© Filep István |
"Dedikált könyveket gyűjtök, de imádom a kertemet, igaz, inkább a kertben élést." Mindezt a napi nyüzsgéstől távolabb fekvő dél-németországi tanyáján gyakorolja német feleségével, valamint fiaival - a 16 esztendős Julian Andrással és az alig 5 éves Fabian Bálinttal.
- Magyarul vagy németül válaszolna könnyebben?
- Maradjunk a magyarnál, de ha úgy érzem, hogy valamire könnyebben tudok németül válaszolni, engedjék meg, hogy éljek vele.
- Mi majd próbálkozunk a műfordítással. Magyarországon már az is furcsa lenne, ha egy "félmagyar" kerülne az írószövetség élére. Önöknél nem volt nemzeti morgolódás?
- Tíz éve, amikor Baden-Württemberg tartomány írószövetségének a vezetője lettem, még visszahallottam: "Hogyan? Egy külföldi!?" De most leginkább a tisztelet hangjai jutottak el hozzám. Szóval lehet, hogy amit eddig tettem, azt jól csináltam.
- Azért érdekelne bennünket, egyáltalán miképpen merült fel épp az ön neve.
- Elődöm, Fred Breinersdorfer filmforgatókönyv-író már egy évvel ezelőtt megkeresett: "Imre, mit szólnál hozzá? Vállalnád? Már lehúztam nyolc évet, kell a frissítés." "Hogy Günter Grass, Martin Walser és mások nevében én képviseljem a német kultúrát a világban? Megbolondultál?" - meredtem rá. "Ismerem a prózádat, amit írsz, kiváló" - erősködött tovább. Aztán miután másokat is megkerestek, és mivel azok azt mondták, hogy inkább könyveket írnának, beadtam a derekam.
- És megválasztották. Ezek után elkerülhetetlen, hogy bevalljuk a magunk szerény ismereteit e tárgyban, és arra kérjük, hogy ön jelölje meg helyét a német irodalomban!
- Az úgynevezett emigráns irodalomhoz tartoznék. Azok közé, akik később tanulták a német nyelvet, de németül írnak. Vannak köztünk arabok, olaszok, törökök. Mindegyikünk német nyelven publikál, mégis másként, hiszen mások a gyökereink, az érzelmeink. Ennek ellenére létrejön valami közös, ami képes gazdagítani a német irodalmat.
- A vak is látja, milyen sokra jutott. Szülőhazájában mégis szinte ismeretlen. Hogyan?
- Például mert még csak egy könyvem jelent meg otthon, és annyira bolond vagyok, hogy naplóírással töltöm az időm, vagyis olyasmit írok, ami nem jelenik meg.
- Lehet, hogy még Németországban sem igazi sztár?
- Sokáig nem voltam benne biztos, hogy vajon olyan jó színvonalú német író vagyok-e, ahogy azt magamtól megkívánom. Mára ez a bizonytalanság elmúlt. Feleségem folyamatosan szidott persze, hogy "miért törődsz annyit a német írókkal, mindenkinek segítesz, hogy megjelenjenek a könyveik, előszavakat írsz, ahelyett hogy te magad írnál..."
- Egerből 14 évesen távozott, kívülről úgy fest, tökéletesen asszimilálódott. Törekedett rá?
- Miközben nem akartam elhagyni a magyar gyökereket, itt is gyökeret óhajtottam ereszteni. És ehhez meg kellett duplázni a lelkem. A legnagyobb szemrehányást egyik unokatestvéremtől kaptam, akivel magyarul diskuráltunk, mégis azt mondta: "Imre, te már túlságosan német vagy!" Utána két napig nem szóltam hozzá.
- Az önről írók másban is látják különösségét. Rendszerint szóleleményeit emlegetik...
- Szeretek játszani a szavak többértelműségével. Itt van például egyik novelláskönyvem címe: Dichter am See. Ami jelentheti azt is, hogy "Költők a tónál". De akkor írtam, amikor Stuttgartból közelebb költöztem a Boden-tóhoz. A "dicht" pedig közelt is jelent, a "dichter" pedig közelebb-et. Tehát a címet úgy is lehet érteni: "Közelebb a tóhoz". De van más játékosság is benne. Az olvasó azt hiheti, a Boden-tóról van szó, mert úgy vezetem a szöveget, hogy minden oda klappoljon, aztán mégis kiderül, hogy a Balatonról írok.
- Magyarországon az írószövetség egykor erkölcsi-politikai tekintély volt, ráadásul a tagság számos kedvezménnyel járt. Önöknél is van például alkotóház? Tudja, ahová hosszabb időre el lehet vonulni, és az önellátási gondok kiiktatásával lehet ihleni!?
- Most voltam Rodoszon - írni. Mert ugyan ebben az országban is vannak alkotóházak, de állandóan esik az eső. A szövetség fizette. És kapok egy kis támogatást is.
- És abból meg lehet élni?
- Megélni egyáltalán nem. Továbbra is kell írnom és felolvasásokat tartanom.
- Nehéz pálya. Pláne hogy mint hallottuk, még az is írói munkásságának része, hogy "ghostwriter"-ként kvázi bérmunkában hajlandó arra érdemesek élettörténetét is élvezetes, olvasható formába önteni. Rólunk mennyiért írna?
- Megírtam én már egy nagy konszern főnökének az életét is. És kilenc évvel ezelőtt 50 ezer márkát kerestem vele, ami komoly pénz volt. Igaz, fél éven át tartó munka is. Annyira beleéltem magam az életébe, hogy szinte belebújtam a bőrébe. A feleségem kérdezte is: "Ez még te vagy? Mert néha nem úgy viselkedsz..." Tehát miért is ne? Persze megjegyzem, ma azért már drágább lenne.
- Állítólag már tervezi, hogy idővel magyarul is ír egy saját könyvet...
- Ez egyelőre nem megy. De nem zárom ki. Ha öregebb leszek, és egy fél évet otthon töltök, remélem, belejövök.
- Beiratkozhatna egy kreatívírás-tanfolyamra...
- Elvállalnák? És kérdés, hogy mennyit kérnek...
LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN