A píárstratégák által sugallt konklúzió az volt, hogy az ilyen ember nem alkalmas elnöknek. Az eredmény közismert: kampányetika ide, kampányetika oda, a "következetlen" Kerryből nem lett amerikai elnök.
A fentiek után térjünk át a lényegre, azaz a több helyen feltűnt, szorgalmasan libegő szélkakasra. Az MSZP által fizetett hirdetés azt sugallja, hogy Orbán Viktor az évek során több témában is megváltoztatta a véleményét, tehát - Kerryhez hasonlóan - alkalmatlan politikai vezető szerepre.
A 2006-os választási kampány első MSZP-s ágyúlövése, a szélkakasos üzenet alapjában véve kulturálisan inkompatibilis amerikai importnak tekinthető. Miről van szó? Az MSZP píárosai kölcsönveszik a sikeresnek bizonyult amerikai republikánusok sárdobálással és jellemgyilkolással vegyített kampánystratégiáját. Úgy vélem, ha a Fidesz nem viszonozza az akciót valami hasonlóval, akkor a bűzbomba a címzett helyett a küldő küszöbén landol.
A Kerry-ellenes rágalomhadjárat azért volt sikeres, mert a jámbor amerikai szavazókkal sikerült elhitetni, hogy a demokrata jelölt erkölcsi defektusban szenved, amikor az Irakban harcoló katonákat "cserbenhagyja" - értelemszerűen önző személyes hatalomvágya érdekében. Az ilyen ember, a választáson megdöbbentően nagy arányban részt vett fundamentalista keresztyén szavazók szemében alkalmatlan az ország vezetésére. Emígy az amerikai kulturális kontextus.
Pannóniában, sokféle közelmúltbeli és nagyon is régi történelmi okból, a szavazók nem látnak vallási-erkölcsi problémát a jórészt nem szent életű és többnyire esendő politikusaik döntéseiben és egyéb viselt dolgaiban. Az 1990 óta lezajlott négy országgyűlési választást megelőző negatív kampányban megedződött és azokat jó egészségben túlélő magyar választó - az importált amerikai kampánystratégák hiedelmeivel szemben -, ha finoman fogalmazunk, pragmatikus, ha keményebben, akkor öngerjesztett kollektív amnéziába süllyedt. Bizonyíték erre, hogy a néhány éve megkérdezett válaszadók többsége a hetvenes évek "aranykorát" létrehozó Kádár Jánost választotta a 20. század legjelentősebb magyar személyiségének. Meg ugye a múltját gyorsan elfelejtő, három hatvanas kenyérben reménykedő szavazók szemében Horn Gyula sem látta kárát, hogy egykor pufajkában vitézkedett. Vagy itt van például a jelenlegi utazó nagykövet, a D-209-es ügynök, a végén megpuccsolt volt miniszterelnök esete. Effajta morális háttérrel rendelkező politikusokat Amerikában legfeljebb néhány hírhedten korrupt déli államban választanának meg. Az amerikai népbölcsesség szerint aki üvegházban él, tartózkodjon a kődobálástól.
Tűnődöm, hogy a szélkakasötleten kívül mi lehet még az MSZP vendégstratégáinak tarsolyában. A kérdés azért nem alaptalan, mert a jelenlegi MSZP-kampány találós kérdése igazából nem az, hogy a Washingtonból érkezett "beltway bandits" (szabadon fordítva: fővárosi banditák) mit tesznek majd az asztalra, hanem az, miért képtelen ez a párt immár másfél évtizede megfogalmazni hiteles, eurokompatibilis, szociáldemokrata kampánystratégiát és az ehhez kapcsolódó tisztességesen kidolgozott politikai célokat. Talán azért, mert pillanatnyilag se nem utódpárt, se nem szociáldemokrata párt, hanem valami fura, identitását továbbra is keresgélő, politikai zsákmányszerzésre programozott alkalmi társulás.
Utószó: a szélkakasreklámmal néhány napja nem találkozom. Ez a gyári hibás lufik sorsa. Remélhetően nem lesz helyette egyéb hasonló importáru.
TŐKÉS RUDOLF
(A szerző politológus, a Connecticuti Egyetem tanára)