Milyen szerencsés aki a digitális korban született! Ő ugyanis kétszer halhat meg: egyszer a természet által kirótt módon, egyszer pedig virtuálisan. Utóbbi nem valamilyen sci-fiből ránk szabadult dolog, egyszerűen arról van szó, hogy a Facebookon, Twitteren megosztott üzeneteink, Flickr-fotóink, Youtube-videóink (és még sorolhatnánk a közösségi szolgáltatásokat napestig) bizony a halálunk után is ott üdülnek az interneten. De meddig? Lehet, hogy online örökké élünk? Ki foglalkozik egykori online életünk megnyilvánulásaival, miután mi már távoztunk? Eltűnik? Újra felhasználják? Egyáltalán, kié ez az adathalom? Az alábbi videóból - és a hozzá tartozó oldalról - talán választ kapunk.