A minap megkaptuk az LG legellentmondásosabb termékét. Az LG Optimus L7 ugyanis elméletben egy felsőkategóriás okostelefon, amire a külseje alapján simán tippelne is az ember. Na de akkor miként sikerült a belsejét így összeválogatni?
Külső, rendszer, szoftver
Kezdjük a jó dolgokkal, mert az L7-ben kétség kívül ilyenek is vannak. A mobil a nagyobb méretű készülékek családjába való, a 4,3"-os kijelző természetesen nem fért el egy icipici házban. Ennek ellenére nincs batár jellege a készüléknek, a visszafogott, elegáns készülékház ügyesen rejti el a méreteket. Egy kézben is kényelmesen használható, átlagos kézmérettel.
Az anyagválasztásnál ugyan a műanyagot helyezték előtérbe, de ettől még jól összerakták a telefont, nem nyekereg semmi.
A redőzött műanyag hátlapon az LG feliraton kívül egy 5 megapixeles kamera lencséje látható, mellette a LED segédfény. Felülre a ki- és bekapcsoló gomb és a headset csatlakozója került, bal oldalon a hangerőszabályzót, alul pedig a Micro USB csatlakozót találjuk. A jobb oldal ezúttal szabadon maradt.
Az előlapon egy kis előlapi kamerát találunk a videocsevegéshez, egy hagyományos Home gombot, mellette kétoldalt pedig két érintős gombot (visszalépés és menü).
Több gombra persze nincs is szükség, hiszen a készülék az Android aktuális, 4.0.3-as verzióját futtatja. A rendszer felületét az LG kicsit átszabta, kellemes, elegáns grafikai elemek és ikonok várnak ránk (nagyon jópofa például a lock screen feloldását szolgáló megoldás, ahol az ujjunk elhúzásával együtt "átlátunk" a felületen és láthatjuk, milyen alkalmazás vár majd ránk a zárolt telefon feloldása után). A virtuális asztalokra is nagyon kényelmesen használható felületről válogathatjuk össze az alkalmazásokat, linkeket, widgeteket és persze a háttérképet.
A rendszer átalakítása tehát jól sikerült és kapunk néhány extra szoftvert is: így például van teljes értékű mobil irodai csomag, pénzügy alkalmazás, Smartshare, Tag+, FM Rádió stb. Kellemes extra, hogy a DivX videók lejátszása alapból megy az Optimus L7-nek.
Még térjünk vissza egy pillanatra a Tag+ alkalmazásra: ez a telefon NFC funkcióinak kihasználását teszi lehetővé. Segítségével testre szabhatjuk a telefon viselkedését különféle helyeken, egy un. NFC címke segítségével. Ilyen címkéből egyet kapunk, amelyet kedvünk szerint "programozhatunk" a Tag+ alkalmazással.
A telefon hátulját a címkéhez érintve menthetünk különféle beállításokat arra a Tag+ programmal, ha pedig a program futtatása nélkül érintjük hozzá a telefont a matricához, akkor az automatikusan leolvassa a tárolt beállításokat és elvégzi a módosításokat. Így ha a matricát mondjuk az autóban felragasztjuk, egy laza kézmozdulattal állíthatjuk át a mobilt az autóban megszokott beállításokra. De ragaszthatjuk a hálószobai szekrényre is, így amikor este elhúzzuk fölötte a telefont, az automatikusan csendes üzemmódra válthat, kikapcsolhatja a wifi elérést, elindíthat egy adott alkalmazást, vagy ahogy nekünk tetszik.
Az Android 4.0-ra (Ice Cream Sandwich) persze rengeteg alkalmazást letölthetünk a Google Play online áruházból, szóval szoftveresen nem nagyon lesz gondunk a telefonnal. Leszámítva egyetlen dolgot: sok esetben lassú és akadozik. És erről bizony nem kifejezetten az Android tehet.
Hardver és multimédia
Az Optimus L7 hardver tekintetében korántsem tűnik annyira csúcskategóriásnak, mint a szoftvert illetően. A 4,3"-os, 800x480 pixeles felbontású IPS LCD (217 ppi) miatt még nincs miért szégyenkeznie, a képe nagyon szép, a felbontás pedig a legtöbb felhasználási módhoz bőven elegendő.
Az 1 Ghz-es Qualcomm MSM7227A Snapdragon processzor és az őt támogató Adreno 200 grafikus vezérlő viszont nem mindig tudnak zökkenőmentesen megbirkózni a feladataikkal. A készülék 512 MB RAM-ot és 4 GB belső tárhelyet kapott, utóbbit bővíthetjük MicroSD kártyával (ennek cseréjéhez ugyan le kell venni a hátlapot, de az akkut nem kell bántani hozzá).
A processzorhoz és a grafikus vezérlőhöz hasonlóan a beépített 5 megapixeles kamera sem a jelenlegi élmezőnyt képviseli, bár a fotók minőségével és a fotózásnál alkalmazható beállítási lehetőségek tárházával nincs komolyabb gond (a képminőség mobil viszonylatban átlagos, kissé fátyolos). Van panorámakép készítési lehetőség, sőt, sorozatfelvétel is. Viszont a maximálisan VGA (640x480 pixel) felbontású videofelvételi lehetőség egészen bizarr.
Minden egyéb azért benne van a készülékben: Bluetooth 3.0, wifi 802.11n, DLNA, Wifi-direct, wifi hotspot, egy halom érzékelő és a mostanában egyre terjedő NFC.
Mindent egybevetve az LG Optimus L7 egy nagyon érdekesen sikerült készülék. A jó minőségű kijelzővel, az NFC-vel, az LG által átalakított Android 4.0 rendszerrel és az alapból elérhető DivX lejátszási lehetőséggel egyértelműen a csúcskategóriát képviseli. Ezt igyekszik hirdetni az elegáns külső is. Ezek után érthetetlen, miért kellett ilyen mértékben spórolni a processzort és a grafikus vezérlőt illetően, aminek köszönhetően aztán a felhasználói élmény is éppolyan hullámzó lesz, mint a telefon teljesítménye.