A geográfia eleve elkanyarodás volt Bodor Ádám szüleinek orvosi hivatásától. A vonzalmaknak megfelelő ismereteket azután a szegedi egyetemen gyűjti magába, itt a földrajz mellett terület- és településfejlesztő, valamint környezetkutató szakirányú képzésben vesz részt. Ennek nyomán kerül 1999-ben kapcsolatba a Regionális Fejlesztési Tanács akkori elnökével, Mórahalom polgármesterével, s lesz a kisváros polgármesteri hivatalában "európai uniós integrációs csoportvezető", illetve "a Szeged közeli Homokhát Ipari Park és Inkubátorházának projektmenedzsere".
E gyakorlati iskolát és a diplomázást követően lendülete 2000-ben a fővárosba, a műszaki és gazdaságtudományi egyetem Területfejlesztési Kutatási Központjába viszi - "ügyvivő szakértőnek". Két évre rá azonban már saját bt-jében végzi a terület- és turizmusfejlesztést, valamint különféle regionális fejlesztési szervezeteknek, önkormányzatoknak segít európai uniós projekteket előkészíteni és lebonyolítani. Mindeközben hódol gyerekkori szenvedélyének: ha teheti, kizárólag a bringáján közlekedik, s e nyeregből lesz a Magyar Kerékpáros Klub szakértője, majd tavaly óta a brüsszeli székhelyű Európai Kerékpáros-szövetség alelnökévé is megválasztják - nemcsak kerékpáros szaktudásának, hanem uniós ismereteinek, középfokú, társalgási szintű angoljának és németének is köszönhetően. Innen kapott lehetőséget a hazai kerékpárügy forrásainak összehangolására.
"Szeretek utazni, és gyalog járni a természetben - persze a kerékpározás mellett" - meséli, mire fordítja szabad idejét a jelenleg elváltan "egy óbudai régi bérház apró lakásában" egyedül élő megbízott. Innen indul a szülők nógrádi, sziklás telken álló kis hétvégi házába is, amelyet örömére "inkább csak kerékpárral lehet megközelíteni".
- Megtenné, hogy biciklismúltját vázolandó felsorolná eddig használt kerékpárjait?
- Mai szemmel talán furcsa, de nehezen tanultam meg kerékpározni. Kisiskolás koromban ugyanis túlságosan nagy biciklit vásároltak nekem, alig érte el a lábam a pedált. Skolnyik volt, szovjet gyártmány. Utóbb annyira a szívemhez nőtt, hogy a végletekig kihasználtam. Tíz év után azonban, amikor divatba jöttek a hegyikerékpárok, én is vásároltam egyet, és azóta már két másikat is elfogyasztottam. Az első komolyabb Gepida márka volt, azt egy Magellán követte, ami mára városi bringává amortizálódott. Van viszont mellette egy modern hegyikerékpárom is, mert a hegyikerékpáros maratonikon azzal indulok.
- Jegyzik is valahol - legalább a magyar mezőnyben?
- Mondjuk úgy diplomatikusan, hogy a középmezőny elejéhez tartozom. Nekem ez hobbi, a legjobb szellemi kikapcsolódás. Végigtekerve hegyen-völgyön gondolataim kitisztulnak, a dolgok a helyükre kerülnek.
- Azért csak csinosítja, gazdagítja, turbózza is a bringáit...
- Itt turbózás nincs, az extrákat cserélni szokták. Mondjuk, van egy rugós első villa, amit alkalmanként jobbra cserélünk, például egy kimerevíthető rugós villára. Azzal jobban lehet a hegyre fölfelé mászni, mert akkor nem himbálózik a kerékpár.
- Tényleg: nem járna új beosztásához valamilyen méltó márkájú szolgálati kerékpár? És egyáltalán: új beosztásában megengedhetné magának, hogy egyáltalán autóba üljön?
- Hát, ami a szolgálati biciklit illeti, azt még senki nem ajánlotta fel. Egyébként biztosan vannak helyzetek, amikor szükség van az autóra. Nekem is van egy kis fogyasztású Polóm, de ha át kell vágnom a belváros közlekedési dzsungelén, eszembe nem jut autózni, csak a tömegközlekedéssel nehezen megközelíthető, távoli településekre utazom vele. Látom a dugókban idegeskedő autósokat és az egyre nagyobb számban a Duna-parton suhanó bicikliseket, az utóbbiak sokkal felszabadultabbak, boldogabbak.
- Ha már szabadság-kötöttség: meglepett, hogy bár csak 28 éves, máris kihagyta életrajzából a szüleit. Csak nem holmi, biciklik miatt beállott nemzedéki konfliktus okán?
- Ugyan. Én PHARE-típusú, európai uniós életrajzot küldtem, és abban nem szerepel kérdés a szülőkről.
- Hadd kekeckedjünk: aligha ezzel magyarázható, hogy még szülőhelyét is csak aprólékos és körültekintő nyomozással tudtuk kideríteni...
- Ennek máris utánanézek. Szó nincs arról ugyanis, hogy megtagadnám Salgótarjánt. Szeretem a várost, különösen a környékét, még ha a kerékpárutak hosszát tekintve a maga alig öt kilométerével Nógrád megye a legutolsó is az országos rangsorban.
- Na, de majd most!? Mekkora pénz fölött gazdálkodhat, és mennyivel tisztelik meg önt?
- Én társadalmi munkában dolgozom, kaptam egy irodát, és igénybe vehetem a minisztérium és háttérintézményei szakapparátusát. Egyébként nem egy kassza kulcsát kaptam meg, amiből osztogathatom a pénzt. Viszont összehangolhatom a különböző minisztériumoknál rendelkezésre álló forrásokat.
- Tegyük fel, jól összpontosítja a pénzeket, és minden bringás vágya teljesül. Milyen világ lenne az? Nem volna más jármű, az emberek gyalog vagy kerékpáron közlekednének?
- Az autónak is megvan a maga helye egy ilyen világban, csak a jelenleginél lényegesen korlátozottabban. Amíg az autóba bezárkóznak az emberek, a kerékpárosok többet kommunikálnak egymással, megállnak, ismerkednek, vásárolnak, egyszóval élnek a városban, nemcsak átutaznak rajta. Ez a világ Amszterdamban már nem is utópia. Ott ezer főre közel egy kilométer kerékpárút esik, miközben Pesten alig hatvan méter. És ott bárhol találni kerékpártárolót, ahová a biciklit be lehet helyezni.
- Ahonnan nem lopják el?
- Amszterdamban is lopnak, de mindenki nagyon olcsó kerékpáron közlekedik, 50 eurós bringákon, ami alig egy tank benzin ára. És az ellopott bringákat vissza is lehet vásárolni. Kimegy az ember a vasárnapi piacra, és 30 euróért visszavásárolja...
- Idilli. De vajon mi ülteti majd a többséget a nyeregbe?
- A kerékpárosbarát környezet. Hollandiában ez nem szenzáció, mert biciklin indul a munkába az öltönyös üzletember és a bankár is. Ahol a többség kerekezik, ott azt teszi az elit is és fordítva. Aki autón érkezik, az jelent hivalkodást. És azt is jelzi, hogy az illető egy kicsit elidegenedett a többiektől.
- Térjünk vissza a földre! Mit szól majd, ha nem is olyan sokára kiderül, hogy posztját csak afféle választási installációnak találták ki?
- Megbízatásom szándékosan fél évre szól, addig készítem el a komplex kerékpáros közlekedés, turizmus, sport-rekreáció fejlesztési programot. Nyilván nem vállalhatok elvtelen kompromisszumokat. Nekem már van egy arcom a kerékpárosok előtt, és megvan a támogatottságom is. Ezt nem kockáztatom.
LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN