© Túry Gergely |
Az egykor egy csípőműtét miatt tornából felmentett fiú időközben rákapott a sportra: "Vitorlázom és repülök, korábban fallabdáztam, de arra már nincs időm, viszont szívesen futok." Éppúgy, mint az őt felfedező kormányfő, "néha egyszerűen befutok XII. kerületi bérelt lakásomból a munkahelyemre". Bár papíron házasságban él, a gyakorlatban azonban egyedül lakik.
- Lehet mérlegelni, lelkes rajongói vagy rosszakarói hozták szóba a nevét Gyurcsány Ferenc utódjaként. Akárhogy, egy kicsit csak legyezheti a hiúságát...
- Megtisztelőnek érzem, amikor alig több mint egyévnyi miniszterség után ennyi mindenre alkalmasnak vélnek, de jelenlegi pozíciómban is találtam magamnak bőven feladatot. Ezek közül a legfontosabbnak azt tartom, hogy egy új politikai nemzedék tagjaként fiatalos lendületet hozzak a kormányzati politikába.
- Minket már el is sodort. Így győzte meg annak idején a friss kormányfőt is?
- Még sportminiszter volt, amikor egy baráti társaságban közösen elmélkedtünk arról, mit gondolunk a világról. Az akkor tapasztaltak okán találkozót kértem tőle. Ebéd közben aztán mondott valamit, amit még senkinek sem meséltem.
- Jól sejtjük, hogy mi lehetünk a hír közvetítésével megtisztelt kiválasztottak?
- Azt mondta, kell neki néhány száz ember, hogy megvalósíthassa elképzeléseit. Mert a nélkül nem fog menni. Amikor pedig felálltunk az asztaltól, még hozzátette: "Javaslom, János, hogy te is kezdd el mielőbb írni a listádat."
- És ön, a sutba vágott orvosi diploma után, az üzletnek is hátat fordítva, beszállt a politikába. Nem féltették konzervatív-polgári értéket valló szülei, hogy egyre lejjebb csúszik?
- Látják, most annak a képnek a megváltoztatásán dolgozom, hogy a politika volna az alja mindennek. Én amikor lenni akartam valami, mindig nagyon az akartam lenni. Most éppen ízig-vérig politikussá szeretnék válni.
- Egy dolog már biztos, jó messzire keveredett szegénységi fogadalmat tett egykori nevelőitől, a ferences rendi tanároktól. Lehet, hogy korai és gyors gazdagodását tulajdonképpen az ifjonti lázadás egy sajátos formájának kell tekintenünk?
- Dehogy. Megjegyzem, esztergomi iskolámban nem szerzeteseket képeztek, és éppen hogy az ottani tanárok plántálták belém a valami felé törekvés képességét.
- És ezt most doktriner liberalizmussal hálálja meg!? Csoda lenne, ha el merne menni a soron következő érettségi találkozóra. Pedig biztosan ámulva hallgatnák, hogyan adták el akkor lélegzetelállítónak számító áron cégüket, az Elendert. Tényleg: ez már az ön projektje volt, vagy csak úszva az árral, részesült a bevételből?
- Magam vezényeltem végig, mivel a sógorom, bár született üzletember, már átadta nekem a cég irányítását. Igaz, eredetileg eszünk ágában sem volt ilyen gyorsan eladni, de olyan árat kínáltak érte az internetboom csúcspontján, hogy nem lehetett ellenállni.
- És? Rohant megvenni az ezerszer felemlegetett helikoptert? Vagy sietve befektette?
- Úgy gondoltam, a leghelyesebb, ha befektetem a pénzt sok mindenbe, többek között egy helikopterbe. Mert a helikopterem valóban befektetés. Én talán ha ötven órát repülök vele egy évben. Azon túl kiadjuk másoknak. Hogy pénzt termeljen.
- Amióta közszereplő, másról sem hallunk öntől, mint sikerről, sikerről meg még egy kis sikerről. Ehhez képest csak ámultunk, amikor megtudtuk, a házasságát nem tudta megmenteni. Lehetséges, hogy önnek, a nagy kommunikátornak ne lettek volna érvei?
- Szomorú lenne, ha az ilyesmi rábeszélésre menne. E tekintetben is liberális vagyok. Mindig úgy cselekedtem, ahogy az érzelmeim diktálták. Hiba lett volna együtt tartani az életközösséget, amelybe életvitelem miatt - reggel hétkor eljövök otthonról, és csak éjjel tíz után érek haza - már nem sok családi élet fért bele. Megadtuk egymásnak az érzelmi szabadságot és a tágabb életteret. De a kapcsolatunk azért példás.
- Egyébként miképpen élné meg, mit tenne, ha egyszer mégis kudarc érné?
- Fel kell rögtön állni és új célokat kitűzni, különben belesüppedünk önmagunk sajnálatába. Persze nem tagadom, volt már, hogy engem is meglegyintett a kiégettség. Nagyon gyorsan emelkedtem felfelé, hajlamos voltam elveszíteni a bennem dúló lelkesedést. Olyankor kirángatom magam. Erre jó a repülés, a vitorlázás...
- Nem fél, hogy ez utóbbit sokan érzéketlen újgazdag kérkedésnek vélhetik?
- Formálni kell a társadalmat, hogy az emberek büszkék lehessenek a sikereikre. Én persze már megkerestem annyit, hogy minden lobbitól független lehetek, egzisztenciálisan is.
- Irigyeljük. És nyilván nem vagyunk egyedül.
- Én a versenyben hiszek. Mert az teremt igazi értéket. És a magyar ember szereti a versenyt. Nézzük csak a valóságshow-k, a vetélkedők lankadatlan sikerét, még ha az ottani szabályok különböznek is az üzleti világban szokásosaktól.
- Azért nem ugyanaz egy üveg sör mellől a tévé előtt kukkolni és legfeljebb jókat beszólni, mint be is szállni. Persze ön teljes vértezetben vetélkedik - legalább a választásokig. Mit tenne, ha minden kommunikációja ellenére megvonnák önöktől a bizalmat? Indulna vissza az üzletbe, vagy megpróbálna politikusként revánsot venni?
- Nem számítok vereségre. És már csak ezért is politikus szeretnék maradni. Tartósan.
LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN