Kipróbáltuk: Sony α65 (SLT-A65) [videóval]

Manapság divatos ráírni az eladni kívánt termékekre, hogy all-in-one, avagy minden egyben. Ám az elmúlt időben olyan fényképezőgéppel, amire ennyire ráillett volna ez a kifejezés, nem nagyon találkoztam. Természetesen a Sony fényképezőgépe sem a szó szoros értelmében tartalmaz mindent, hiszen vasalóként, termoszként vagy zenelejátszóként kifejezetten csapnivaló lenne. De ha fényképezésről és videózásról van szó, érdemes megismerkedni vele.

Száraz tények
Az α65 (SLT-A65) és az α77 (SLT-A77) fényképezőgépeket még a nyáron jelentette be a Sony, és elvileg október óta megvásárolhatók. Kicsit megkésve bár, de pár napig mi is nézegettük a kisebb változatot. A készülék 24 megapixeles fotók készítésére képes (a képarány választható!), hála az Exmor APS HD (APS-C) CMOS szenzornak és a BIONZ processzornak. Míg az α77 egy újonnan kifejlesztett, 19 pontos AF rendszert kapott 11 keresztirányú szenzorral, addig az α65 megmaradt az előző modellek 15 pontos AF szenzoránál 3 keresztirányban elhelyezett szenzorral. Az ISO érzékenységnél ISO 100-16000 választható (ez Multi Frame NR funkcióval kiterjeszthető ISO 25600 értékre), a képek pedig RAW, illetve JPG formátumban (vagy ha kell, mindkettőben) készülnek. Ha sorozatban lövünk, akár a 10 kép/másodperces tempót is hozhatja.

Az α65 rendelkezik egy elég sokoldalúan állítható és szinte minden részletre kiterjedő visszajelzést adó XGA OLED elektronikus keresővel (100%-os lefedettségű), amely tényleg már csak azt nem közli, mikor nyomjuk le az exponáló gombot. Emellett egy 3"-os, Xtra Fine TruBlack technológiát használó LCD-t (921 ezer képpont felbontású) is találunk rajta. Utóbbi lenyitható és elforgatható, így a körülményeknek megfelelően, kényelmesen tudjuk állítgatni.

Az SLT-A65 cserélhető objektíves gép, az alap szettben egy DT18-55 mm F3.5-6.5 SAM jellemzőkkel bíró objektívet kapunk hozzá. A manuális fókuszra váltás mindössze egy mozdulat az objektíven elhelyezett kapcsolóval (a fókuszt is az objektíven állíthatjuk). A gép egyébként - hasonlóan az elődökhöz - félig áteresztő tükörrendszert használ (vagyis elektronikus keresőn látjuk a közvetített képet, nincs felcsapódó tükör stb.), aminek köszönhetően valamivel kisebb házat kapunk, mint az átlag DSLR gépek mérete. A fogása elsőre szokatlan volt, de rövid használat után sikerült alkalmazkodni hozzá, olyannyira, hogy a végére már az eddigi legkényelmesebb háznak tűnt. Még egy kézzel is meglepően biztos kézzel tartható (amiben a formán kívül van némi szerepe a "gumírozott" markolatnak is). Minden gomb - van belőle rengeteg - kézre áll, ha megszokjuk, akár "vakon" is jól használható a gép, a módosításokról úgyis azonnal kapjuk az infót a kijelzőkön. A beépített vaku finoman ugrik elő, nem viszi ki az ember kezéből a gépet.

Az α65 Full HD videók (1080p) készítésére is használható, gond nélkül működik a gyors autofókusz is a videofelvétel közben. A gép magyar nyelvű menüvel is rendelkezik, hogy használata abszolút nem okozhat gondot nyelvismeret hiányában sem. A fényképezőgépen van mikrofon csatlakozó, HDMI csatlakozó, remote csatlakozó, mindegyik szépen letakarva egy-egy kis műanyag "ajtóval". A ház jobb szélén találjuk a memóriakártya helyét, ez lehet SDXC vagy Memory Stick PRO-HG Duo is.

Öröm használni!
Egy számítógépnél, kameránál, fényképezőgépnél általában elvárás, hogy az ember, ha már folyamatosan dolgozik vele, örömmel és teljes kényelemben használhassa. Az α65 esetében nincs ilyen gond, kezdőktől a haladókig mindenkit kiszolgál. A kezdők számára például nagyon praktikus, hogy az üzemmódok váltásánál részletes információt kapunk az adott beállításokról. Üzemmódokból amúgy is van dögivel: Auto (AF mód, fehéregyensúly, vakumód stb. a gép által állítva), Auto+ (ez az Auto funkciókon felül az automatikus motívumkezelést és az automatikus HDR módot is állítja), a szokásos P, A, S, M módok, Sweep panoráma mód, 3D Sweep panoráma mód, sorozatfelvétel, videofelvétel, vakutiltás, SCN jelenetválasztó mód. Utóbbinál szintén minden egyes választható jelenetnél kapunk részletes leírást, melyik, milyen esetben előnyös. Az Auto+ mód a legtöbb esetben mindent megold helyettünk, az ilyenkor alkalmazott auto HDR viszont vegyes érzelmeket vált ki az emberből, van, amikor nagyon jól jön, viszont olyan is van, amikor nem előnyös.

Az autofókusz félelmetesen gyors, a folyamatos autofókusz szintén nagyon meggyőző. A panorámafotók készítésekor csak mozgatnunk kell a gépet balról jobbra, a közben elkészült fotókból pedig pillanatok alatt elkészíti a végleges panorámaképet a gép. Jelenetválasztásnál van Portré, Tájkép, Makró, Sport/akció, Naplemente, Éjszakai portré, Éjszakai-látkép, Kézben tartott esti felvétel egyaránt, és persze kapunk különféle képeffekteket is: Polarizáció (színes,F-F), Pop-art , Retro , Színkiemelés (R,G,B,Y), Nagy kontrasztú monokróm, Játékkamera, High-key, Lágy kép, HDR festés, Tónus gazdag monokróm, Miniatűr.
Bár az α65 alapvetően fényképezőgép, ma már a DSLR gépek esetében is van lehetőség videók készítésére, így nem kérdéses, hogy a félig áteresztő tükör előnyeit kihasználva itt aztán végképp nem maradhatott ki ez az opció (meg aztán benne volt az elődben is). Formátumként az MP4 és az AVCHD választható. Utóbbinál az alábbi módokat állíthatjuk be: 1980x1080, 50p/28M/PS, 50i/24M/FX, 50i/17M/FH, 25p/24M/FX, 25p/17M/FH. Az MP4 esetében 1440x1080 (25kép/mp) vagy VGA 640x480 (25kép/mp) áll rendelkezésre. Macen semmi gond nem volt az AVCHD formátummal, a Final Cut Pro X is simán vette az α65-ről (a dobozon eleve szerepel egy Works with iMovie felirat, no nem mintha a két szoftver között most párhuzamot akarnék vonni).

Ami még érdekes lehet sokak számára, az a beépített GPS, amelynek köszönhetően remekül lehet hódolni a GeoTAG élménynek, és például Aperture-ben automatikusan megjelenhet a fotók készítésének helye a térképen. A GPS szükség szerint ki- vagy bekapcsolható.
A gép beállításainak módosítása nagyon kényelmesen megoldható a gyors - és átlátható módon kategóriákra osztott - menüben (ahogy már írtam, magyar nyelven is használható), de a legfontosabb opciókat szinte kivétel nélkül babrálhatjuk dedikált gombokkal a ház hátsó és felső részén.

Mindent egybevetve a Sony α65 (SLT-A65) egy remekül összerakott kis gép, kezdőknek és haladóknak egyaránt megfelelő választás lehet. Előbbieket legfeljebb a 250 ezer forintos ár riaszthatja el. A teszt során készült fotókból a galéria itt található, de nagyobb méretben is felkerültek a fotók ide, illetve eredeti méretben is látható néhány, erre a linkre kattintva. A géppel készült panorámafotók itt tekinthetők meg.