hogy gyakorlatilag senki sem gondolja azt, hogy a fülhallgató egy privát, tisztán tartandó eszköz, amit ne adjonk kölcsön (és pláne: sose dugja be mások fülébe), így azzal sem számolnak, hogy gyulladásnak fertőzésveszélynek teszik ki a fülüket. Ami a hangerőt (vagyis: hangnyomást) illeti: általános vélekedés, hogy a fejhallgatóból szebb, testesebb zenei hangzás nyerhető – ahogy írtuk, ez nem feltétlenül, nem minden esetben igaz. Az viszont biztos, hogy ami fejhallgatóval még tolerálhatónak tűnik, az fülhallgatóval már szinte biztosan nem az. Legalább is károsodás nélkül nem.
Egy fejhallgató használatát 85 dB hangnyomás mellett 1 órán keresztül biztonságosnak mondanak az orvosok – az időtartam fülhallgatóval viszont csupán 15 perc. (Ennek oka, hogy a hangszóró közelebb dolgozik a dobhártyához, és eleve a hangja is "szűkebb és szabályosabb közegben terjed, mint fejhallgatóé".) Gyakorlatban ez annyit tesz, hogy a hangerőszabályzó tízes skáláján a még biztonságosnak tekinthető 6-os fokozatra állított fejhallgatót egy órán át még kockázatok és mellékhatások nélkül használhatunk, a fülhallgató esetében már csak 10-20 percig érdemes ilyen hangosan élvezni a zenét.
Korábban voltak olyan próbálkozások, hogy visszafogják a lejátszók, fül vagy fejhallgatók hangerejét, így alakult ki a 100 dB-es uniós limit. (Jó összehasonlítási alap, hogy a zajos munkakörökben a 85 dB feletti terhelésnek kitett térben minden dolgozó számára kötelező az állandó zajvédő eszköz viselete és használata.) A mobiltelefonok és más zenelejátszók túlnyomó többségének maximális hangnyomása meghaladja ezt az EU-s határértéket, bár ahhoz érve egyértelműen rákérdeznek a felhasználónál: biztosan tovább szeretné hangosítani a készüléket? Azt, hogy ki mennyire preferálja ezt a korlátozást, mindenki magán is tesztelheti: ugye, hogy nincs bekapcsolva a mobilján a "hangerőkorlát"?
Hiába, hogy nemzetközi klinikai kutatások igazolták: heti 5 óránál több, 89 dB-t meghaladó fül-terhelés 5 év elteltével már biztos halláskárosodást okoz, a pécsi orvosok felmérés azt mutatta, hogy 10 fiatalból 4 több mint napi 3 órán át zenél – zömmel fülhallgatóval. A megkérdezettnek több mint fele a legalább 7,5-re állított hangerővel indít a 10-es skálán, és 94 százalékuk később még hangosít is ezen.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.