Hevenyészett magyar fordításban kicsit esetlenül hangzik a „régi stílusú játék”, ha azonban mellérakjuk az eredeti angol „old-school game” kifejezést, akkor a legtöbb játékrajongó máris érti miről van szó. Az „old-school” játék kifejezést a hagyományos, műfajteremtő darabokra haszálják (Doom, Quake, stb.), amikor a játékokban még el lehetett tévedni, a pályák és ellenfelek nehezek voltak, sőt sokszor logika és reflex (ad abszurdum kockás papíron való térképezés és kódok jegyzetelése) is szükséges volt a továbbjutáshoz. Bárhogyan is fáj az igazság (és bármennyire is szeretjük a GOW-ot, a COD-ot és a Mass Effectet) a tény nem változik: napjaink játékai a végletekig fokozták a „mainstream” modellt. Nem is magyarázzuk tovább, néha egy kép többet ér ezer szónál is…
John Romero a játékfejlesztés legendás alakja: ő és John Carmack közösen hozták létre az FPS (First Person Shooter - manapság minden második játék ilyen) műfajt. Carmack volt a technikai zseni (játékmotor, programozás stb.) Romero pedig a dizájner és az „álmodozó”. Később elváltak útjaik, ami meg is látszik önnálló projectjeiken: a Carmack által folytatott, de már Romero nélküli Doom és a Quake sorozat minősége olyan szinten húzta le magát a vécén, hogy öröm volt nézni (Doom 3 ugyebár…), de Romero sem boldogult programozó-társa nélkül: a játéktörténelem legnagyobb bukását és melléfogását sikerült elkövetnie Daikatana c. játékával.
Carmack azóta már inkább űrhajókat épít, és nem igazán foglalkozik játékokkal (néhány feledhető kivétel erősíti a szabályt, pl. a Rage), Romero pedig mobil- és Facebook játékok fejlesztgetésével foglalkozik. De hogy jön ide a bevezetőben emlegetett „old-school” stílus? Nos, Romereo a rajongók zaklatásának engedve elárulta, mivel foglalkozik mostanában. Egy „old school FPS” játék fejlesztése körül bábáskodik. Reméljük sikerül neki, ha esetleg mégsem, akkor marad nekünk a mostanában divatos mainstream-gyönyör… Cutscene, fight, cutscene, figth, boss…