"Ratkó-gyerek vagyok, édesanyám egyedül nevelt idősebb féltestvéreimmel. Az ő apjuk Dachauban halt meg, az én szintén zsidó édesapám pedig még a születésem előtt továbbállt. Anyám egyébként az erdélyi Mikes család sarjaként vastagnyakú kálvinista volt, de nem nevelt vallásosan. Stószoló volt a Szikra nyomdában, nyugdíjasként pedig házfelügyelő a IX. kerületben" - mesél a gyökerekről az újabban az ellenzéki lőgyakorlatok fő céltáblájává lett, 52 esztendős szocialista polgármester. "A politikával 18 évesen kerültem közelebbi viszonyba. Akkor léptem be az MSZMP-be. De voltam alapszervi KISZ-titkár is a Szerszám- és Kisgép-értékesítő Vállalatnál. Vonzott a közösségi élet, a sok buli, ismerkedési lehetőség" - árulja el egykori aktivitása valódi okát. Közel két évtizedig van első munkahelye jogutódjainál, közben estin elvégzi 1986-ban a jogi kart is. Akkor "kijött az V. kerületi ideológiai titkár a vezérigazgatómhoz, és közölte, hogy másnaptól a pártbizottságon leszek politikai munkatárs. Fél évig a volt cégemtől kaptam a fizetésem" - enged bepillantást a múlt munkaügyi viszonyaiba. 1989 nyarán viszont mennie kell, "fő bűnöm, hogy vezettem a pártban a kulturális reformkört". A rendszerváltás a Mélyépítő Vállalat vezető jogtanácsosaként éri, de 1992-től már saját ügyvédi irodája van. A politizálással sem szakít: "alapító tagja vagyok az MSZP-nek", 1994-ben pedig beválasztják kerülete képviselő-testületébe. Itt 1998-ban prolongál, és 2002-ben területi listáról bekerül a parlamentbe is, sőt az évben teljesül az álom: a polgármesterségért vívott csatában sikerül leváltania fideszes ellenfelét. Aztán 2004 őszén az országos elnökség tagjává emelkedik.
"Ha tehetem, megyek teniszezni, és szeretnék megtanulni számítógépen dolgozni" - árulja el, miben van lemaradásban. "Feleségem sváb lány, Klaudia leányunk 24 esztendős, a Vendéglátó-ipari Főiskolára jár, a 21 éves Tamás pedig joghallgató Szegeden." A családnak ott a budaörsi családi ház, de "fél éve a feleségemnek sikerült összehoznia egy jó vételt, azóta belvárosi lakos is vagyok".
- A minap a képviselő-testület jobboldali politikusai összehangolt támadással megfosztották számos jogosítványától, így kívánva - mint mondták - megmenteni öntől az eladósodott Belvárost. Nem érzi, hogy ezzel kvázi díszpolgármesterré emelték?
- Mosolygok, mert ugyanezt hallottam szocialista polgármester kollégáimtól. Én azonban nem így érzem. Tény, hogy összeállt ellenem egy koalíció, amelyet Rogán Antal, a Fidesz kampányfőnöke vezet. Át akarják venni a hatalmat a helyi sajtó felett. Én azonban éltem törvényes eszközeimmel, és felfüggesztettem az általuk hozott határozatokat.
- Mi mást tehetett volna? De csak időt nyert, ha ugyanis újra így szavaz a jobboldali többség, már végre kell hajtani őket. És addig? Pereskedik? Lemond?
- Vezetem kisebbségben az önkormányzatot 2006 októberéig, amíg a mandátumom tart. De az igazi veszély abban van, hogy számos jogkört a bizottságokhoz telepítettek, így a jobboldal - reményei szerint - minden testületi kontroll nélkül oszthat lakásokat, dönthet méltányossági kérelmekben.
- A pártjában mit szóltak? Megdicsérték a történtekért?
- A miniszterelnök és a pártelnök szolidáris velem. Gyurcsány Ferenc a parlamentben az V. kerületben lezajlott eseményekkel példázta a jobboldali együttműködést, válaszul Rogán Antalnak, aki ugyanott engem vádolt a MIÉP-pel való összejátszással. Én azonban elveimmel ellentétes alkut soha nem kötöttem. Könnyen meg lehetett volna egyeznem például a többséggel, hogy állítsák fel az ereklyés országzászlót, de nem támogattam.
- Miközben készültünk a beszélgetésre, nézegettük a régi fotókat, és nem hittünk a szemünknek: ma sokkal soványabb, és más a frizurája is. Nagy lemondások árán adott le a kilókból? Ez volna a kötelező szocialista imázskúra?
- Jól látják, hogy gigantikus harcot folytatok a kilókkal. Még egy tízest le kell adnom. De mi köze a pártnak ahhoz, hogy már nem tudok fél lábon zuhanyozni, és beleizzadok az ingeimbe? A feleségem szólt, hogy "a nagy hasadtól nem lehet hozzád férni".
- Már értjük is az igyekezetét. Aminek nem is volt soha híján. Már 18 évesen jelentkezett az MSZMP-be, bár mire megbízták az első komolyabb feladattal, minden leáldozóban volt. Mikor ébredt rá, hogy mindennek vége?
- Amikor 1987-ben a pártbizottság első titkára átment az Állami Biztosítóhoz humánpolitikai igazgatónak. A fizetése 80 ezer forint lett, miközben az enyém a bizottságon 8200.
- És mi volt a dolga - ennyiért?
- Tartottam a kapcsolatot a művészeti intézményekkel. Jó viszonyba kerültem a Katona József Színház vezetőivel, és sokat beszélgettem Gobbi Hildával is. Némi dicsekvéssel: volt részem abban, hogy 1986 októberében bemutathatták Spiró György Csirkefejét.
- Dicsekedne egy kicsit konkrétabban?
- Megtagadtam az utasítást. Köpeczi Béla művelődési miniszter elküldte Kádárnak a szövegkönyvet, aki számos kifejezést trágárnak talált, és pirossal aláhúzott. Nekem kellett volna megmondanom a rendezőnek, hogy nem szabad bemutatni a darabot. Erre nem voltam hajlandó. A végén Berecz János közbenjárására csak sor került a bemutatóra, de én is megkaptam az elismerést: a premieren a 2. sor 7. székében ülhettem.
- Aztán már az MSZP alapításánál bábáskodott. Ott a kilencvenes évek elején még gyorsan az élre lehetett törni, ön mégis a háttérben maradt. Elnyomták? Nem akart kitűnni?
- Volt két kis gyerekem, és sok időm ment el az irodám alapítására. De minden kongresszuson ott ültem küldöttként, és részt vettem mindegyik alapszabály megalkotásában is...
- Nem is gondoltuk másként. Az önkormányzatban viszont sokáig nyűglődhetett a fideszes Karsai Károly polgármester alatt. Volt, hogy közben arra gondolt: "ha én egyszer polgármester lehetnék, biztosan másképpen csinálnám"?
- Frontális különbség köztünk, hogy én nem a presztízsberuházásokat preferálom - bár a Szent István téri mélygarázs és a felszíne nagyon szép -, hanem a szociális és egészségügyi rendszerünket. Olyan segélyezési formákat vezettem be, amilyenek másutt nincsenek. Az emberek életkörülményein igyekszem javítani.
- Ezért van, hogy az önkormányzat kérésére készült felmérés szerint toronymagasan ön a legnépszerűbb politikus a kerületben? De min méri? Ha végigsétál a Váci utcán, előre köszönnek a polgárok?
- Megállítanak, és nem csak a Belvárosban. A fogadóóráimra is sokan eljönnek. Bevallom, én még azokkal is szeretek elbeszélgetni, akik kritizálnak. Egyet azonban ki nem állhatok: ha emberségemben támadnak. Amikor azt mondják, hogy diktátor vagyok. Hasonlítok Sztálinhoz. De még akkor sem rúgom ki magam alól a széket.
- Úgy látjuk, jól viseli a konfliktusokat...
- Mazochista azért nem vagyok. De hozzászoktam. Volt perem, ahol 41 alperes ült velem szemben, és egy sem szeretett. Mégis én győztem.
LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN