"Nem maradt már olyan sok nagyobb versenytárs"

C. P.: Cégméretet vásároltunk, azaz elsősorban rengeteg ügyfelet szereztünk. Amiképpen a rockzene világában sem mindegy, hogy valaki egyetlen cd-t ad el, vagy egymilliót, a szoftverekkel ugyanez a helyzet. A mi iparágunkban azok lesznek a győztesek, akiknek elegendő vásárlójuk van. Akkor a termékük olcsóbb lehet, a bevételből bőven futhatja kutatás-fejlesztésre. Jelenleg 56 ezer alkalmazottunk van, s forgalmunk már tavaly elérte a 11 milliárd dollárt. S míg öt éve adatbázisokkal foglalkozó cégként ismertek minket, ma számos világszínvonalú vállalati szoftverrel is rendelkezünk.

HVG: S most, hogy elérték a megcélzott méretet, alábbhagy a felvásárlási lázuk?

C. P.: Nem hiszem, hogy végeztünk volna. Még bőven akadnak olyan területek, ahol van keresnivalónk, ráadásul rengeteg az eladó vállalat a piacon. Az üzleti szoftverek gyártói közül majdnem mindenki megkörnyékezett már minket, aggódva, hogy végül nem őket, hanem a versenytársukat vásároljuk majd meg. Az elmúlt hét hónapban kilenc nagy akvizíciót hajtottunk végre, a kisebb vásárlások egy részét be sem jelentjük a sajtónak. Az ütem alighanem az elkövetkezendő hónapokban is hasonló lesz, de az ügyletek összértéke valószínűleg csökken. Nem maradt már olyan sok nagyobb versenytárs.

HVG: Gondolom, az egyik legnagyobb feladat a bekebelezett cégek és termékeik integrálása, az, hogy egységessé gyúrják a produktumokat. Mennyi időt vesz igénybe ez egy-egy cég esetében?

C. P.: Tévedés, hogy a termékeket összegyúrnánk. Erre nincs is szükség, hiszen a szoftvereink különféle módszerekkel más és más feladatokat oldanak meg. Ha egy ügyfelünk úgy dönt, hogy egy felvásárolt cég régi termékét használva folytatja a tevékenységét, az megkapja hozzá az eddigi szolgáltatásokat. De úgy is dönthet, hogy átáll az általunk fejlesztett következő generációs termékre, és ezt nálunk ingyen megteheti. Nem tudok egyetlen olyan ügyfelünkről sem, aki azért cserélte volna le valamelyik szoftverét, mert félt, hogy a fejlesztőcég felvásárlása után az Oracle megszünteti a termék karbantartását. Az akvizíciók bejelentésekor még volt ilyen félelem, s mi azt reméltük, hogy például a tanácsadó cégeken keresztül megnyugtathatjuk a felhasználókat. Nekik azonban ez nem volt elég. Azt mondták, nem hiszünk másoknak, látni akarunk titeket, és közvetlenül tőletek akarjuk ezt hallani. Elkezdtünk másként kommunikálni, és világszerte találkozókat szervezni velük. Sőt azt is bejelentettük, hogy a programok karbantartása azok egész élettartamára szól.

HVG: Ilyen ügyben érkezett tehát Prágába, az üzleti alkalmazások terén világvezető-rivális német SAP által dominált Európa közepébe. Azt képzelik, hogy az SAP-t otthon, saját terepén, a kontinensen is megverhetik?

C. P.: Az SAP-nek valóban nagyobb a piaci részesedése, aminek az a fő oka, hogy ők voltak itt korábban. De igyekszünk lefaragni a hátrányt, és ez az utóbbi időben sikerült is. Agresszívan támadjuk az SAP-t, hiszen az európai vásárlóink azt mondják, hogy szeretnének nagyobb választékot. Éveken át az SAP volt az egyetlen játékos: arrogánsan viselkedett, és magasan árazott, az újabb installációkért egyre többet számlázott, így aztán a vevőik egy része frusztrálttá vált. Ez versenyért kiáltott - mi pedig alternatívát kínálunk.

HVG: Mégis időnként partnerségre is kényszerülnek a konkurensekkel. Előfordul, hogy SAP-rendszerekhez szállítanak Oracle-adatbázis-kezelő programot vagy PeopleSoft-alkalmazásokat. Tavaly szövetségre léptek a Microsofttal, hogy az Oracle adatbázisszoftverek a Windowshoz kapcsolódjanak, holott a Microsoftnak is van saját adatbázisszoftvere. Vajon a verseny csak látszat? Valójában a szoftveróriások koordinálják a piaci manővereket?

C. P.: Ilyen az új világ. Egyszer versenyezned kell, mondjuk az alkalmazások területén, másszor pedig kooperálnod, például adatbázist szállítanod a rivális szoftveréhez. De ahol versenyzünk, ott valóban versenyzünk.

HVG: A nagyobb cégek lassan minden elképzelhető vállalatirányítási szoftverrel felszerelkeznek. Milyen újdonság jöhet még? Lehet, hogy az üzletiszoftver-cégeknek egy idő után be kell érniük a meglevő szoftverek karbantartásával, és nem lesz új termék, amit kínálhatnak?

C. P.: Dehogynem! Rengeteg az újítás! Ráadásul az iparban használt szoftverek területén nincs domináns szoftvergyártó: a legtöbb vállalat még mindig saját megoldást használ, nincsenek standardizált formák. Rengeteg a régimódi alapokon álló, akár harminc különböző szintből felépülő, túlságosan komplikált rendszer. Ezeket le szeretnék cserélni. A következő tíz évben biztosan lesz munkánk.

HVG: Európa legnagyobb Oracle-adatbázis-kezelő programja a magyar OTP Banknál működik, a Magyar Telecom pedig az önök birodalmához tartozó Siebel ügyfélkapcsolati szoftverét használja. Tapasztalataik szerint különleges-e valamilyen szempontból a kelet-közép-európai piac?

C. P.: Az utóbbi évtizedben rengeteg új vállalat futott fel, olyan cégek, amelyekről korábban nem is hallottunk. Ez számos új lehetőséget teremt számunkra. Ráadásul sok nagy amerikai ügyfelünk is terjeszkedik a régióban, s ők is azt kérik, hogy jelenjünk meg itt. Sokat lehet itt üzletelni - és persze tanulni.

HVG: Mielőtt üzleti karrierbe kezdett volna, az amerikai tengerészgyalogság századosa volt. Miként profitált a katonai élményekből?

C. P.: A katonai szolgálat a hatalmas mennyiségű tréningen kívül leginkább az irányításról szól. Egy menedzserkarrierhez rendkívül hasznos dolog, ha valaki fiatalon embereket irányíthat, és kialakíthatja saját vezetési stílusát.

HVG: Mennyire van szüksége a katonás fegyelmezettségre, hogy együttműködjön a meglehetősen szeszélyes emberként ismert alapító-főtulajdonos Larry Ellisonnal? Vagy egyszerűbb a dolga, amióta ő egyre több időt tölt luxusjachtja fedélzetén, s egyre kevesebbet a cégnél?

C. P.: A fegyelem szerintem bármely nagyobb szervezetnél hasznos. Én minden bizonnyal jól kiegészítem Larry stílusát. Ő a víziók embere, én pedig kidolgozom a részleteket, és megvalósítok.

HVG: S vajon ezen a munkamegosztáson belül mindenben megegyezik az elképzelésük? Előfordul, hogy összevitatkoznak?

C. P.: Larry nagyon is élvezi az intellektuális vitákat, és - ha megfelelő érvekkel és tényekkel szembesítik - majdnem bármiről meggyőzhető. A felső vezetők körében meg szoktuk vitatni az ügyeket. Időnként meglehetősen heves vitákra is sor kerül, de még ezek is jó hangulatúak.

HVG: Mi az, amiben másként vélekedik, mint Larry Ellison?

C. P.: Mindketten szeretjük a logikus gondolkodást, így, ha azonos tényekből indulunk ki, azonos végeredményre jutunk. Ha viszont hiányoznak az egyértelmű tények, például amikor jövőbeli események bekövetkezésének az esélyét latolgatjuk, előfordulnak véleménykülönbségek. De jobbára csak a jelentéktelenebb ügyekben.

HVG: Ön 2003-ban érkezett a Oracle-höz, 2004 januárjában lett az igazgatótanács tagja. Könnyen elfogadták? Megszokta már a helyét?

C. P.: Való igaz, nem túlságosan régen kerültem a céghez, de tanácsadóként már a nyolcvanas évek óta jól ismerem az Oracle menedzsmentjét és számos alkalmazottat. Szóval végül is egyáltalán nem volt nehéz beilleszkednem.

HVG: A déli államokat és különösen a kétharmadrészt feketék által lakott New Orleans városát sújtó Katrina hurrikán tragédiája után sokan rasszizmussal vádolták a segítségnyújtással késlekedő amerikai kormányt. Érte-e önt valaha hátrányos megkülönböztetés, tapasztalt-e rasszizmust az üzleti életben?

C. P.: Nem, jómagam soha nem tapasztaltam ilyesmit, de ebből persze még nem mernék általánosítani az állapotokat illetően. Én szerencsés vagyok, sikereket értem el. Az ország történelmét tekintve viszont aligha zárható ki a lehetőség, hogy egyes üzletemberek hátrányt szenvedhetnek mások esetleges rasszizmusa miatt.

SCHWEITZER ANDRÁS