Mióta Magyarországot bántják Nyugaton, sokszor felmerült, hogy oda kéne már kommunikálniuk a jóknak is, nem ülhetünk ölbe tett kézzel, hanem be kell mutatnunk a magyar igazságot. Eddig úgy tűnik, hogy a jobboldal minden ilyen mozdulattal csak még mélyebbre kaparja magát a kakiban. Vajon egyszerűen csak ostobák? A külföldnek szánt szövegekkel is befelé játszanak? Megbénítja az agyukat a félelem?
Látványos példa volt erre a Fliegauf-bemutató megspammelése, suttyomban persze, odacsempészett papírokkal. Vagy a totál megháborodott osztrák nagykövet berzenkedése, aminek a vége az lett, hogy Szalai Annamáriának egyik bírálója sem ártott annyit, mint ez a lelkes védelmezője.
És végül befutott a veszprémi érsek, Márfi Gyula Amerikába címzett vitacikkével. A teljes liberális világösszeesküvés nem tudott volna összehozni ilyen alapos bemutatót a sötétség földjéről.
Márfi először kiáll a hatályos egyháztörvény mellett, ami az ő szűk csoportérdekei felől érthető, csak éppen az Egyesült Államokban ez alig érdekel valakit, különösen az az érvelés, hogy mi katolikusok hasznosak és karitatívak vagyunk, a többiek meg nem. Tudniillik ez elől menekültek azok, akikből Amerika lett.
Hogy milyen színvonalon szeretünk mi érvelni, azt csont nélkül demonstrálja azzal, hogy "az Európai Parlamentben egy közismert pedofil tanította móresre Orbán Viktort, az ötgyermekes családapát, akinek mind az öt gyermeke ugyanattól az asszonytól (a feleségétől) született". Ennél magasabb labdát aligha adhatott volna fel egy közismerten pedofil szervezet tisztviselője, főleg egy Amerikába küldött levélben, lévén hogy ott komplett egyházmegyék inge-gatyája ment rá a pedofilügyekre, és ez speciel Daniel Cohn-Benditről nem mondható el. Az a kényelmetlen érzés támad az emberben, hogy az egyház itt úgy viselkedik, mint a kárhozatos monopóliumok, és ha csak felmerül a pedofília gyanúja bárki másról, rohannak megvédeni a piacukat.
Iványi Gábort Magyarországon nem is metodista lelkészként, hanem nagyhangú politikusként ismerik - újságolja a főpap, megfeledkezve arról, hogy Iványit elsősorban onnan ismerjük, hogy ő keresztelt meg Orbán Viktor egyazon asszonytól született öt gyermekéből kettőt, amikor a kedves papa még nem tájékozódott a nagyobb felekezetek irányába. Valamint arról, hogy pont egy ilyen hűségnyilatkozatban tényleg csak egy sült hülye használná ütőkártyaként, hogy egy lelkész ne politizáljon.
Márfi Gyula ezután tudatja, hogy itt Európában túl van adagolva a szabadság, ami méreg, különös tekintettel a vállalkozások szabadságára. Ez bizonyára értő fülekre talál a sikeres tervgazdaságot működtető Egyesült Államokban. Továbbá: itt a "kétezer éve idejétmúlt és életképtelennek bizonyult erkölcsöt hirdető modernek" uralkodnak.
Itt azért talán torpanjunk már meg egy pillanatra, atyám. Hát ha van életképtelennek bizonyult erkölcs, az például a katolikus szexuáletika, amit gyakorlatilag senki soha nem tartott be, ma pedig egyenesen szemberöhögi még Hoffmann Rózsa is. Némi önreflexió nem ártana, mielőtt ekkora pofával állunk neki az igehirdetésnek.
Végül, hogy kétség ne legyen, Gyula érsek felvillantja nedves vágyálmait, ahol a Szentlélek elhozza a keresztény Európát. És kivezet bennünket az ultraliberális diktatúrából, ahol szabadsággal mérgezik az embereket. Akkor aztán eljön a közismert pedofilok ideje, és móresre taníthatnak mindenkit, aki megtetszik nekik.
Attól tartok, a kormánynak megint nem sikerült barátokat szereznie odakint. És megint azért, mert az idebenti barátai ostobák, mint a tök.