© Túry Gergely |
"Egyik szenvedélyem, hogy bármerre is járok a világban, vásárolok helyi szépirodalmat, persze angolul vagy franciául" - beszél másfajta szellemiekről is az amúgy németül, sőt egy kicsit olaszul is beszélő ifjú főbaloldali, aki még nőtlenül él saját lakásában.
- Nemesi ősökről árulkodó családnevével, három idegen nyelv ismeretével és ezzel a szofisztikált úrifiúkülsővel nem emlékeztet senkire, akire a baloldali ifjúsági mozgalmakból emlékezhetünk. Hogy jött ez így össze? Például az amerikai felsőiskolák?
- Nem volt könnyű, kétségtelen. Amikor leérettségiztem és körülnéztem itthon, nem találtam olyan helyet, ahol a vágyaim szerinti nemzetközi politikát tanulhattam volna. Az igazi külföldi tanulásnak anyagi akadályai voltak, az amerikai egyetem budapesti tagozatára viszont be tudtam kerülni. Úgy gondoltam, jó ugródeszka lesz majd, hogy a nemzetközi kapcsolatok szakon folytathassam.
- Aztán csak került a bécsi tandíjra is. Nyilván több tízezer - dollárban...
- Nyilván, de hadd ne mondjam pontosan.
- Végül is jogos a diszkréció: nem közpénzen okosodott. De - már meg ne bántódjon - figyeltük első interjúfellépését a televízióban, és nem sokat véltünk felfedezni az amerikai kommunikációtechnikákból. Pont olyan kivasaltan keveset mondó volt, mint a mindenkori jól nevelt ifivezetők általában...
- Igyekszem mindig a helyzetnek megfelelően megszólalni. A fiatalokat azonban nem csak azzal lehet felrázni, ha kimegyünk a térre, és ordibálni kezdünk. El lehet úgy is mondani, amit akarunk, hogy közben nem vetkőzünk ki magunkból, és így talán nem néznek majd hülyének. Ami miatt még tudok újítani: többéves munkatapasztalat van mögöttem, volt már néhány munkahelyem. Tudom, mi a különbség munka és időtöltés között.
- És azt is elárulná, hogyan érkezett 2001-ben a bécsi egyetemről nyílegyenesen Medgyessy Péter kampánycsapatába? Részben még ez is a családi projekt része volt?
- Annyiban, hogy édesanyám adta meg a telefonszámomat Medgyessy úr titkárnőjének, mert őt hívták, amikor kerestek. Korábban ugyanis már kétszer is kapcsolatba kerültem a miniszterelnökkel, amikor még csupán a párt gazdaságpolitikai kabinetjét vezette.
- Hamarosan már forgott is a neve az országos sajtóban: ön volt az, akinek a gépkocsijából egy pláza parkolójában ellophatták a szocialisták választásikampány-tervével kapcsolatos bizalmas iratokat. Hogyan nem tették azonnal lapátra?
- Mindenki elkövet hibákat. Óvatosabbnak kellett volna lennem. Tanultam belőle, ma már semmilyen táskát nem hagyok az autóban.
- Ez dicséretes. És azt hogyan élte meg, amikor Medgyessy Pétert nem sokkal hatalomba lépését követően szembesítették nem teljesen bevallott múltjával? Egy világ omlott össze önben? Vagy inkább csak erősítette harckészségét, lojalitását?
- Egyik sem. Annyi volt a munkánk, hogy a dolog morális értékelésére nem is volt időm. Berobbant a hír, és mindenki keresni kezdte a megoldást. Nem volt idő azon meditálni, hová rakjam emberileg magamban ezt az egészet. Utána persze végiggondoltam, és elfogadtam azt az értelmezést, amit Medgyessy mondott, és én ugyanolyan jó embernek tartom őt ma is, mint előtte.
- És a miniszterelnök-csere? Az is váratlanul jött. Vagy már lehetett sejteni valamit?
- Ha az idősebb, rutinosabb kollégáknak nem tűnt fel a veszély, akkor engem, a legfiatalabbat aligha lehet elmarasztalni ezért. De ez a válasz túl egyszerű volna. Annyit érzékeltem, hogy vannak dolgok, amik nem mennek a tökéletes irányba, de azt is láttam, hogy ez korántsem csak Medgyessy Péteren múlik. Valamit megéreztem tehát a nagy veszélyből, de nem időben, hogy előre tudtam volna jelezni.
- Valamit csak tudhat: pár hónappal később az új miniszterelnök már önt, az előd emberét javasolta egy, a kongresszushoz intézett levélben a Fib élére. Ezt hogy csinálta?
- A Fiatal Baloldalon belüli szereposztásba a miniszterelnök nem szólt bele. Egyébként meg Gyurcsány urat a 2002-es kampány idejéből ismerem. Nagy élmény volt vele dolgozni, hihetetlen szellemi potenciállal rendelkezik.
- Szerencséje volt eddigi főnökeivel, mi pedig már ki is állítottuk önnek a politikusi diplomát. Megérdemli új posztját is. Meg a velejárókat. Tényleg, ez mennyit jelent havonta?
- A Fib-elnökség társadalmi munka. Közben a miniszterelnökségen továbbra is speciális státusú köztisztviselő vagyok, ez osztályvezetői szintnek felel meg.
- A fizetést már nem is kérdezzük. De legalább annyit: mi jár még ezzel?
- Munkaeszközök. Számítógép... Szolgálati lakás sem jár.
- De már önállóan él. A napokban lesz 27 éves, akár meg is nősülhetett volna. Vagy éppen a házasság szentségéről gyakran nyilatkozó ellenzék pukkasztására mondott le erről?
- Négy éve vagyok együtt a mostani kedvesemmel, és ha majd mindketten úgy érezzük, hogy eljött az idő, akkor megházasodunk. Előtte nem voltak ennyire komoly kapcsolataim.
- Mégis, hogyan választgatott? Tudott volna ölelni egy konzervatív lányt?
- Hát azért az ágyban az ember nem politikai beszédeket szokott tartani.
LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN