Új és új témák tüzijátékával kápráztatja el a közönséget az MSZP, a kormány és mindenki más előtt, sőt szinte egyedül a kormányfő. Csak kapkodjuk a fejünket. Ígéret minden ügynök-irat hozzáférhetővé tételére. Beolvasás a papoknak, sőt a pápának. S mintha már szállna föl a következő petárda. Az Európai Bizottság is megkapja a magáét, amiért morogni mer az államháztartási deficit miatt.
Egyelőre nem merném kimondani, hogy ez valami átgondolt kommunikációs stratégia megnyilvánulása. Az is lehet, hogy egyszerűen a miniszterelnök személyiségében kell keresni a magyarázatot. Nem kétséges, hogy Gyurcsány Ferenc mozgékony ember. Igaz, gyakran nem egy irányban mozog, hanem inkább szlalomozik. Elindul valamerre, aztán hirtelen irányt vált. Porzik a hó, rezegnek a kapustanglik. Amikor haza kellett hívnia a magyar katonákat, először azt mondta, hogy márciusig is eltart majd a pakolás. Aztán kiderült, hogy ott lehet hagyni a koffereket. S azóta meg is jöttek a fiúk – pardon: a fiúk és a lányok. De ezt sem bírta megvárni, az utolsó pillanatban Irakban termett.
Akár szándékos Gyurcsány cikázása, akár nem, arra mindenesetre jó, hogy feladja a leckét az ellenfélnek. Orbán Viktor kommunikációja megfontolt és ünnepélyes. Gondosan kiválasztott környezetben vagy megrendezett, élőképszerű háttér előtt állva intéz szózatot híveihez. Láthatólag nem akarja felvenni Gyurcsány mozgását, ami nem is lenne okos dolog. Ám azt sem engedheti meg magának az idők végeztéig, a 2006-os választásokig, hogy egyáltalán ne reagáljon.
A politikai kommunikáció azonban nem csak témák dolga. Nem elég érdekes témákkal dobálódzni. Legalább ilyen fontos, hogy milyen keretben jelennek meg a témák. A Fidesz számára a szövetséggé alakulás és a nemzeti petíció óta adott a téma, adott a keret. Gondoskodó állam kereszténydemokrata keretben. A szocialisták témái folyton változnak, állandó keretről pedig végképp nem lehet beszélni. A harmadik út, az új baloldaliság mintha elfelejtődött volna. Megint előveszik majd? Vagy találnak helyette valami mást? Majd meglátjuk.