Szerző:
Persze, ha az ember tudja, hogy igazából Orbán Viktor dönt kábé mindenről, akkor a helyén kezeli a pozőr pszeudo-pártot. A KDNP, és a madridi kongresszuson magát exponáló ifjúsági szervezete csupán egy bőrfüggelék. Addig fityeghet csak a Fideszen, amíg nem lesz túl zavaró. Nem a KDNP döntéseivel van a baj, hiszen ilyen kategória nincs is - sokkal inkább ezzel az ájtatos kútmérgező attitűddel.
Az UNESCO-t kisiskolások maszturbálásra szoktatásával vádoló rendezvény mottója ugyanis a "Tisztánlátás és derűlátás". A KDNP kétéves kormányzati teljesítményét értékelő Harrach Péter pedig arról beszélt, hogy pártja a jövőben is elsősorban a szociálisan érzékeny területekre kíván koncentrálni; kiemelte a rászorulók védelmét, az egészséges társadalom építését és a civil szférával a kapcsolatok erősítését. Ennek pont az ellenkezője zajlik.
Ma a Kereszténydemokrata Néppártnak még a neve sem igaz. Nézzük a végéről: a néppártiságot cáfolja az a tény, hogy még a kormány iránt minimum szívélyes közvélemény-kutatók sem képesek a Semjén-pártnak szabad szemmel látható támogatottságot kimutatni. A demokrata attitűd nem engedné a közjogi rendszer ellen a kétharmad által elkövetett, permanens családon belüli erőszakot. A kereszténység meg... ha valóban azt takarja, amit Harrach a párt feladataként meghatározott, akkor szívesen vennék akár csak egyetlen példát a KDNP 2010 óta végzett tevékenységéből, ami deklaráltan a rászorulók védelmét szolgálta. Abszurd kardozás zajlik, ahol a szájkeresztények egyre bornírtabb mítoszokkal állnak elő, családellenes nemzetközi szervezetektől, kormányokról, sőt, családellenes Európáról. Ez sem igaz. Két éven keresztül mást se hallottunk a KDNP-től, csak azt, hogy kivel van baja, ki bűnös, ki gonosz, kit kell eltaposni, eltörölni, megszüntetni, betiltatni. Abortusztablettától a valóságshowkig, melegfelvonulástól a világnézetileg nem elkötelezett oktatásig húzódik az ellenségek sora. Képregényben élnek, elrajzolt keresztes vitézként, aki folyamatosan rohamoz a katolikus egyház lándzsájával.
Fogalmam sincs, milyen a jó keresztény, és nem is venném a bátorságot, hogy megszabjam a KDNP-nek, miként szűrik át magukon a transzcendens élményt. De van még két évük, hogy üdítő meglepetések sorát okozzák a magyaroknak. Lehet például harcolni azért, hogy a hajléktalanokat ne úgy hajtsák el a közterekről, mint a kóbor kutyát. Vagy nézzünk egy komplexebb ügyet: a KDNP szerint ugyanis nem létezik családon belüli erőszak, a tankötelezettség és a büntethetőség korhatára is lerántható a gyerekekig, és az abortuszt is be kéne tiltani. De annak a kislánynak az életében, akit senkit nem védett meg a bántalmazó családban, majd kamaszként kilökték az iskolából is, és tizenévesen teherbe esett, ott minden olyan alkalommal, amikor segíteniük kellett volna, ők mindig a gyereklányt tették meg bűnösnek.
Az „egészséges” társadalomnak is lehetne új definíciója. Most a KDNP azt érti rajta, hogy buzimentes – pedig jelenthetné azt is, hogy fizikailag és mentálisan is ép, ahol nem tűnik el nagyvárosnyi ember egyébként megelőzhető-gyógyítható betegségek miatt, és ahol nem sorjáznak az indulati bűncselekmények.
Kedves Semjén úr, Kedves Harrach úr! Ideje szembenézni azzal: Önöknek nincs pártjuk. De ügyük, szép emlékük, missziójuk még lehetne. Kezdésnek megtenné az is, ha most egy ideig nyilvánosan nem utálnának senkit, később meg lehetne próbálni a felebaráti szeretetet, és ha az is megy, akkor segíthetnének is. Főleg azokon, akiket ma nyilvánosan köpködnek.