© Horváth Szabolcs |
"Van evezőspadom és szobabiciklim, de szemben a tévével, mert csak úgy tudom csinálni, ha közben valami leköti a figyelmemet" - beszél arról, hogy szúrós tekintetét korántsem mindig a mi zsebeinken tartja. Az új társsal, az önkormányzati dolgozó második feleséggel - "több mint tízévi kóstolgatás után házasodtunk össze" - egy szigetszentmiklósi, nyaralóként is használt családi házban élnek.
- Gondolt már arra, hogy ez a mágikus másodikság különös erővel szövi át egész életét?
- Az elnökhelyettességen túl mire gondolnak?
- Hát, azon túl, hogy szinte már örökös második a hivatalban, második házasságában él, és az új asszonynak is ön a második férje... Folytassuk?
- Amit a magánéletemről mondtak, az lehet jó tréfa, a hivatalomban viszont, úgy érzem, jó helyen vagyok. Különösen azért, mert nem hiszem, hogy megfelelő elnök lennék.
- Ha ez nem a kötelező óvatosság, kérjük, fejtse ki bővebben...
- Az adóhivatal főnökének jó közigazgatási menedzsernek kell lennie. Én viszont nem szívelem a menedzserséggel járó napi politikai kapcsolatfelvételt. De ugyanígy nem szeretnék sem a hivatal költségvetésével, sem a személyzeti ügyekkel foglalkozni. Nem szeretnék lobbizni sem a Pénzügyminisztériumban. Igaz, néha eszembe jut a goethei mondás: a bölcs ember nem azt csinálja, amit szeret, hanem azt szereti, amit csinál.
- Mi is így gondoljuk, ha nem is ennyire szellemesen. Így viszont sosem félt, hogy olyat ültetnek a nyakába, aki szakmailag lejárathatja?
- Szerencsém volt: nyeretlen kétévest nem tettek fölém, még a sokszor emlegetett Simicska Lajosnak is volt szakmai előélete, mivel dolgozott az APEH fővárosi felügyelőségén.
- A felesége sem morgolódott, hogy miért hagy mindig valakit maga fölé helyezni?
- A tényekhez tartozik, hogy két ízben is felkértek, de az említett elvi okok miatt visszautasítottam. Ami pedig a feleségemet illeti, sokszor éppen hogy nekem kell rábeszélnem, hogy vegyük meg már azt a szép ruhát, mert ő hiába nézi ki, nem szólna a világért sem.
- Úgy látszik, csupa ideális ember veszi körül. Nem zavarja mégis különleges pozíciója - például az értelemszerűen önhöz közelebb álló szakmabeliekkel tartott emberi kapcsolatát?
- Nem szokásom, hogy kollégákkal baráti kapcsolatot ápoljak. Ez nálam főszabály. Nálunk nincsenek otthon protokollvendégek. Adalékként, persze ismét csak név nélkül: ugye minden évben én állítom össze a hatályos adótörvények gyűjteményét, és mint szerző kapok pár tiszteletpéldányt, amelyből aztán küldök azoknak, akikkel szakmailag jóban vagyok. Voltak ketten is, akik mindig kaptak tőlem, kivéve, amikor miniszterek lettek...
- Ez már magasiskola. De mikor érezte először úgy: ez az ön igazi pályája?
- Én lényegében véletlenül kerültem az illetékhivatalba, de hamarosan én lettem a legfiatalabb illetékhivatali főnök az országban. És voltak más sikerélményeim is. Most, hogy sok Márait olvasok, számos idézetet kiírtam tőle, mert novelláiban gyakran visszatér az adózásra mint a polgári tudat fontos kifejezési formájára. Hadd éljek poénos hasonlattal: még a hóhér is szereti jól végezni a munkáját.
- Minket szinte már meg is győzött. Elkötelezettségét nem is csodáljuk, hiszen szinte alapító tag a félve tisztelt hatóságnál. Mi az, amit személyesen is a magáénak érez ebben?
- Még 1987-ben hívott Sütő Dezső, a frissen megalakult APEH elnöke. Így aztán nappal APEH-os voltam - mi állítottuk fel az országban az adófelügyelőségeket -, éjszaka pedig "adóreformos", mert dolgoztam a Kupa Mihály vezette adóreform-bizottság titkárságának is. Egy bérért két munkakört láttam el. De szép idők voltak.
- S egyik gyümölcsük a kapitalista adózás lett. Más rendszer, más logika. Hogy tanult bele?
- A pénzügyből sok embert küldtek tanulmányútra. Én az úti jelentéseiket böngészgettem.
- És mire jutott az olvasgatással? Mi az, ami az ön szakmai leleményét dicséri?
- Egyebek mellett én mondtam ki például: mi az, hogy 60 százalékos költséghányad a szellemieknél? Úgy lett aztán 10 százalék.
- Ezzel kel és fekszik? Mit szólt volna, ha valamelyik gyermeke is erre kattan rá?
- Bevallom, kifejezetten kínos lett volna, ha ugyanebbe a szakmába jönnek. Az APEH ugye fel sem merülhetett volna, ha pedig kívülre mennek, adótanácsadóknak, akkor meg az a baj. Fiamat most nyáron fogadták ügyvéddé, de megbeszéltük, hogy adóügyeket nem vállal. Ez persze nem jelenti, hogy néha ne kérne tanácsokat.
- Ő most kezdi, de önnek csak nyolc éve van a nyugdíjig. Igaz, ha az adóhivatali elnökök forgásának sebességét tekintjük, ez még legalább négy elnököt jelenthet az életében. Kalkulált már ezzel?
- Először is: én már 60 évesen elmehetnék nyugdíjba, mert megvan a negyvenéves munkaviszonyom. Amúgy pedig - az elmúlt időszakok gyakorlatát, vagyis ciklusonként két elnököt tekintve - valóban nem lepne meg, ha jönne még három vagy négy APEH-elnök.
- Kész-passz, ennyi? Pedig szép szál ember, biztosan jól mutatna pénzügyminiszterként...
- Hát ettől óvja meg ezt az országot a jó Isten. Én ugyanis jogász vagyok és adószakember, még ha rám ragadt is valami a közgazdaság-tudományból. Ha irigyelek egyeseket, azok inkább vállalkozó barátaim, akik megengedhetik maguknak, hogy lassan kivonuljanak a munkából, és csak hétfőtől szerdáig dolgozzanak. Mert itt, ahol én vagyok, ezt sajnos nem lehet megcsinálni...
LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN