Miközben javában folynak hazánk elleni támadások; vizsgálódik az EU az IMF és végre-valahára a SOTE, addig a Nemzeti Együttműködés kebelén belül is fortyogás tapasztalható. Nagyban zajlik a személyi átrendeződés. Új kapcsolatok születnek, s halnak el régiek.
A mai nap inkább az elhalásoké volt.
A legutóbbi önkormányzati választás után kisebb fajta megrökönyödést keltett, hogy az új főpolgármester, Tarlós István Demszky Gábor egykori helyettesét, Atkári Jánost kérte föl tanácsadónak. Atkári megveszekedett ellenfelei szerint is okos. Tarlós István meg szép, vagy valami más értéke biztos van neki, mert a városhoz csöppet sem konyít. Ezért annyira nem is volt meglepő, hogy Atkárit fogadta maga mellé.
Ám ennek most vége. A Főpolgármesteri Hivatal közleményben tudatta, hogy „jelen körülmények között a munkakapcsolatot fenntartani nincs értelme”. Az nem tudható, hogy a „jelen körülmények között” mit jelent, csak találgatni lehet, hogy van-e összefüggés az alábbiak között.
1) Atkári János mindenfajta visszaéléssel szemben elvágólagosan szigorú ember hírében áll.
2) A kulturális selejtnek és az önmegvalósító amatőr közlekedésszervezésnek ugyan nem, de az S-sel kezdődő és imicskalajossal végződő nevű úr által fémjelzett üzleti kör nyomulásának a városházi információk szerint Tarlós István mindeddig sikerrel ellenállt.
3) Most viszont a BKV-finanszírozása körüli mizéria miatt a Főváros teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került.
A következtetés levonása – ahogy természetesen a fenti ismeretek sorba állítása is – merő spekuláció, ezért inkább nézzük a másik szomorú véget ért emberi viszony történetét.
Végigszáguldott a neten az a levél, amelyet Matolcsy György írt Járai Zsigmondnak. Ebben György (Huba) miniszter tudatja – hiszen mi másra jó egy kormányzati portál, mint szakítások közlésére – hogy már nem barátok Zsigmonddal. Mégpedig azért nem, mert korábban Járai bírálta a tevékenységét, ez viszont azt jelenti, hogy vak és udvariatlan.
György (Huba) miniszter sértődött üzenetéből – amelynek címe: „Töretlen lendületben a nemzetgazdasági miniszter” – legalábbis ez derül ki. „Példátlan gazdaságtörténeti sikernek tekintem, hogy az elmúlt másfél évben a nemzetközi gyakorlatoktól eltérően, megszorítások és gazdasági visszaesés nélkül állította helyre az Orbán kormány Magyarország pénzügyi egyensúlyát. Ezt nem látni közgazdasági vakság, nem elismerni több mint udvariatlanság”.
Igaz, hogy ezt a példátlan sikert más még nem érzékelte, de a Nemzeti Együttműködés keretében sajnos nincsen mód bebizonyítani, hogy a siker – a permanens háború és a folyamatos halk zümmögés mellett – csak Matolcsy miniszter fejében létezik. Ugyanis az unortodox orvoslás lényegéhez tartozik (vö. ősmagyar agysebészet), hogy a kedves beteg saját magáról állítja ki a diagnózist. Matolcsy ezt írja: „Járai Zsigmondot egyébként szívesen látom egy beszélgetésre miniszteri dolgozószobámban, a Nemzetgazdasági Minisztérium József nádor téri épületében, hogy személyesen is meggyőződhessen arról, kitűnő szellemi és fizikai állapotnak örvendek”. Az esedékes menedzserszűrést azért ne mulassza el a miniszter úr!
Azért, hogy ne szontyolodjunk el teljesen, jutott mára nagy egymásra találás is. Szolnok egykori polgármestere, az első Orbán-kormány közrettegésnek örvendő kulturális államtitkára, a Fidesz volt pártigazgatója, a fideszes önkormányzatok nélkülözhetetlen kommunikátora, a folytatólagosan elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt jogerősen felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt Várhegyi Attila irányítja ettől kezdve az MTVA kommunikációját.
Ezzel a képpel szeretnénk ezúton is gratulálni:
